Egy -két órával később ott feküdtünk az ágyamban, miközben én oda voltam bújva ő pedig fél karral átölelt.
-Kornél- törtem meg a csendet
-Igen?- kérdezte , kizökkenve a gondolataiból
-Szeretlek- mire ő felém fordult és megcsókolt, amit én viszonoztam
-Én is szeretlek Újvári Hanna , én is - majd adott egy puszit a homlokomra.
Ahj, milyen jó lenne ha itt lenne anyu. Vele biztosan tudnék erről beszélni. Bárcsak itt lennél anyu. Bárcsak.
•••
-Hanna ébredj , Hanna- közben pedig lökdösőt
-Mi? Mivan?- ugrottam fel
-Mindjárt kell menjünk- közölte. Ja! Egyébként úgy döntöttünk , hogy mikor visszük vissza Kornélt akkor én is megyek és ott maradok én is 4 napot.
-Ja jó- pattant ki a szememből az állom , és gyorsan elkezdtem összeszedni magam.
Aztán ismét utaztunk 170 km-t.
-Apu te nem jössz be ?-kérdeztem , mikor oda értünk
-Igen, nem tetszik be jönni ? - kérdezte Kornél is, miközben ki szedte a bőröndöket.
-Hmm- gondolkozott apu- nem is tudom. Menjek be ?- kérdezte
-Persze, hogy igen- felelte Kornél
-Na jó , akkor be jövök- határozta el magát
Amikor be értünk a házba Kornél anyukája üdvözölt.
