Fájdalmaim

Te

Annyira el szeretném mondani, hogy nem vagyok jól, hogy tudj róla, hogy fölvidíts, hogy tudd, hogy most nagyon is szükségem van rád.

Nem akarom, hogy a sok problémám befolyásolja a te boldogságodat, de ez meg valahol hülyeség, mert ha írnék neked, akkor én sem lennék annyi ideig szomorú, és te is tudnád, hogy mi van velem.

Hozzászoktam,... hozzászoktam, hogy nem mutatom, és nem mondom senkinek, ha baj van, csak ha már nem érdekel semmi, mondjuk olyankor sem mondom el, feltétlenül, csak kiadom magamból.
Olyan furcsa ez az egész...
Mar rég nem tör rám annyiszor, és nem is olyan erős a fájdalom, de voltam ennél sokkal mélyebben, és tudom milyen érzés volt. Ilyenkor néha vágyok arra a fájdalomra, vágyok arra, hogy úgy éljem meg a fájdalmat, de már kijöttem abból, és az eszem nem engedi hogy vissza essek, nem engedi, mert a szívem nem bírná ki mégegyszer.
Olyan jó lenne ilyenkor, ha itt lennél, ha nem kéne egyedül lennem, hogy ne érezzem magam magányosnak.
Ilyenkor visszajönnek azok az érzések, mint amit régen éreztem, hogy be vagyok zárva egy láthatatlan dobozba, és teli torokból üvöltök, de senki nem hall, észre sem veszik, hogy rosszul vagyok, mert a burok ami körül vesz az azt mutatja, hogy jól vagyok, hogy boldog vagyok...
Ritkán, de érzem még ezt az érzést, főként akkor, ha emberek közt vagyok, de mégis magányosan ülök a tömeg közepén. Most nem érzem ezt, most csak rosz érzés, hogy nem vagy itt mellettem, hogy úgy érzem nem mondhatok semmit, hogy arra vágyok, hogy írj, és észre vedd, hogy van valami baj.....

Igazából meg sem tudom magyarazni, csak egyedül érzem magam, ilyenkor csak ülök, és nézek ki a fejemből, nem gondolkozok, csak úgy vagyok. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi történik ilyenkor...csak szükségem van rád...úgy mindig...

2022.04.01.