Harry Potter oneshotok

harmione

A zene, amire táncolnak:
Rolling Stones - Winter

*

Harry közel sem szerette volna egyedül tölteni a karácsonyt, legalábbis nem kettesben Siriusszal. Ezzel egyébként semmi problémája nem lett volna, azonban mióta ideköltözött keresztapjához, a viselkedése erősen azt sugallta neki, hogy Sirius minél több örömteli emléket szeretne hozni ebbe a nyomorúságos házba, ha már neki keserves időket jelentett egész életében. Harry jól ismerte ezt az érzést. Régóta segíteni akart Sirius helyzetén, s a karácsony közeledtével végre adódott is lehetősége tenni ezen ügy érdekében.

Így lett a roxforti téli szünet kezdetére minden egyes Rend tag meghívva a Grimmauld tér 12-be, Dumbledore professzor jóváhagyásával. Nem csak Harryék miatt, hanem biztonsági okok szempontjából is előnyös volt.

December huszadikán Remus Lupin volt az első és egyetlen érkezett. Az elkövetkező napok kontrasztjára ez még különösen csendesnek bizonyult. Ugyanis másnap Harryt édes álmából a tornádóként betörő Weasley család verte fel. Ettől a pillanattól kezdve a csend rohamosan megszűnt és visszatérni sem látszott egyhamar. A hangulat csak fokozódott az érkezettek számával, de valami még mindig hiányzott Harry összképéből. A legfontosabb ecsetvonás éppenséggel. Aki nem is valami, hanem egy valaki volt.

Hermione.

Hazudott volna, ha azt mondja, nem őt várta a legjobban. Amikor kiderült, hogy nem tud biztosan jönni, Harry azonnal faggatni kezdte őt, hogy megoldást találjanak. Hermione erősen ellenkezett, mondván, tudja, mit csinál. Az utolsó pillanatban tényleg sikerült megoldania és még a szüleivel is lerendeznie ezt az affért, s a harmadik napon, december huszonkettedikén, Hermione megérkezett.

Vele együtt összegyűlt a nagy csapat; harmadnapra az összes szék foglalt volt az ebédlőben. Harry ennél boldogabb már nem is lehetett volna. Lényegesen máshogy élte volna meg ezt az egészet, ha nem lehetnek együtt karácsonykor a teljes társasággal. Az elkövetkezendő napokban azonban félő volt, hogy a túl sok együtt töltött idő végére mindenkinek elege lesz vagy a másikból, vagy a karácsonyból; Sirius egy percet sem volt hajlandó várni, hogy befogja a brigádot munkára. A ház óriási volt, s ezzel együtt a por is, ami a szobák zömét vastagon belepte. A rendetlenség sem volt idegen fogalom. Idáig ez nem jelentett akkora bajt, most viszont helyhiány miatt kezdtek elfogyni a használható szobák.

Közvetlenül a huszonkettedikei ebéd után a nagytakarítás azonnali hatállyal kezdetét vette. Sirius különféle dolgokra hivatkozva osztotta ki a feladatokat: mindjárt itt a karácsony, nincs idejük, és érkezés után még mindenki friss. Harryn kívül senki nem mert vitába szállni ellene, amikor még egy felosztást is felvázolt aszerint, hogy ki kivel párban takarít, és hol.

Harry, hallva keresztapja kívánságait, eszeveszett tiltakozásba kezdett. Egyetlen napot kért volna, de Sirius az orrára kötötte mégegyszer; nyakukon az ünnep. Amire viszont végleges visszavonulót fújt, az annak gondolata volt, hogy ha nem most, akkor ezután kettesben kell kitakarítania az egész házat Siriusszal. Inkább a mai napot választotta.

Talán ennek okán is jutott Harrynek a megtiszteltetés, hogy az örök lázadó keresztapja szobáját kapta meg kitakarításra. Apró szoba, mégis tele élettel. Ellentétben a ház többi helyiségével. Harry fejébe belekúszott az előző szobájának gondolata Dursley-éknél, és annak a háznak a légköre. Totálisan ugyanaz a kettő. Kezdte megrémiszteni ez a sok hasonlóság.

Egyetlen dolog volt más ebben a szobában. Nem volt egyedül. És az ebből fakadó boldogságához társult néhány pillangó is a gyomrában. Most aztán jócskán megkapta azt az időt, amit annyira együtt akart tölteni Hermionével. Sirius úgy gondolta, a szoba általa szintén a legjobb kezekben lesz. És ennél jobban nem is gondolhatta volna.