Forma-1 novellák

Apa-fia kapcsolatok [Max Verstappen]

2021, Abu-Dhabi,
a szezonzáró futam előtt
Red Bull Racing garázs

Max Verstappen készült a szezonzáró futamra, határozott volt. Meg akarta nyerni. A futamot és a bajnokságot is. Ahogy arra már régóta vágyott.
-Itt az idő. - szólalt meg egy mélyebb férfi hang a pilóta mögött.
-Tudom, nem kell jobban frusztrálnod, apa. - válaszolta Max és megfordult, hogy szembenézzen édesapjával - Tudom, mit kell ma tennem, nem kell előadást tartanod.
-Nem azért jöttem, hogy előadást tartsak. - válaszolta Jos és közelebb lépett a fiához - Valami fontosat szeretnék veled megbeszélni...
-Csak nincs rá időm. - vágott közbe Max hidegen - Meg kell ezt a futamot nyernem.
Válaszra sem várva otthagyta az apját és előszedte a sisakját, hogy felvegye. Közben átalakította a mondatot, amit mondott az apjának utoljára.
-Meg kell nyernem a futamot, - mondta magának már a sisak alatt - hogy végre-valahára büszke legyél rám és ne hajts végkimerülésig.
Max gyermekkora óta versenyezni szeretett volna, mint az apja. Ahogy ezt Jos felfedezte, támogatni kezdte a fiát. Csak Max nem vágyott egy külön hajcsárra ahhoz, hogy elérje, amiről mindig is álmodott. Márpedig Jos hajtotta, mintha nem lenne holnap. Hajtotta, mintha minden egyes bajnokságon azon az egy futamon múlna. Igaz, 2021-ben azon az utolsó versenyen múlt minden. De a kivétel csak erősíti a szabályt, ahogy azt a mondás tartja.
Max nagyot sóhajtott és beült a kocsijába, nehogy az apja megint "valami fontosról" akarjon beszélni vele.

A verseny utolsó körei
Max rádiója

-Rendben, pár kör és megvagyunk. - mondta a mérnök.
-Oké. - reagálta le a fiatal holland.
-Akarsz beszélni apáddal? Itt van.
-Őt ne rángasd bele ebbe, csak idegesebb leszek, mintha ez nem lenne elég egyébként is.
-Kár. - mondta már Jos - Én beszélni szeretnék veled, fiam.
-Megtennéd, hogy csendben maradsz?! - fakadt ki Max - Van elég bajom nélküled is!
-Csak hallgass meg, aztán magadra hagylak.
-Majd a futam után, ne most.
-Most kell mondanom, mert a rajt előtt nem hagytad, hogy elmondjam. - Jos vett egy mély levegőt és elkezdte mondani - Max, legyen ennek a futamnak bármi a végkifejlete, tudnod kell, hogy büszke vagyok rád.
-Ezt most komolyan mondtad? - kérdezett vissza Max.
-Komolyan mondtam. - erősítette meg az édesapja - Miért? Mikor kérdőjelezted meg, hogy őszinte vagyok?
-Sose mondtad, hogy büszke vagy rám. - vallotta be Max - Egy szóval sem.
-Azt hittem ez egyértelmű. Sajnálom, fiam.
-Semmi gáz, én se mindig voltam egy díjnyertes gyerek neked.
-Ne beszélj butaságokat. Nálam büszkébb apa nincs kerek e világon. Itt várok rád, fiam.
-Úton vagyok.
Max kikapcsolta a rádiót és hajtott tovább, egyenesen a bajnoki cím megszerzéséhez.

A leintés után

Gratulációk, kézfogások, hátba veregetések. Max megnyerte a címet, amire vágyott. A csapat ünnepelt. Náluk talán csak Max és Jos lehettek boldogabbak. Nemcsak megnyerte a fiatal holland a világbajnoki címet, de sikerült az apjával dűlőre jutnia.
-Büszke vagyok rád, fiam. - mondta mosolyogva Jos és megszorította a fia vállát.
-Köszönöm, apa. - mosolygott vissza rá Max - Mindent. Még a sok hajkurászást is, amit egyébként utáltam.
Apa és fia együtt nevettek, majd újra belevegyültek az ünneplő tömegbe, hogy kiélvezzék a különleges, emlékezetes napot.

Megjegyzés: Ez igazából, természetesen, nem történt meg. Én igyekszem úgy írni, hogy ne derüljön ki, kik is a kedvenc versenyzőim. (Hogy sikerül-e, az egy egészen másik kérdés.)