Babygirl

23.rész

Miközben kifele mentünk Amer fülébe suttogtam:

-Esetleg kitudod cserélni a pelenkámat? -kérdeztem szégyenkezve

-jaj, de aranyos vagy! Lássuk csak meg kell-e változtatni ezt az aranyos kislányt. -mondta majd elhúzva a pelenkám bele nézett -hm...szerintem ebbe még bőven fér és ugye nem akarunk pelenkát pazarolni? -mondta majd vissza engedte a pelenkám és kisétáltunk a fürdőből. majd át sétáltunk a játszó szobába, ahol lerakott ezután ő a sarokban felállított karosszékbe ült és a polcról le véve fel lapozott egy könyvet. ezzel is kifejezve, hogy egyáltalán nem tervez beszélgetni velem. ezért én fogtam magam és elkezdtem körbe nézni a terembe valami elfoglaltság után kutatva. ekkor láttam meg egy babáknak szóló könyvet. amihez oda is másztam majd kinyitva elkezdtem nézegetni ugyan is se címe nem volt sem szöveg nem volt benne, amit eltudtam volna olvasni.

nem tudom meddig lapozgattam a könyvet, de egyszer csak arra figyeltem fel, hogy az összes baba és vigyázó, aki eddig sorbán ált, illetve fürdött betódul a terembe és egyszeriben akkor a zsivaj keletkezett, hogy a fejem nagyon elkezdett fájni ezért becsukva a szemem a fülemre szorítottam a kezem annak a reményében, hogy így nem fog fájni annyira a fejem.

egyszer csak éreztem, hogy két kéz csúszik a hónom alá és felemel erre persze sietve kinyitottam a szemem és Christiannal találtam szembe magam.

-szia kislány! nincs semmi baj, ez csak a többi gyerek nem kell félni! -ölelt magához majd a karjában tartva indultunk elvalahova.

-hova megyünk? - kérdeztem suttogva ugyan is a fejemet a vállán tartotta így nem láttam semmit az útból

-megyünk és veszünk egy frissítő fürdést. -mondta miközben a fürdő fele sétáltunk.

-de nem lettem piszkos......- mondtam mivel nem nagyon akartam levetkőzni teljesen Christian elött.

-az nem baj kicsi Dorci az ilyen piszkos fenekeknek, mint amilyen neked van biztos vagyok benne, hogy jól fog esni egy jó kis fürdőzés.

15 perccel később....

már újra fel vagyok öltöztetve és egy tiszta pelenkába lettem rakva a fürdésről meg csak annyit, hogy soha többet nem akarom nagyon kínos volt főleg az, hogy az alsóbb régióim Christian túl alaposan is megmosta. most vissza fele megyünk a játszó szobába, de mielőtt beérhetnénk egy nő szólítja meg Christiant.

-Christian!

-igen? -fordul felé Christian

-itt vannak Dorciért viszont van valami bonyodalom......- mondja a nő majd szomorúan néz rám. persze én nem értem mért néz így rám.

-milyen bonyodalom?

-hát...majd, ha leérsz akkor meg tudod nem akarom én elmondani ez nem az én tisztem közölni Dorcival. – erre Christian összevonta a szemöldökét majd rám nézett mire én meg vontam a vállam jelezve, hogy fogalmam sincs mi folyik itt.

-rendben mindjárt leviszem dorcit. esetleg össze tudnád szedni a pelenkás táskáját?

-persze. -válaszolta a nő

-köszönöm -mondta Christian majd velem együtt át mentünk a cipős előtérbe, ahol visszaadta rám a cipőm meg a pulcsim.

ezután újra felvett az ölébe és levitt az előtérbe, ahol egy könnyes Lexával és egy síró Levivel találtam szembe magam, akit Ian nyugtatgatott, de nem nagyon tudta meg nyugtatni Rob fogta Odant és mind a ketten nagyon szomorú arcot vágtak. Lexa mellett Virág állt Zennel, akik szintén szomorú arcal nézték Levit. ahogy leértünk persze minden szem rám szegeződött persze én nagyon zavart arcot végtam mivel nem értettem, hogy mi folyik itt. senki nem szólt egy szót sem Lexa csak át vett Christiantól, aki szintén zavart arcot vágott majd a csípőjére ültetve vett egy mély levegőt és neki kezdett.

-Dorci először is tudd, hogy rettenetesen sajnálom én sem tudom, hogy történt, de ne aggódj mindent meg oldunk ígérem. anyukád repülője lezuhant amikor jött haza és Viktor és ő azonnal életüket vesztették. nagyon, de nagyon sajnálom. -erre nem tudtam mit mondjak teljesen megfagyott a világ és arra eszméltem, hogy sírok, sőt bömbölők. Lexa csak magához szorítva ölelt és próbált csitítani miközben én csak sirtam és sirtam. annyit sirtam, hogy egy idő után elaludtam.

valamivel később....

arra keltem fel, hogy valaki sír. és amikor felkeltem és körbe néztem észrevettem, hogy már visszajöttünk Lexáékhoz és a fenti déliphenős játszós szobában aludtam ott, ahol előző este is. és ahogy egyre jobban felébredtem eszembe jutott minden és erre újra sírásban törtem ki, aminek hatására nyílt is az ajtó és Ian lépett be, aki felvett és egyből nyugtatni kezdett. majd levitt a nappaliba, ahol Lexát láttam a síró Levivel a kezében.

És ez így ment egy héten keresztül Levivel állandóan sírtunk és Lexáék pedig próbáltak megnyugtatni minket. a hétvégére már elfogyott a könnyünk Levivel és elkezdtük feldolgozni a dolgokat és szinte már nem is sírtunk és már volt, hogy nevettünk is majd eltelt még egy hét és sikerült teljesen feldolgoznom Anyuci elvesztését és ahogy láttam Levi is túl lendült már a dolgokon. persze anyuci és Viktor dolgait és a régi otthonomat és Levi otthonát Lexáék elintézték és át hozatták a ruháinkat hozzájuk és amire nem volt szükség azt eladták és minden pénzt, ami ebből befolyt azt külön nekem és Levinek egy számlára tették biztonság esetére. majd ezután szépen lassan visszaállt a megszokott életrend azzal a kivétellel, hogy nem jártunk oviba Lexa szerint az még sok volna nekünk és ebben a többiek is egyet értettek velünk ezért felváltva volt velünk otthon valaki, aki éppen otthonról tudott dolgozni vagy éppen nem volt munkája. de nyilván Lexáék sem bírták ezt túl sokáig ezért elhatározták, hogy a következő héten újra megyünk oviba. 

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is. És hamarosan hozom a következő részt. Addig is nagyon köszönöm a sok csillagot és komit mindig nagyon jól esnek! Puszii :3