Fájdalmaim

Félelem

Félek az elmúlástól, félek attól, hogy csak úgy ki fognak sétálni az életemből az emberek, és hogy sosem leszek elég jóban a családommal. Annyira szeretnék őszintén elmondani mindent a családomnak, és az igaz barátaimnak, de nem megy, valamiért képtelen vagyok rá. Olyan, mint amikor nem jön ki hang a torkodon. De én annyira szeretném most is csak oda menni a bátyámhoz, és megmondani neki, hogy szeretem, és hogy nem akarom elveszíteni, hogy jobban jóba akarok vele lenni, hogy szeretnék több időt eltölteni vele...
Utálom magam ez miatt, mert képtelen vagyok rá, mert nincs bennem elég mersz, mert gyáva vagyok és csak nyafogni bírok, de cselekedni nem. Pedig mennyi mindenért tehetnék, olyan sok jó gondolatom van de a félelem gátol. Gyűlölöm a félemet, csak gátolja az embert, semmire nem jó.

Olyan üresnek érzem magam, mintha elrepülne fölöttem az élet, én meg csak vagyok és ennyi. Próbálom megélni a dolgokat, de nem olyan könnyű, ha azt sem tudom hogy ki vagyok és hogy mit akarok.

2020.08.04.