𝖭𝖾𝗆 𝖠𝗄𝖺𝗋𝗈𝗆 𝖬𝖾̄𝗀𝗂𝗌 𝖵𝗈𝗇𝗓 // Javon Walton f.f //

2. 𝒇𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕

Hagytam a nagyinak egy üzit a hűtőn hogy a Waltonoknál vagyok. Másfél óra mulva Jadenék már a ház előtt parkoltak. Írt is nekem, de én már akkor épp a ház ajtaját zártam be. Leszaladtam a lépcsőn, és mivel Jaden, az anyósülésen ült ezért be ültem hátra.
Jadennel lepacsiztam.

- Halii - köszöntem mindkettőjüknek.

- Szia. Javon vagyok. De ha akarsz hívhatsz Wannanak is. - nyújtotta hátra a kezét ami el is fogadtam. Úristen milyen keze van.. atyavilág.

- Samantha, de hívhatsz Samnek vagy Mantinak is. - mosooyogtam rá.

- Oké Sam.- mosolygott vissza rám.

Igazából rajta kívül két ember hív még így. A nővére, és a hugom Rose. Még a nagyi is a teljes nevemen szólít. Javon beindította a kocsit, és elindultunk. Igazából nem laktam óráknyira tőlük, de azért közel se volt. Az úton nagyon sokat beszélgettem Javonékkal. Tudtam, hogy néz ki, és hogy hány éves meg stb. Hiszen szinte az összes közösségi oldalam vele volt tele. Ugyanis aki nem tudná annak felvázolom, elég helyes, szerepelt az Euphoria című sorozatban. (Vagy szerepel, mert nem akarja elárulni hogy a végén tényleg meghal-e.) Mégis teljesen más volt élőben. Épp ezen gondolkodtam amikor Jaden hangja szakított ki gondolat menetemből.

- Manti, mit szólnál ha majd később beszélnél a nagyiddal és nálunk aludnál? Anyuék tuti bele egyeznek. Pizsinek adok egy pulcsit vagy pólot, amúgyis már van egy pár amit elsajátítottál. Azóta sem kaptam vissza. - vont fel szemöldökét. - Jaylatól meg kérsz egy melegítőt.

- Ha nem zavarok oké.

- Dehogy zavarsz.

Többször is aludtam már náluk. Csak akkor mindíg Jayla miatt.

- Szarul nézel ki. Törtent valami? - közben aggódó tekintettel pásztázott

- Nem, dehogy. - Baszki... tudtam hogy észre fogja venni. Nem gond. Amíg nem hozza fel többször nincs gond.

- Na megjöttünk. - húzta ki a kocsi kulcsot Javon.

Kiszáltunk, Jaden pedíg kinyitotta a bejárati ajtót és előre engedett. A konyhában láttam Jessicat és Jaylát. Jayla amikor észre vett, felpattant és visítozva ölelt meg. Az anyuka mosolyogva köszöntött amit viszonyoztam.

-Anya, nem lenne gond ha ma Samantha itt aludna? - kérdezte anyjától Jaden mikozben hátulról átkarolta vállait.

- Jaaj dehogyis. Örülnék neki. Drágám nem kérsz valamit?

- Nem Jessica, de köszönöm. - mondtam miközben leszedtem magamról barátnőmet aki tóvábbra is toporzékolt.

Amint mondandómat befejeztem, Jayla megragadta a karom és felszaladt velem az emeletre. Bementünk a szobájába, ahol leültünk az ágyra, és láttam rajta, hogy nem ez lesz a legboldogabb beszélgetés amit valaha is folytattam vele. Megsímította a vállam és aggódóan nézett engem.

- Figyelj Sam.. mostanában alig láttalak. Videóhívásokban is míndíg alig mutattad magad. Keveset beszéltünk és nem nézel ki valami jól. Előfordult hogy mikor telefonon chateltünk, semlegesen vagy rosszkedvűen válszoltál. Mi a baj? Történt valami? Edzeni sem jártál. ( Jaylaval együtt szoktunk menni edzeni) És nem úgy nézel ki mint aki rendesen eszik.

- Jaj nyugii. Nincs semmi bajom. - fogtam meg mindkét vállát. - Jól vagyok. Okés?

- Ha te mondod... nem akarlak ezzel is terhelni.

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán csináltunk pár tiktokkot meg képet. Kicsit később benyitott Jaden amikor épp párnacsatáztunk.

- Hello. Mit csináltok? - vágódott le mellém az ágyra.