Teacher's Pet - JiKook

8.Fejezet

Jimin szemszöge :

Épp a torna terembe tartottam. Igazából sosem hordok torna ruhát úgyse venném át. Szégyenlős vagyok, az is rá tesz egy lapáttal hogy tele vagyok vágásokkal. A torna tanárom már bele törődött, neki már tök mindegy mit csinálok.
Beléptem a terembe és le ültem a padra mint mindig. Viszont a torna tanár helyett az osztályfőnök lépett be.
-Szép napot, látom a meglepett arcokat, igazából én is meglepődtem. Nem számítottam rá hogy torna tanár leszek.
Marha jó. Remélem ő is annyira fog törődni velem mint az előző. Próbáltam össze húzni magam. Szerintem nem kell részletezni, hogy miért. Mindenki az öltözőben öltözött, kivéve én, úgy látom ez szemet szúrt neki. Huh elkezdett sétálni. Faszom felém jön. Fordulj már el a rohadt életbe. Éss megállt előttem
- Jimin, hol a torna ruhád. Huh hogy mászok ki ebből.
- E. Elnézést otthon hagytam
- Hmm szóval otthon hagytad mi
Ez most egy költői kérdés?
- Otthon hagyta mint mindig. Kiabált be az egyik értelmes osztálytársam, akit legszivesebben megfojtottam volna.
- Szóval nálad nem szokás torna ruhát hozni. Lehet hogy az előző tanár ezt el nézte de én nem fogom.
- Tessék nálam van pót ruha vedd fel ezt. Szólalt meg ismét az egyik nagyon okos osztálytárs. Nem tudom, hogy ez a barom kedveségből ajánlotta fel vagy azé hogy megszivasson.
- Jólvan most már mehetsz öltözni. Mondta tanárom, kezembe nyomva a ruhát. Nem bírtam megmozdulni. Akárhogy is próbáltam földbe gyökerezett a lábam. Most mi lesz nem akarom hogy lássák, az egész iskola arról beszélne, hogy a tökéletes minta diák vagdossa magát.
- Most mi bajod? Kérdezte türelmetlenül tanárom.
- Kicsit szegénylős. Nem tudom ezt melyik idióta kiabálta be, de ha megtudom...
Jungkook sóhajtott egyet, bele tűrt koromfekete hajába majd így szólt.
- Menj öltözz az irodámba. Nekem se kellet több, bementem a pici szobába, majd becsaptam az ajtót. Elkezdtem örülni, hogy végül jól alakult. De amint megpillanottam a rövid ujjút elszállt a mosolyom. Mindegy felveszem a nadrágot és az remélem elég lesz. Kimentem, szembe találtam magam Jungkookal.
- És a póló?
Igen ettől féltem. Gyorsan Jimin találj ki valamit.
- H.. Hideg van. Mondtam az első baromságot ami eszembe jutott.
- 5 kör bemelegitő futás.
Mentem volna a többiek után, de Jungkook megragadta a kezem, majd berángatott az "irodába" amiben egy fotel volt egy íróasztal és egy kisebb szekrény.
- Nos mostmár ideje lenne őszintének lenni velem.
- Őszinte vagyok. Mondtam a kelleténél vékonyabb hangon.
- Mutasd a csuklód.
Jajj ne. Rá fog jönni. Nem akarom. Mit fog rólam gondolni azután. Megráztam a fejem. Mire elkapta a kezem pont ott ahol a friss vágások díszelegtek. Felszisszentem a kellemetlen érzésre. Nem is kellet több neki, felhúzta a pulcsim ujját. Franba csúnyább mint amire emlékeztem. Teljesen lefagyott pedig sejtette, hogy mit fog látni. Én szégyenemben majdnem elsüllyedtem, a padlót kezdtem el tanulmányozni.
- Ji.. Jimin.. Ez....Miért?
Először hallottam dadogni, hangjában szomorúságot fedeztem fel. Az arcára nem mertem rá nézni. A sírás kerülgetet, nem akarok előtte sírni. Karom lassan elengedte. Aztán felemelte a fejem. Nekem se kellet több megjelentek az első könnycseppek. Le törölte az ujjával majd arcomat kezdte simogatni.
- Saj.. ná.. lom. Mondtam szakadozva. Lassan közeledni kezdett, izmos karját derekam köré tekerte, majd jó szorosan megölelt. Vékony karom izmos határa helyeztem. Olyan jó érzés volt. Nem is tudom mikor öleltek meg utoljára. Lassan elengedett, aminek kicsit sem örültem. De minden jónak egyszer véget kell érnie. Leültetet a kanapéra, később ő is szorosan mellém ült.
- Akarsz beszélni róla?
Látom hogy nehezére esett megszólalni. Válaszul megráztam a fejem.
- Ezt tudatnom kell a szüleiddel.
Mondta halálos komolysággal.
- Ne.. Kérlek.. Nem akarom.
Ismét a sírás határán álltam. Nagy tenyerét hátamra tette, majd lágyan simogatni kezdte.
- Jólvan egy feltétellel nem mondom el nekik.
Ugye nem valami beteg dolgot fog kérni?
- Szeretném ha többet beszélnél velem. Ha valami problémád van nyugodtan keress fel. És nem akarom mégegyszer meglátni, hogy bántod magad. Ha bántani akarsz valakit, állok szolgálatodra.
Nem is tudja hogy miatta bántottam magam. Annyira kínosnak éreztem, hogy látta a másik oldalam. Nem bírtam a szégyent. Meg hát az is igaz, hogy nem közömbös számomra.
- A telefonos ügyet pedig felejtsük el. Nem kell szégyelni magad ez miatt, sőt semmi miatt sem. Hogy ha esetleg erről a dologról is akarsz beszélni, csak nyugodtan. Nálam nincsenek tabuk.
Nagyon megnyugtattak a szavai. Úgy érzem mintha végre valaki törődne velem. Vagy az is lehet, hogy csak megsajnált. A csengő ébresztett fel bambulásomból.
- Na gyere hazaviszlek.
Nem volt erőm ellenkezni. Jelenleg az ellen se tudnék tenni, ha meg akarna erőszakolni. Habár az lehet nem is lenne erőszak. JIMIIIN ÁLLÍTSD LE MAGAD.

Sztem ide nem is kéne írnom semmit nem hiszem hogy akárki is olvassa, de ha mégis szép napot.