𝖭𝖾𝗆 𝖠𝗄𝖺𝗋𝗈𝗆 𝖬𝖾̄𝗀𝗂𝗌 𝖵𝗈𝗇𝗓 // Javon Walton f.f //

4. 𝒇𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕

Most épp a nagyinak segítek ebédet csinálni. Pizzát csinálunk. Rose a nappaliban elterülve néz egy barbie mesét. Már biztos nagyon éhes szegénykém. Miután haza jöttem Jaylaéktól úgy voltam vele, hogy ma nem nagyon megyek sehová. Szóltam a nagyinak, hogy Jaden ma itt alszik, nem nagyon zavartatta magát. Gyorsan rápakoltuk a tésztákra a hozzávalókat is. Már nem tudtam miben segíteni, és betettük sülni a pizzákat is.

- Drágám, köszönöm a segítséget, mostmár menj nyugodtan Rosehoz. - mondta egy kedves mosollyal.

Én csak felálltam a pulttól és besétáltam a nappaliba. Tévedtem, Rose ezuttal nem egy barbie mesét nézett, hanem Harry Pottert. Leültem mellé és én is néztem vele. Szeretem a filmet, de 14 évem alatt rengetegszer néztem meg. Mikor leültem a lány vigyorogva felült, feljebb kúszott és fejét az ölembe tette, majd így feküdt el a kanapén és tovább nézte a filmet. Ezen csak egy jót mosolyogtam. Ő az egyetlen akit jobban szeretek bárki másnál. Többször volt, hogy mikor még nem ismertem Jadent, ő terelte el a figyelmem a rohamokról. Szegénykém nehezen viseli a szüleink halálát, viszont hozzám képpest még elég jól. Ennek örülök. Ugyanis nem szívesen nézném, hogy a 10 éves hugom depressziós. Gondolat menetemből az ölemben forgolódó lány zökkentett ki. Mosolyogva fordult meg felém, felnéztem a tvre ahol most reklám volt. Így már értem miért fordult meg...

- Milyen volt Daeloéknál aludni? -közben elkezdett piszkálni egy kósza hajtincset ami a szemembe lógót miközben lefelé néztem rá. Ugyan nehezen érte el, hiszen nagyon rövid a hajam.

- Daeloéknál? Hm? - huzogattam rá a szemöldököm - egyből levágtam..a hugomnak bejön Daelo.

Daelot Rose onnan ismerte, hogy egyszer nagyi kivitte a játszótérre, és Jessica és Daelo is ott voltak. Azóta volt már, hogy átjött velem a Waltonokhoz, vagy Daelo jött át hozzánk. Bírom a fiút, aranyos.

- Jó, akkor Jadenéknél. - forgatta meg szemeit.

- Ne forgasd mert kiesik. - vigyorogtam rá.- Mi a véleményed Daelorol? Kedveled?

- Uhum. Hát kedves, meeeg vicces, és jó vele játszani, és hát öhm..aranyos. - mondta kissé szégyenlősen.

Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. A hugom szerelmes a legjobb barátom öccsébe.

- Aranyos, mi?

- Jaaj de Saam, necsináld már. - vágott nekem egy párnát mire én csak védekezően felmeltem kezeimet.

- Oké, oké. Bocsi. - arcomról a vigyort még mindíg nem lehetett letörölni.

-Lányok! Gyertek, kész a pizza! - Hallotuk meg nagymamánk hangját a konyhából.

Egymásra néztünk egy amolyan "aki hamarabb oda ért, azé a legnagyobb szelet" nézéssel. Felpattantunk a kanapéről és szinte rohantunk. Mivel nagyobb vagyok nyilván gyorsabb is, a konyha ajtajánál lelassítottam, és hagytam hogy a hugom érjen oda előbb. Mikor leültem egy győzedelmes vigyort küldött felém. Mindketten tudjuk, ha nem lassítok le, ő veszít. Na mindegy.

Miután megvacsoráztunk felszaladtam a szobámba, kicsit össze pakoltam, ugyanis még mindíg úgy állt minden ahogy tegnap hagytam. Még reggel kipakoltam a táskám amit Jaylaékhoz vittem az ottvalváshoz. Javon pólóját eszem ágában sem volt otthagyni, ha már ilyen nagylelkűen nekem adta. Eddig ott volt az ágyamon, most felkaptam onnan és mélyen bele szippantottam, majd elraktam. Felhivtam Jadent, hogy azért jöhetne már, mert 20:30 van és nem szeretném ha még később maszkálna. Felvittem a szobámba egy "pár" szelet pizzát és narancslevet. Olyan fél óra múlva már itt is volt. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót, a fiú belépett rajta, majd megragadtam a karját és elkezdtem húzni a szobám felé a lépcsőn. Szegénynek köszönni is alig volt ideje a házban tartózkodóknak.