Már csak 2 nap, már csak 2 nap és végre újra átölelhetem , megcsókolhatom, végre újra találkozunk, újra együtt lehetünk. Bárcsak itt lenne anyu, akkor együtt izgulnánk , együtt várnánk, hogy Kornél végre jöjjön ide.
Ma reggel apu ébresztett , mivel ma nem kellett be menjen a munkahelyére így hát együtt töltöttük a napot. Miután mind ketten meg reggeliztünk , (ma engedtem apunak , hogy azt egyen amit szeretne. Vagyis majdnem, azért volt egy kis bele szólásom)
gyorsan írtam Kornélnak egy ,, jó reggelt , legyen szép napod. Este beszélünk . Szeretlek" üzenetet , majd kocsiba is ültünk. Úgy volt, hogy majd Júliusban megyünk Lillafüredre , de mivel apu ma szabad volt és , hogy ne üljünk ma tétlenül ezért inkább ma mentünk. A jó kis 1,5-2 órás út után meg érkeztünk. Ugyan azon az út vonalon mentünk , amelyen a versenyre. Így hát ismét vissza jöttek az emlékek. Az amikor el indultunk és úgy éreztem , hogy ezzel butaságot csináltam. Otthon hagytam aput egyedül , és ezért bűntudatot éreztem. Aztán ott volt az is amikor már haza fele jöttünk , és rá jöttem , hogy az a két hét alatt két teljesen más ember lettem.Az elbambulásomból apu ébresztett fel amikor megérkeztünk.
-Na , Hanna itt vagyunk- zökkenttet ki a gondolataimból
-Ööö- azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek hirtelen - okés
-Nagyon el voltál gondolkozva - jegyezte meg
-Ah semmiség, csak vissza jöttek az emlékek- feleltem
-Rendben. Nézd csak - mutatott egy étterem irányába- szerintem mind ketten megéheztünk. Úgyhogy jó lenne egyet enni - cselezett- nem gondolod ?-mire én felnevettem
-De , úgy gondolom. Mind ketten éhesek vagyunk-majd be mentünk az étterembe.
Miután meg ebédeltünk , körbe jártuk Lillafüredet.
-Figyelj csak- szolalt meg apu, a kocsi fele sétálva- foglaltam le szállást Miskolcon
-Hogy tessék ?- kerekedtek el a szemeim
-Ühüm
-Azta apu , de joo- ugrottam a nyakába , és hosszasan megöleltem- akkor ez azt jelenti , hogy csak holnap megyünk haza?- kérdeztem
-Igen, ez azt jelenti- erősítette meg.
