15 perc hírnév - /BEFEJEZETLEN/

6.rész

A telefonom kotorásztam a táskám aljában, és szinte már könyökig benne voltam, amikor megakadt a kezem. Ahha! Megvagy! Ügyesen kirántottam a készüléket a kis tarisznyám aljából, és kicsit megingva, de felnyitottam a mobilom. Az instagrammot megnyitva megkerestem Kornél profilját, majd végig nézve pár képét be is követtem. Ennyi kellett, fél perc után már vissza is jelölt. 

-Hiányoztam?  - jött is rögtön az üzenet. Bevallom ezen egy jót nevettem, amire természetesen Márk felém kapta a fejét. Kínosan lesütöttem a szemem, majd visszaírtam neki.

-Persze, feltétlenül.. - forgattam meg a szemem, mire csak egy "XDDDD"-t kaptam. Hát, jó kis beszélgetés volt. Ezután az igazán értelmes eszmeváltás után kislisszoltam a konyhába, hogy ne legyek annyi ember között, majd töltöttem magamnak egy kis üdítőt. Belekortyolva leraktam a pultra a poharat, majd hátra fordulva telibe belementem egy srácba, ezzel elvesztve az egyensúlyom, nyilván a srác karjaiba borultam. 

-Jézusom, bocsii - kezdtem a monológom, majd felnézve láttam, hogy az a bizonyos fiú nem más, mint Kornél. A szemeibe nézve teljesen elvesztem a barna szempárban, csak egy dologra nem figyeltünk. Márk ott volt, és végig nézett minket. Azt a kemény egy percet, amíg lefagytunk, és ott álltunk, én Kornélnak esve. 

-Megzavartam valamit? - kérdezte jót derülve rajtunk, mire rögtön szét rebbentünk. 

-Véletlen volt - próbáltam megmagyarázni a valóban így történt dolgot.

-Nem kell megmagyarázni, végig néztem. - mondta fura arccal, majd kimentem a konyhából. Egy kis idő után a nappaliban álltam, és magam elé bámulva fogtam a műanyag poharam, amiben egy kevés szénsavas üdítő volt. Márk sasszézott be mellém egy kis desszerttel a kezében, majd ugrálva megállt előttem. 

-Na jó. Ez még is mi volt? - kérdezte felvont szemöldökkel, palacsintát tömve a szájába.

-Ráestem. Véletlen. - tettem hozzá gyorsan, ugyanis elég gyanúsan méregetett.

-Ja, ahha, persze. - mondta fura arcképpel, mire zavarba jöttem, és elkezdtem össze-vissza dobálózni a szavakkal, amit nem kellett volna. 

-Vagyis, nem, hanem, izé.. Ahh, beleestem, így már érthető? - mondtam hirtelen, és igazán meglepődtem, amikor a fiú csak annyit mondott, hogy:

-Tudom - nevetett fel, én meg realizáltam mit is mondtam, és elkerekedett szemmel néztem le a földre. 

-Hülye! - löktem vállon a fiút, de ő még mindig gyerekesen röhögött. - Reménytelen.. - tettem hozzá suttogva, majd elhúztam a szoba szélére, messze az emberektől. Az agyam folyamatosan kattogott, hiszen egy új dalszöveget próbáltam kifacsarni magamból. Egy nagy nevetést hallottam, mire felkaptam a fejem, és megláttam Kornélt egy.. Egy lánnyal. Nem volt semmi közünk egymáshoz, ez mégis, mintha egy kést bökött volna a szívembe. A fülhallgatóm kikaptam a zsebemből, majd a telefonomon elindítottam egy Chase Atlantic számot, majd leültem egy közeli székre. Folyamatos lejátszáson volt a dal, viszont egy idő után meguntam, és úgy döntöttem kimegyek a teraszra, és szívok egy kis levegőt.

Kabátot nem vittem, így csak egy sima fekete, cipzáros pulóverben a hideg szilveszteri estében a korlátnak támaszkodva még mindig a dalszövegen agyaltam, amikor egy kezet éreztem a vállamon. Azonnal megpördültem a tengelyem körül, és szembe találtam magam anyuval.

-Janka, mit keresel itt? Már teljesen átfagytál. - vont kérdőre, tipikus szülői aggódással.

-Nem tudom.. Leginkább haza szeretnék menni. 3 nap múlva költözünk, és kiszeretném használni ezt a kevés időt. Meg alapból sem érzem valami jól magam. - mondtam, úgy téve, mintha nem tudnám mitől van a rosszullétem, pedig de, pontosan tudtam.

-Rendben, akkor szedd össze a cuccod, szólok Hannának, és megyünk is. - válaszolta ellentmondást nem tűrő hangnemben, majd elrohant. Elmentem a táskámért, majd felkaptam a kabátom, és se szó, se beszéd, kiléptem a házbol. A kocsink felé észrevétlenül indultam meg, aztán megtorpantam.

-Angel! - mondta egy hang mögüllem. - Elmentél volna köszönés nélkü-....

-Figyelj Kornél, köszöngessen, meg búcsúzkodjon tőled a tökéletes barátnőd, aki mindig úgy néz ki, mintha egy címlapról jött volna. Nem hiszem el, hogy képes voltál magad köré csavarni engem is, miközben van barátnőd, és még annyi emberség sincs benned, hogy közöld velem, hogy esélyem sincs. És valahol úgy érzem ennek a duettnek nem kellett volna megtörténnie, őszintén, bánom is, hogy így lett. - mondtam, majd idegesen a hajamba túrva fogtam magam, kitártam a kocsi ajtót, beültem, és utánam becsapva a kocsi ajtaját megteltek a szemeim könnyekkel. Nem bírtam tovább, egyszerűen kitört belőlem, amit már egy jó ideje tartogatok. 

Pár perc múlva Hannáék is megjöttek, és mehettünk is vissza Pestre. Már körül-belül az út felénél tarthattunk, amikor megláttuk az első tűzijátékot. Gyorsan a telefonomra kaptam a tekintetem, amikor is megláttam, hogy 23:51 van. 9 perc és új év. Nem nagyon foglalkoztatott, jelenleg semmi sem, hiszen ideges voltam, és csalódott. Amikor haza értem, akkor rögtön felsiettem a szobámba, dobtam a barátaimnak, egy ilyen tipik "Boldog új évet! Neked is" üzenetet, és megfogtam a gitárom, majd játszani kezdtem rajta. Nem érdekelt, hogy más aludna. Nem érdekelt, hogy a szomszéd szokásához híven átjön, és megkér, hogy most már ne játszak a hangszeren. Nem érdekelt, hogy annyi üzenetem jött, hogy 2 percig rezgett a telefonom. Nem érdekelt, hogy ki írt. Nem érdekelt, hogy miért keres. Magyarán mondva, szartam az egészre.