Flashback
2021. 08. 01.
Hungaroring, Mogyoród
**Fernando**
-Esteban? – kérdeztem.
-P1. – hangzott a felelet.
-Mögöttem?
-Hamilton.
-Oké. – zártam le a beszélgetést.
Nem volt újdonság, hogy egyszavas mondatokban kommunikálunk a rádión keresztül. Nem is volt szükség többre, illetve nem is volt kedvem hozzá. Megértettük egymást, udvariaskodásra pedig se energia, se kapacitás nem volt.
Fõleg akkor nem. A csapattársam élete legelsõ gyõzelméért hajtott, már nagyon közel volt hozzá. Úgy éreztem, nekem is bele kell tennem a magam részérõl azt, amit tudok. Ez meg is történt. A mögöttem rostokoló Lewis már a sisak alatt is téphette a befont haját, mire el tudott menni mellettem. Nagy nehezen.
A gondolaton, hogy körökön keresztül feltartottam néhai csapattársamat, mosolygásra késztetett. Gonoszság, de bevallom, jól esett egy kicsit idegesíteni. Csak egy picit. Éppen csak az idegeire mentem, amíg jól fel nem húzta magát. Na jó, ez már tényleg gonoszság! *hehehe*
Feltartottam, amíg tudtam, és utána hagytam, hogy Esteban behúzza a gyõzelmet. Amit meg is tett. Én magam ugyan nem lehetettem fent vele a pódiumon, de biztosítottam róla, nagyon örülök neki és büszke vagyok rá. Hiszen csapattárs mellett mentor is voltam számára.
Napjainkban
2022. 11. 12.
Sao Paulo, Brazília
**Fernando**
Eddig voltam a mentora ennek a gyereknek. Az én türelmem is véges, mostanában meg még inkább. Esteban, úgy érzem, állandóan a türelmem legvégét keresi. Nem állítom, hogy tehetségtelen benne, mert mindig kiakadok rá a végén. Minden egyes hétvégén. Majdnem. Mióta megnyerte a futamot Magyarországon, azt hiszi, az õ fenekébõl süt a Nap. Nem túlzok, egy cseppet sem.
Aztán most leszorított a pályáról a sprint elején. Talán kicsit erõsebben szorítottam a kormányt, hogy bent tartsam a kikívánkozó szóáradatot.
-Komment? – kérdezte a versenymérnököm, ahogy hajtottam be a boxba egy másik orrkúpért.
-Nincs. – válaszoltam összeszorított állkapoccsal.
-Te tudod.
Igen, ez egy ritka alkalom volt, amikor egy szónál többet zsúfolt bele egy mondatba, de eltekintettem tõle. Annak örültem, hogy csak ennyit kérdezett és semmi többet.
Kihajtottam a boxutcából és folytattam a sprintet. Utolsó helyrõl indultam neki a vadászatnak, hogy feltornásszam magam, amennyire lehet. Megvolt Latifi, ami nem volt nehéz. Utána elém került Esteban, mivel nem tudott a helyén maradni, miután engem kivezetett a pályáról.
-Mindjárt gondoltam. – morogtam magamban.
Aztán elmentem mellette. Utána elcsíptem még Yukit is, és leintettek minket.
A sprint leintése után még egy öt másodperces büntetést is a nyakamba varrtak, mert vétettem egy apró hibát az egyenes végén az elsõ körökben és kicsit megpöccintettem Esteban hátsó kerekét. Beismerem, az az én hibám volt. De abban már nem vagyok biztos, hogy jó helyen van elõttem az a gyerek. Igaz, a fõversenyre lenyugszom, de attól még csúnyán fogok rá nézni egy ideig. Egy jó ideig.
Igazán leszállhatna a magas lóról most már.
Mindegy, már csak két verseny és vége lesz. Otthagyhatom, hadd örüljön neki Pierre 2023-ban. Rá se akarok gondolni, mit fognak azok ketten mûvelni. Bár, ha jobban belegondolok, nem is érdekel nagyon. Csak legyen ennek végre vége számomra!
(Megjegyzés: Mint eddig mindig és az elkövetkezendõkben is, ez nem történt meg.)
STAI LEGGENDO
Forma-1 novellák
CasualeForma-1-es versenyzőkről szóló rövid novellák fognak itt megjelenni. Van pár ötletem, de nyitott vagyok más ötleteire is. Vannak kedvenc versenyzőim, de megpróbálok mindenkiről írni, hogy mindenki megtalálhassa a kedvenc versenyzőjét.
