Forma-1 novellák

Az én testvérem! [Sebastian Vettel]

**Sebastian Vettel**
    -Úgy érzem magam, mint akit megvertek. - nyögtem.
    -Úgy is nézel ki. - mondta Fabian a telefonját nyomkodva.
    Én a kanapén feküdtem, míg az öcsém a fotelben kucorogva játszott a telefonján. Végül is, nem hiába éreztem úgy magam, mint akit megvertek. Mert leestem a lépcsőn és bevertem a fejem. Igen, a mázlim határtalan, tudom.
    -Fabian, ideadnád a vizem? - kérdeztem.
    -Nem vagyok a szolgád, Seb. - morogta Fabian és a kezembe nyomta a vizes palackot - Segíts magadon!
    -Bevertem a fejem, nem kelhetek fel. Még elájulnék.
    -Jaj, te szegény! - gúnyolódott - Akkor ki megy helyetted vezetni azt a szép piros Ferrarit?
    -Oda elmehetek majd. Csak holnap lesz.
    -Seb, az ma van.
    -Nem, holnap. - erősködtem.
    Fabian megforgatta a szemeit és behozta a naptárat a nappaliba. Az aznapi dátumra bökött, ahova tényleg fel volt írva a teszt. Fogtam a fejemet és azon gondolkodtam, mi lesz velem.
    -Majd megyek én. - vont vállat Fabian.
    -Frászkarikát. - válaszoltam azonnal - Nem engedem.
    -Seb, már így is világbajnok vagy. Mit akarsz még? Ha akarnék, se tudnék jobb lenni nálad. Csak felszednék egy csajt.
    -Van más is a fejedben, vagy csak mellek és seggek?
    -Akad autó is, de főleg cicik. - vigyorgott, mint egy idétlen tinédzser.
    Akaratlanul nevettem, aztán Fabian is rákezdett. Hiába volt idegesítő, imádtam az öcsémet. Hagytam, hogy elmenjen a tesztre helyettem. Egyszer hadd próbálja ki a versenyzést. Azt gondoltam, ártani nem árthat neki, ha megízleli, milyen az igazi élet. Az érzést, ahogy kigurul a kocsi a bokszból és az első kanyar felé veszi az irányt. A versenyző rámarkol a kormányra, lenyomja a gázpedált és érzi. Érzi azt, amire egészen addig vágyott. Amit, ha megvonnak tőle a nyári vagy a téli szünet idején, elvonási tünetei lesznek. Érzi a sebességet. Érzi a menetszelet, egymás után beveszi a kanyarokat, felgyorsul az egyenesben, bekapcsolja a DRS-t, hogy csökkentse a légellenállást és elérje azt a fokozatot, ahol már egy madárnak képzeli magát. Szeli a levegőt és vissza se néz. Csak megy és élezi a sebességet, ami pár hónap alatt létszükségletté tud válni...
    -Föld hívja Sebastian Vettelt! - rántott ki a mélázásból a nővérem, Melanie.
    -Bocs, elkalandoztam. - szabadkoztam gyorsan.
    -Vettem észre. - jegyezte meg Melanie - Fabian miért ilyen izgatott?
    -Ő megy helyettem a tesztre.
    -Te egy felelőtlen nagytestvér vagy, vedd tudomásul.
    -Fabian nem kicsi már, nem kell, hogy őrizzem. Különben is, majd tanul a saját hibáiból.
   -Jaj, Seb! - sóhajtott fel Melanie - Hogy lehetsz ennyire ütődött?
   -Anyát és apát kérdezd. - vigyorogtam rá.
    Melanie próbálta elfojtani a nevetését, de nem bírta. Hangosan elnevette magát és finoman meglegyintette az arcomat, mintha meg akarna pofozni. De sose ütne meg, tudtam róla. Melanie védelmező volt. Fabian miatt is állandóan aggódott, pedig nem kellett volna. Nem volt már kisfiú. Tudott magára vigyázni, ha akart. Ha nem akart, az meg nem lehetett a mi hibánk. Se az enyém, se a nővéremé.
    -Kapcsold be a tévét! - mondtam és ülőhelyzetbe küzdöttem magam - Látni akarom azt a majmot a teszten.
    -Az a majom rendelkezik névvel. - mondta Melanie és bekapcsolta a tévét - Fabian, ha elfelejtetted volna.
    -Csak imádom cukkolni. - vigyorogtam.
    Melanie megforgatta a szemeit és felment az emeletre. Ahogy ment fel, még hallottam tőle egy káromkodást.
    -Ne a szép anyanyelvünkön, ha már mocskos a szád. - mondtam.
    -Mindjárt hozzád vágok valamit, ha nem vigyázol! - vágott vissza Melanie már a szobájából.
    Vigyorogtam, mert tudtam, hogy úgysem tenné meg. Ahhoz túlságosan szeret. Idegesíthetem akármennyit, mindig szeretni fog. Én is őt, ebben semmi szégyen nincs.
    Elhelyezkedtem a párnák között és a tévére irányítottam a figyelmem. Éppen kezdődött a teszt. Nem lepődtem meg, hogy annyit beszéltek az öcsémről. Nem nagyon mutatkozott velem azelőtt. Csak nagyon ritkán. Általában a hazai versenyen volt ott velem a garázsban, de akkor is inkognitóban. Baseballsapka és kapucnis pulóver rejtette el mindig a kamerák elől. A teszten viszont ezt nem tehette meg. Ráirányult a kamera, amit Fabian észlelt is. Gyorsan elfordult, de ez csak jobban kezdte érdekelni a kommentárokat.
    -Fabian Vettel szégyenlős lenne? - viccelődött az egyik - Hiszen a bátyja ki van békülve a rivaldafénnyel.
    -Az évek meg a rutin. - sóhajtottam mosolyogva.
    -Pedig most a bátyja helyén van. - folytatta a kommentár - Nem kis dolog, ha valaki Sebastian Vettel helyén vezethet. Főleg nem akkor, ha az a valaki a német világbajnok öccse.
    -Emlékeztess még, annyira élvezem! - nyúltam el a kanapén.
    -Seb. - szólalt meg Melanie.
    -Tessék? - fordultam oda.
    -Te most tényleg a tévével beszélgettél az előbb?
    -Nem tudom. Beszélgettem?
    -Hozok aszpirint magamnak és neked is, mert nem fogjuk kibírni egymást az elkövetkezendő órákban!
    -Tudom, mert fáj a fejem.
    -Neked az a legkisebb gondod, Sebastian.
    Elképedve néztem rá, Melanie pedig kiment a konyhába. A fejemet ingattam és a tévére néztem. Fabian gyorsan felhúzta a sisakját és beült a kocsimba. Én meg csak figyeltem, mi lesz ebből.

**Fabian Vettel**
    -Nem tudod elküldeni a kamerákat? - kérdeztem - Nagyon idegesítő, hogy itt vannak.
    -Sajnálom, de itt kell maradniuk. - vont vállat Seb mérnöke - Joguk van.
    -Kár. - kommentáltam - Mikor kezdünk?
    -Pár perc. Mindjárt be is kell ülnöd.
    Bólintottam. Odaléptem a sisakomért, amikor megzörrent a telefonom. Ránéztem és mosolyogva feloldottam. Melanie írt valamit. Megnyitottam a beszélgetésünket és elolvastam, mit írt.
"Ügyes leszel, Fabian, tudom. Seb és én büszkék leszünk rád. Mintha egyébként nem lennénk. Drukkolok neked, a kedvenc öcsémnek. 😃"
    Mosolyogtam rajta és gyorsan visszaírtam neki.
"Nem Seb a kedvenc öcséd, nővérkém? Eddig ő volt."
"Neki azt mondom, ő az. Ne mondd meg neki az igazat! Még összetörne szegényem."
"Csendben maradok, ígérem. 🤣"
    Félretettem a telefonomat és felvettem a sisakomat. Beültem Seb autójába és vettem egy mély levegőt. Megfogtam a kormányt és elindultam. Kihajtottam a pályára és elsőre nagyon bizonytalan voltam. Elhajtott mellettem egy Mercedes, kicsit meglepődtem miatta. Aztán mellém hajtott egy Ferrari és a benne ülő férfi integetett nekem és felmutatta a hüvelykujját bátorítás gyanánt. Visszaintegettem és határozottan elindultam, ahogy eltűnt a kanyarban.
    Rá kellett döbbennem, miért is élvezi annyira Seb a versenyzést. Az autó nagyon gyors volt, mégsem féltem. Rengeteg energiát felemésztett a koncentrálás és a kormány forgatása, de alig éreztem. Szárnyaltam. A köreim gyorsabbak lettek, bár nem voltam közel sem a leggyorsabb. De élveztem. Le sem tudom írni, mennyire élveztem.
    Amikor begurították a kocsit a garázsba, teljesen ki voltam merülve. Hirtelen minden fáradtság a nyakamba zuhant. Nem tudtam egyedül kimászni a kocsiból, a szerelők segítettek ki.
    -Valaki van itt, akivel beszélned kell.
    Seb mérnöke mondta ezt, ahogy az öltöző felé haladtunk.
    -Ki az? - kérdeztem.
    -Majd meglátod. - mosolygott a férfi.
    Benyitott az öltözőbe és elállt az útból. A szobában ott ült Melanie és Seb. A nővérem felállt és megölelt. Seb vigyorogva tapsolni kezdett.
    -Ti mit csináltok itt? - kérdeztem - Seb, te megsérültél.
    -Semmi bajom. - legyintett - El kellett jönnöm gratulálni.
    -Mert?
    -Elsőre ilyen köröket menni a kocsiban? Nem semmi. Nem csoda, hogy te vagy az én testvérem!
    Melanie a fejét ingatta rosszallás képpen, mi meg nevettünk. Egy nevető görcs közepette magamban elismertem, tényleg nekem van a legjobb testvérem az egész világon.