Harry Potter oneshotok

wolfstar #4

Ajánlott zenék, mert miért ne:
The Black Keys – Wild Child
The Beatles – Ob La Di Ob La Da
Led Zeppelin – Black Dog
T.Rex– Baby Boomerang

*

Nem minden sikerül

Az április már hivatalosan nevezhető volt a tavasz kezdetének. A göröngyös, borongós és esős márciusi kezdet után nagy fellélegzésnek bizonyult a napsütés a Roxfort egész közösségének. Hétvégéken és hétköznap délutánonként alig lehetett diákokkal találkozni a folyosókon az elmúlt egy hétben a gyönyörű időnek köszönhetően. Mindenki kedélye legalább két fokkal javulni látszott, ami még a letörteket is jókedvre ösztönözte.

Remus egy igencsak megpróbáltató teliholdon volt túl. A felépülése általában két napnál nem tartott több ideig, azonban a mostani eset a negyedik napot súrolta. Szombat reggelre hiába már csak egy tompa fejfájás várta, kezdett elege lenni. Mindenesetre a gyengélkedőn ellátták, így gondjai nagy részét letudhatta a nap első felében.

Ezután közösen ebédelt Siriusszal, Jamesszel és Peterrel, azt követően pedig szétszéledtek az iskola különböző pontjaira. Ő inkább a további pihenés mellett voksolt, míg három barátja elment a csillagvizsgáló toronyba kipróbálni egy újabb, valószínűleg sikertelen bűbájt Piton megszivatásának fényében. Ígyhát Remus a klubhelyiségben telepedett le másfél órányi pihenés után. Muszáj volt behoznia lemaradásait a gyengélkedése miatt, ezért hamar nekilátott a számmisztika feladatainak. Egy árva lélek sem tartózkodott ott, ezért az ablak melletti asztalhoz ült ahonnan széles kilátás nyílt a roxforti birtokra. Furcsa érzés volt egyedül lenni. Ez elgondolkoztatta, miszerint talán jobb lenne kint lennie és ott dolgozni, de hamar elment a kedve a sok embertől. Kényelmesebben érezte magát a csendben és a nyugalomban. Pláne egy ilyen kimerítő telihold után.

Már bőven másfél órája dolgozott, s még mindig nem volt vége. Éppen nekiállt az utolsó adagnak, s előtte a függönyért nyúlt, hogy behúzza a délutáni napsütés ellen. Amikor felállt, rálátást nyert három túlzottan ismerős alakra. Eddig nemigen foglalkozott vele, hogy kik járnak arrafelé az udvaron, most viszont pontosan jókor nézett le: Peter hátán James kapaszkodott, az övén pedig Sirius kiáltozott az életéért. Legalábbis úgy tűnt. Remus akaratlanul elnevette magát, kiállt az ablakba, hogy végignézhesse az akciót. Széles mosollyal az arcán követte, ahogy Peter futásnak ered, majd a második méter megtételével meginog.

A következő pillanatban összedőltek. James Siriusszal hadakozott míg Peter kilapult két barátja alatt. Letaszította magáról a másik kettőt, akik magasról tettek arra, hol vannak, tovább marták egymást, amíg rá nem jöttek, hogy a fűben ülnek. Néhány másodperc elteltével már vihogva fetrengtek, miközben Peter megkínálta őket a maradék csokibékáival. Mikor végeztek, észrevették, hogy csurom vizes lett a ruhájuk a reggelről megmaradt harmattól. Remus ekkor már fogta a fejét, előre megjósolva a történteket.

Valami jó viszont mindenképp eszébe jutott a fűben üldögélésről és evésről. Sietősen összepakolta cuccait és felvitte őket a szobájukba. Éppen visszaült eddigi helyére, amikor a portrélyuk felől neszek hallatszódtak.

– Üdv – egy elfáradt Sirius lépdelt át a klubhelyiségen, majd dobta le magát a Remusszal szemben lévő székre. A Nap tökéletesen világította meg az arcát, amitől Remus mosolya ekkor teljesedett ki igazán.

– Szia. Hol hagytad őket? – utalt két hiányzó barátjukra. Sirius bágyadt mosolyra húzta ajkait. A szemei megcsillantak a napfényben.

– Ó, remélem láttál minket – arcát egyik kezével támasztotta, úgy nézett rá.