Fájdalmaim

Nem Értelek

Egy évet vártam rád, és miután végre megkaptalak, csak úgy eldobtá. Vajon tényleg, vagy csak úgy teszel? Mert bár tényleg eldobtál, és bár azt mondod, hogy nem volt semmi, és soha nem is lesz, de a tetteid mást mondanak. Te mondtad, hogy a tettek azok amik az igazat árulják el, mert bármit lehet mondani, de a tettek "ösztönösek".
Azt mondtad, nem volt meg a szikra, nem tudom, hogy nálad vajon megvolt-e, de azt tudom, hogy boldog voltál. Amikor eldobtá mindenben elkezdtem kételkedni, pedig láttam amit láttam, és te is szerelmes voltál. Talán még mindig az vagy, csak már nem mered felválalni, ezer oka lehet hogy miért nem, de mondtál egy mondatot "nem tudok olyan személlyel lenni, akit nem szerethetek", vajon miért nem szerethetsz, túl sok kételyt adsz. Azt mondod hogy nincs esély, de mégis azt üzened vele, hogy még van egy kis reménysugár.
Tudod mennyire szeretnem tudni, hogy mit is gondolsz, hogy mit gondolsz az egészről, hogy mit gondolsz rólam, hogy mi jár a fejedben.
Szeretnék veled lenni, igazán, és nem szeretném titkolni senki elől, hogy egy lányt szeretek, de még nem mondhatom el a szüleimnek, még nem lehet, mert ha nem is tesznek ki itthonról, de nincs kedvem minden egyes nap a megvetést látni a szemükben. Persze ha együtt lennénk, és tudom hogy lenne hová mennem akkor már elmondanám.
Tudod hányszor akarom mostanában elmondani, szinte minden gondolatom ez körül forog, hogy mi lenne ha elmondanám, talán erre vársz, vagy csak magaddal nem vagy még kibékülve, még nem tudod mit is szeretnél, pedig legbelül már biztosra tudod a választ. Minden nap mikor felkelek, mikor haza jövök, vagy ha csak lejövök legszivesebben örömömben ugrálva elmondanám, hogy szeretek egy csodálatos és gyünyörű lányt, és hogy igazán boldoggá tud tenni, de még nem lehet, és sajnos nem mondhatom boldogan az egészet, mert ez számukra megalázó, és így nem mutathatom ki a hihetetlen nagy örömömet.

Tudnod kell, én kerestem valamit, és mikor megtaláltam megáltam, és még mindig egyhelyben állok, ugyanis téged kerestelek, te voltál az aki a világon a legnagyobb örömöt tudta nekem szerezni, és ezt nem akarom elfelejteni, ezt nem lehet elfelejteni!
De tudod, most más vagy, próbálsz máshogy viselkedni, próbálsz, de nem igazán megy.
De mindegy is, lehet hogy totál hülye vagyok és reménytelenül szerelmes, de legalább tudom mit érzek. Az biztos, hogy sokáig szeretni foglak, és sosem foglak elfelejteni.
Szeretlek Mackó😘

2020.10.01.