𝖭𝖾𝗆 𝖠𝗄𝖺𝗋𝗈𝗆 𝖬𝖾̄𝗀𝗂𝗌 𝖵𝗈𝗇𝗓 // Javon Walton f.f //

8. 𝒇𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕

Samantha szemszöge:

Reggel amikor felkeltem két kéz fonódott körbe a derakamon és köuben nyakamat hintette be lágy csókokkal. Eszembe jutottak a tegnap este történtek. Őszintén örülök, hogy megtörtént, de legszívesebben most elásnám magam a föld legmélyebb pontjára. Javon valószínűleg észre vette, hogy fent vagyok, ugyanis egy mozdulattal fölém kerekedett. Két kezével fejem mellett támasztotta magát. Mosolyogva és teljesen nyugodtan kezdett el közelebb hajolni. Mikor már közelebb volt, megszólaltam.

- Javon.. - kezdtem el harapdálni ajkaimat. -

- Igen hercegnőm? - vonta fel szemöldökét - de aranyos így..

- Tudom, hogy Jayla azt mondja, hogy nem zavarná, de mi van ha igen? Mármint.. - folytattam volna mondani valómat de egy kissebb csókkal belém folytott minden szót. -

- Figyelj, ha gondolod, egyenlőre nem kell szólnunk senkinek. Megoldhatjuk csak kettesben is. - kezdte el puszilgatni arcom. -

- Jó lenne.. - hagyta el számat egy nagy sóhaj. -

- De szeretném, hogy tudd. Addig nem fogok leállni amíg hivatalosan is nem leszel a barátnőm. De, ha ezzel Jaylaval megromlik a kapcsolatotok képes leszek inkább lemondani a világ legcsodálatosabb lányáról, csak ne miattam vesszetek össze.. -nézett rám, majd sajnálkozó tekintettel picit össze húzta szemöldökeit. -

- Annyira aranyos vaagy. - kezeim közé vettem arcát és egy apró puszit nyomtam szájára. -

- Tudom - mosolyodott el -

- Egoista! - azzal le is rúgtam magamról, fogtam a ruháim és bementem a fürdőbe átöltözni. -

Mikor kijöttem Javon már kész volt. Megdícsért, hogy jól nézek ki, majd magához húzott. Igazából egy melegítő és egy fehér haspóló volt rajtam. Megbeszéltük, hogy amint kilépünk az ajtón, úgy viselkedünk mint eddig. Barátok. Extrákkal. Homlokon puszílt és előre engedett az ajtóban. Egymásra mosolyogtunk és letotyogtunk a konyhába reggelizni. Jayla és Jessica már ott volt. Leültünk az pulthoz, én Jayla mellé, Javon pedig a mellettem lévő üres székre. Jaden levánszorgott és leült Javon elé. Jessica mindőnknek elkezdett szedni egy kis rántottát. Bevallom őszinten, rohadtul nem volt étvágyam, de ah most itt nem eszek, az összes testvér miattam fog aggódni, de lehet még Jessica is. Szóltam neki, hogy nekem ne nagykn pakolja meg a tányért. Szerencsémre így is tett, viszont nemmúsztam meg megjegyzések nélkül. Igaz nem ő volt.

- Igazán ehetnél többet is. - súgta nekem oda Javon. -

- Nincs étvágyam. - adtam eléggé lekezelő választ. -

Nem akartunk az asztalnál vitatkozni, így elengedte a füle mellett. Igazából nekem sincs kedvem most ezen osztozódni. Megreggeliztünk, én haza indultam, mert nem nagyon akartam ott maradni zavarni. Persze, Javonnal maradtam volna. Kétszer sem kellett volna mondani. Meg nyilván a többiekkel is. Jayla még evett, Jaden pedig szinte leesett az asztalról úgy aludt el helyben, szóval maradt Javon aki ki kísért. Javon homlokára gyors nyomtam egy puszit amire Javon úgy fejezte ki nem tetszését, hogy maga előtt össze fonta karjait. Vállat rántottam rá, majd tovább mentem Jaylahoz. A lány még mindíg tömte magát. Örülök, hogy ilyen jó étvágya van. Gyors nyomtam egy puszit arcára és már Javonnal indultunk is az ajtó felé. Mikor kiértünk Javon bezárta maga mögött az ajtót, felém fordult és megölelt. Úgy imádom ha megölel.. biztonságban érzem magam. Mikor elengedett kicsit közelebb hajolt.

- Én nem kapok puszit? -mosolyodott el-

- Felőlem kaphatsz. - majd nyomtam egy puszit teljesen arca szélére és elvigyorodtam. -