Fájdalmaim

Happy

Lehet ez kellett nekem, az hogy egy kicsit máshogy lássam a dolgokat, hogy megtudjam milyen annyira boldognak lenni, hogy semmi sem bírja lerombolni azt a hangulatot bennem. És végtére ezt neked köszönhetem, neked köszönhetem azt az egy évet, ami megtanított élni, amitől tudom, hogy magam döntök az életemről. És köszönök neked mindent, te tanítottál meg igazán szeretni, és veled élhettem át az "első szerelem" érzését is. Voltak csodás napjaink, és voltak kevésbé csodás napjaink is, de eddig mindent túléltünk, és hiszem, hogy ezután is minden rendben lesz.
Te tanítottál meg a mában élni, a múltra szépen nézni, és a jövőre reménnyel gondolni. Miattad hiszem hogy sok jó fog még velünk történni.
És köszönöm, hogy mindig azt tetted, amit tenned kellett. Volt hogy magamra hagytál, de ez tett erősebbé.
Ami hatalmas örömmel tölt el, hogy te mindig tudtad mit kell csinálnod, bármi volt velem te tudtad mire hogy kell reagálnod.
Néha olyan jókat beszéltünk, főleg gyaksziból hazafelé, de néha mégis úgy érzem, hogy nem tudtunk rendesen beszélni, mármint nagyon jól megértettük egymást, és jó pár dolgot elmondtunk egymásnak, de mégis úgy érzem, hogy nem ismerlek.
Én két fajta képen ismerhetek egy embert, vagy a sok beszélgetésből, amit megtudok róla, vagy megfigyelés, nézem mire hogy reagál, persze a bárátaimnál mindkettő megvan, de nállad inkább csak megfigyelésből ismerlek, és általában ezért tudom, hogy mikor hazudsz, hogyha van valami, vagy hogyha nem igazi az arcodon az a mosoly. De ez most mindegy is, csak meg akartam neked köszönni mindent amit értem tettél. És akárhányszor rád gondolok egy szó mindig eszembe jut, az hogy szeretlek.
Már ritkábban nézek vissza az emlékekre, és már ritkábban gondolok rád, de nem azért mert el akarlak felejteni, csak tovább kell lépnem, de téged mindig is szeretni foglak.
Egy jó ideig féltem leírni ezt a mondatot "mindig szeretni foglak", de azóta már rájöttem, hogy a szeretet attól még szeretet marad, csak az idők során megváltozik, de attól az még szín tiszta szeretet. Úgyhogy igen szeretlek, és ez így is lesz. És akármit csinálsz, haragudni esetleg haragudhatok rád, de sosem tudnálak utálni. Úgyhogy igen szeretlek, és igen sosem felejtelek el.
Egy dolgot szeretnék csak ami akármi történjen is velünk a jövőben, szeretném ha megtörténne, szeretnék én lenni az első ember akit elviszel egy körre a mocidon, csak mert mindig is erről álmodtam, akárhányszor mesélted, hogy majd lesz motoros jogsid, és egy szuper motorod, vagy csak ha láttunk az utcán egyet.

Hiányzik, hogy itt legyél, hogy megnevettes, hogy csak úgy átölelj, hiányzik, hogy már nem beszélünk, és rosszul érzem magam az miatt, mert nem bírtuk normálisan megbeszelni a dolgokat. Hiányzik, hogy lássalak, hogy lássam azt a mosolyt az arcodon, hogy csak rád nézzek és ne érdekeljen semmi.
Igazából megírhatnám a történetünk szép befelyezését, és már ezer féle képpen elképzeltem, hogy hogyan, de nem igazán merek belekezdeni, mert akkor megint csak egy álomvilágban fogok élni, és nem tehetem azt, hogy elbújok a valódi világ elöl, és egy nem létezőbe menekülök. De ha végiggondoljuk akkor erre találták ki a könyveket, majd utána a képsorokat, csak azért, hogy ne keljen a való világban lennünk, csak hogy néha azt érezzük, hogy ennél jobb a helyzetünk.
Eltértem a mondanivalómtól, de legalább kiadtam magamból.

Jegyezzétek meg, jobb ha kiadjátok magatokból, mintha magatokban tartjátok, és nem muszály úgy, hogy azzal bárkit is megbántsatok, gyönyörűen meglehet oldani, de haragotokból sose cselekedetek úgy hogy azzal akárkit is megbántsatok, és a legfobtosabb talán, hogy magatokat semmi miatt ne bántsátok, nem érdemli meg senki, az élet igyis ad elég dolgot, nem kell, hogy ti is szenvedtessétek magatokat!
Ez a kis bölcsesség igazán kellett ide a végére, úgyhogy ezzel búcsúznék, jó észekát mindenek, és legyetek jók! 😉
Sok puszi😘
H'

2020.07.30.