A Sárkány ügyvédje

3. fejezet - Éjféli elmélkedés

Borongós augusztusi este volt, a levegő a közelgő vihar illatától volt terhes, a távolban néha villámok fehér villanásait lehetett látni. Draco londoni lakásának erkélyén időzött egyedül, és kifejezéstelen arccal bámulta az éjszaka fényeit. Nem kapcsolt villanyt, és csupán a cigaretta vörös fénypontja látszott, ahogy beszívta a nyugtató füstöt. Utálatos szokás volt ez, aminek néhanapján hódolt. Scorpius mindig megdorgálta érte, de kisfia már valószínűleg aludt, így büntetlenül járhatott tilosban. Bizonyára az edzője is kitekerte volna a nyakát, ha tudomást szerez a dologról, nem beszélve a csapattársairól... Viszont feszült volt, annyira, hogy szavakba sem tudta volna érzéseit önteni, ezért nem maradt más, mint a dohányzás.

Merengve bámulta a szomszéd tömbházak egyikére erősített mugli neonreklám változó fényeit. Maga sem tudta, miért választotta ezt a környéket, hiszen mindentől távol esett, amit eddig ismert, és talán épp ez vonzotta annyira. A háttérben halkan rádió szólt, valamiféle boszorkányoknak szóló későesti műsor ment éppen, de lusta volt elkapcsolni. Csak foszlányokat hallott, de ezek is felhergelték...

– Valóban, Penny, igazad van – hallotta a boszorkány émelyítően negédes hangját. – Draco Malfoy talán az egyik legszexisebb sportoló a kviddicsjátékosok közül.

Helyben vagyunk... Megint ő a téma mindenhol. Mikor fogják végre békén hagyni? Már nem tudott úgy kinyitni egy újságot, hogy ne találkozzon a saját képével és egy róla írt cikkel.

– Csúnya válása volt – folytatta Pennynek nevezett nő. – Egyszerűen nem értem Astoria Greengrasst! Mégis mit gondolt? Elhagyni az év sportolójának választott Adoniszt?

A két műsorvezető élénk szócsatába kezdett a Malfoy házaspárról. Draco megint mélyen beszívta a füstöt, aztán lassan kifújta. Igyekezett kizárni őket, de nem ment. Ő pontosan tudta a választ ezekre a kérdésékre... Valóban nem minden arany, ami fénylik. Az ő házassága nem volt csodálatos, sőt maga volt a pokol.

– Egy álompár voltak. Emlékszel, mennyire jól néztek ki egymás mellett, amikor Draco átvette az év legjobb őrzőjének járó díjat négy évvel ezelőtt? Az a ruha, amit akkor Astoria viselt... Egyszerűen csodálatos volt! Astoria stílusa mindig is kifogástalan, makulátlan volt. Draco pedig maga a megtestesült szőke herceg, minden boszorkány álma.

– Oh, igen, Rosie! – sóhajtozott Penny és elnevette magát. – Igazaknak bizonyultak a pletykák, miszerint problémáik voltak. Néhányan azt rebesgetik, hogy Draco elköltözött Londonból. Egyetlen egy fotó sem készült róla mostanában, ami nem a kviddicshez kapcsolható, a kedvenc helyeire sem jár, nem láthattuk egyetlen rendezvényen sem... Teljesen elszigetelte magát.

A férfi mélyen sóhajtott. Valójában nem tűnt el Londonból, csak eltűnt a varázsvilág szeme elől. A Malfoy kúriát alig egy hónapja hagyta el, de már az első nap érezte, hogy mennyire megkönnyebbült. A hagyományok szerint a családdal egy fedél alatt kellett volna élnie, így neki is, viszont ez nem tett senkinek sem jót. Korábban el kellett volna költöznie, mondjuk miután megnősült. Késő bánat – gondolta keserűen. Bár botorság lenne azt állítani, hogy csak emiatt alakultak rosszul a dolgok. De hosszú ideje a költözés tűnt a legjobb ötletnek.

– A menedzsere minden egyes interjút elutasít – morogta Rosie mérgesen, mintha személyesen lett volna érintett az ügyben, de inkább pletykára éhes dögkeselyű volt ő is. – Hónapok óta egyetlen egy lapnak sem sikerült exkluzív interjút kicsikarni belőle.

Draco ravaszul elmosolyodott. Valóban, a menedzsere olyan volt, akár egy mérges kígyó és minden kívánságát teljesítette – na persze, ezért is fizette, de barátként állt mellette. Az új lakást is az ő segítségével találta meg. Pansy Coran – régebben Parkinson – mutatta meg neki ezt a helyet végső elkeseredettségében, mivel Dracónak egyetlen varázsló lakta környéken lévő ingatlan sem tetszett. Pansy már a kezdetek óta Dracónak dolgozott, mint elsőszámú menedzser, mindenben segített, amiben kellett. Néha egy tyúkanyót meghazudtoló kárálással óvta őt, és most sem volt ez másképpen. Kereken megmondta a véleményét, emlékeztette mennyire kockázatos ide költöznie, de aztán mégis ő volt, aki biztonsági bűbájokkal védette le az ingatlant és előkészítette a két Malfoy számára az új otthont. A férfi szeretettel gondolt Pansyre, mintha legalábbis a nővére lett volna.