Eljött az idő,
Meggyónom vétkem.
A gondolatot,
Amit tán kimondani is félek.
Elé lépek, s visszaemlékezem az éjre,
Amit karjaiban töltöttem remélve,
Hogy sosem virrad új reggelre.
Ami történt, nem terveztem előre,
Ahogy őt sem terveztem életembe.
Nem értettem, mit súgott szívem,
S amit sejtettem, inkább elfeledtem.
De tagadni nem lehet a végtelenbe,
Szóval most kék szemébe nézek,
Belepillantok a lelkébe.
S most már értem,
Mi egyetlen vétkem:
Belé szerettem észrevétlen.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Darabjaim
ŞiirKis darabok, vers formájában belőlem. Fájdalom, félelem, szerelem, boldogság, bánat és öröm. Minden érzelem, ami bennem volt valaha és bennem van ma és én rímbe szedve lejegyeztem őket. Neked csak annyi a feladatod, hogy elolvasod és eldöntöd, hogy...
