Fájdalmaim

Elmúlás

Van olyan amikor találsz egy embert, aki annyira meg változtat, hogy még te is csodálkozol rajta, de nem tudsz mit tenni. De hiába változtatott meg, egy részt ő nem tud róla, más részt azt sem tudja mit jelent számomra. Ez fáj. De amikor ma rajta gondolkodtam és azon, hogy ő milyen, hogy milyen saját akaratú, hogy azt csinál, amit akar, de az emberekkel mégis kedves és hogy milyen egyszerűen sétált be az életembe, rájöttem, hogy talán ugyanilyen egyszerűen és búcsú nélkül fog kisétálni belőle, és talán soha többé nem keres. Pedig nekem fontos vagy! Te erősítettél, néha magad ellen is de ezt te nem tudtad. De mi lesz ha egyszer itthagysz? Akkor ennyi volt? Talán inkább hagyj el most, de ne tedd meg mert nem bírnám túlélni. Nem teheted ezt velem. Te tudod a legjobban mennyire össze tudok törni, de egyszer elég volt látnod, hogy többször ne engedd meg, hogy ne akard, hogy még egyszer ennyire kikeszüljek. És tudod mi a legnagyobb hibám? Hogy beléd szerettem. És ez még nehezebbé tesz mindent. Mert nem szerethetlek. Nem tehetem, de nem bírnám ha magamra hagynál. Ígyis túl sok ember hagyott ott a legrosszabb helyzetben. Csak te maradj velem, csak szeress. Jobban mint bárki. És ölelj addig ameddig csak bírsz, mert a legjobb érzés amikor a karjaidban tertasz. És amikor ráfonod az ujjaidat az enyéimre, hiába csak pár alkalom, de sóvárgok azért az érzésért. Csak legyél velem mindig és fogd a kezem és ne engedd hogy akármi is elszakitsa. Ó bárcsak ezt mind elolvasnád, de arra nincs nagy garancia. Azt sem tudom az eddigieket olvastad-e. Csak írj komentbe, hogyha elolvasnád és rájöttél hogy rólad szó. Lassan nem bírok már mit íni, úgyhogy ennyiben hagyom.
Hát szia!
Puszi😘
H'

2020.02.11.