-Üdv gyerekek , és Péter- üdvözölt
-Szia anyu- köszönt elsőként Kornél , majd oda ment és adott egy puszit az arcára
-Jó napot- köszöntem én is
-Szia- köszönt apu is. Kicsit meg lepődtem. De úgy tűnik, hogy tegezik egymást. Aminek nagyon örülök.
-Kornél te vidd fel a bőröndöket , Péter és Hanna ti pedig gyertek be a nappaliba.- mi pedig be mentünk a nappaliba
-Sziasztok- köszönt Kornél apukája amikor be értünk a nappaliba , aki a kanapén ült
-Üdv- köszöntem
-Szia- köszönt apu is és kezet fogtak. Aztán ott beszélgettünk,Kornél is le jött , én pedig az ölébe ültem és úgy beszélgettünk , illetve hallgatok a felnőttek mesélését.
Talán 7 óra volt amikor apu felállt és azt mondta , hogy neki most menni kell úgyhogy elbúcsúztam tőle. És ismét akkora bűntudatom lett , hogy ismét egyedül volt.
Miután apu elment úgy gondoltuk Kornéllal , hogy ki megyünk egyet sétáltunk. Körbe visz a városban , megmutat nekem ezt azt, amikor is valaki megszólított engem.
-Hanna - kiabált utánam valaki , majd megfordultam és akkor láttam , hogy Máté az. Mind ketten láttuk Kornéllal Mátét, de én megfogtam Kornél kezét és tovább mentünk. Viszont Máté nem állt le.
-Figyelj haver , neked meg mi bajod ? -állt meg Kornél , amikor már elege lett.
-Semmi- emelte fel a kezét Máté védekezve - ember semmi- folytatatta
- Na akkor állj már le , mert most tényleg nincs kedvem téged megverni- kezdte Kornél - lehet, hogy a versenyen nem tudtalak ,,megverni" de most itt megtudlak
-Jajj na - szólalt meg Máté - a nagy hős szerelemes - kezdte - Hanna ugyancsak mond , hogy bírod ? Nem félsz ettől az agresszív vad állattól, hogy megver?-mondta és a végén gúnyosan nevetett , de ezután még folytatta, én meg már alig bírtam vissza tartani Kornélt - képzeld csak anyád mit mondana rá ? Hidd el nem örülne , hogy egy ilyen vadállat mászkál a lánya közelében, sőt a lányában- és ekkor azt hiszem betelt Kornélnál a pohár , mert akár mennyire is szorítottam a kezét, hogy nehogy megüsse , úgyis ki szabadult és a földre borította Mátét. Majd verekedni kezdtek...
-Kornél - kiabáltam kétségbe esve - kérlek hagyd abba- és ekkor már zokogni kezdtem , mire ő észre vette és felállt és oda jött hozzám és szorosan meg ölelt,de Máté még mindig a földön feküdt .
-Bocsánat, ne haragudj rám - kért tőlem bocsánatot Kornél , közben pedig folyamatosan a fejemet puszilta , én pedig alig bírtam abba hagyni a sírást.- ne haragudj kérlek. Bocsánat - kért továbbra is bocsánatot ,de még mindig nem tudtam szóhoz jutni...
