5.Fejezet

770 38 6
                                    

Jimin szemszöge :

Épp a suli felé tartottunk Jungkookal, olyan fura a nevén hívni. Már elfáradt az agyam annyit gondolkoztam. A zongora óra, végülis nem egy szűk kis teremben lesz, hanem Jungkook lakásán. Döntsétek el melyik a rosszabb. Aztán ott van az a zongora verseny amiről még szinte nem tudok semmit, hol lesz? Mikor lesz? Miért pont engem akar vinni? Olyan sok tehetséges zongorista van a sulinkba. Na jó nem, a legtöbbnek pálcika ujja van. Észre se vettem hogy megérkeztünk, csak amikor Jungkook rá tette a kezét a combomra.Az is elég lett volna ha szól hogy megjöttünk. Szépen mutatott a nagy keze az én vékony combomon. Szebben mutatna a nyakam köré te... A biblia köré tekerve, Jézus Krisztus nevében ámen. Fejbe csaptam magam az idióta gondolatok végett. Jungkook pedig furcsán nézett rám, majd elnevette magát.
-Olyan aranyos vagy ilyenkor. Mondta mintha a világ legtermészetesebb dolgáról lenne szó,mégis csak a diákja vagyok, ne tartson cukinak
-Jimin, tényleg nagyon élvezem hogy gyönyörködhetek benned, dee így el fogunk késni
Olyan gyorsasággal pattantam ki a kocsiból, hogy majdnem felestem. Rohadtul két értelmű volt amit mondott, gyorsan beszaladtam a terembe, magam mögött hagyva őt. Páran meg is említették hogy olyan piros vagyok, mint aki lefutott egy maratont. Aztán eszembe jutott hogy az első óra osztály főnöki, nem részletezem milyen érzések voltak bennem. Próbáltam normalizálni légzésem amikor is, kinyílott az ajtó és jóképű tanárom lépett be rajta. Tekintete rögtön az enyémet kereste, de én érdekesebbnek tartottam a padon lévő repedéseket.

Time skip
Jungkook óráján kívül mind dög unalom volt. Olyan tananyagról volt szó minden órán, amit szinte álmomban is eltudtam volna mondani. Hatodik órán kezdtem örülni hogy vége a napnak és haza mehetek. Aztán eszembe jutott hogy rohadtul nem így van.
-Jimin olyan sápadt lettél mint a fal, minden oké?
Kérdezte az osztály egyik kurvája, igen több kurva is van az osztályba. Néhányszor nálam is bepróbálkozott, akkor se érnék hozzá ha hetero lennék.
-Jimishiiiiiii. Nyávogta undorítóan sípolós hangján.
-Igen Lisa ne aggódj minden rendben. Mondtam majd legszivesebben szembe köptem volna.
Kicsengetek. Általában mindig nagyon örültem neki de most.. Inkább élnék át három matek órát.
Ki mentem a suli kapuba és ott vártam tanárom, azt nem beszéltük meg hogy mikor hol találkozunk. Lehet hogy elfelejtett.
-Jiminshii, már azt hittem elfelejtettél. Végre felbukkant a tanárom,úgy látszik hasonló gondolataink vannak. És a nevem százszor jobban hangzott az ő szájából, mint bárki máséból.
Úton voltunk a házához, az út csendben telt. Olyan veszéjezve éreztem magam, ezért ismét a kezemet kezdtem kínozni, rossz szokás. Megéreztem Jungkook kezét az enyémen, megállt bennem az ütő.
-Nem szeretem ha ezt csinálod, ha feszült vagy fezesd le rajtam. Mondta majd az istenért sem akarta levenni kezét az enyémről, csak amikor már megérkeztünk. Eszméletlen milyen háza volt. Elképzelhetetlennek tűnik hogy ezt tanításból fent tudja tartani.
-Apám elég pénzes, ragaszkodott hozzá hogy ebben a villa szerűségben éljek.
Amint beléptünk az ajtón kis lépések hangját hallottam. Ugye nincs gyereke? Szerencsére nem gyerek volt hanem egy angyali kis kutya. Elkezdett ugrálni rajtam én pedig gondolkodás nélkül felkaptam, majd mosolyogva simogatni kezdtem.
-Nem is tudom melyik az aranyosabb. Motyogta Jungkook magában

 Motyogta Jungkook magában

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.


Jungkook szemszöge :

Ilyen aranyos lényt mint Jimin még nem láttam. Mondhatni úgy tekintek a kutyámra mint a gyerekemre,és aztán meg láttam ahogy Jimin játszik vele, megdobogtatta a szívem. Egész nap eltudnám nézni őket. Viszont muszály volt közbe szólnom elvégre a zongora miatt jöttünk ide (vagy mégsem?😉). Igazából azt terveztem hétfőn az órák után, hogy megdolgozom picit, tudjátok egy kicsi tipi-tapi. De amikor megláttam mennyire szorong és fél a jelenlétemben,nem volt hozzá szívem. Inkább próbáltam megnyugtatni, valószínűleg felzaklatta hogy rajta kaptam miközben bámulja a pöcsöm. Most úgy látom mintha Aysa (kutyus)
jelenlétében feloldódott volna.
-Nagyon édesek vagytok, viszont ha nem akarsz itt aludni ideje lenne elkezdeni zongorázni.
-P.. Persze bocsánat
Francokat már megint feszeng.
-Semmi baj, ne aggódj lesz még lehetőséged játszani vele. Gyere megmutatom a zongorát.
Elvezettem őt a másik nappaliba amelyikben a zongora volt, tátott szájjal bámulta a zongorát,(azzal a szájjal mást is csinálhatna) nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy milyen édes.
-Tetszik?
-Gyönyörű. Mondta csodálkozva
-Akárcsak te. Mondatomra rögtön pironkodva hajtotta le a fejét.
-Na miaz csak nem jöttél zavarba? Kérdeztem incselkedve.
Ki nyitotta gyönyörű ajkait majd vékony hangon dadogni kezdett.
-N.. Nemm.
-Hát ha nem dadognál talán el is hinném. Nem szoktál hozzá a bókoláshoz?
-Nem.. Nem igazán, főleg ha a tanárom... Itt el hallgatott és nem fejezte be mondatát.
-Ugyan, tekints rám úgy mint a haverodra, úgysincs sok belőle. Rögtön megbántam amint ezt kiejtettem a számom
-Mármint nem úgy értettem
-Nem gond. Mondta majd lehajtotta a fejét. Oda sétáltam elé majd álla alá nyúltam és felemeltem azt. Gyönyörű piros arca és csillogó szeme volt.
-I.. Izé.. Zongorázzunk. Mondta majd gyorsan le ült a zongorához, ezen csak kuncogni tudtam. Le tettem elé pár kottát, szemrebbenés nélkül eljátszotta. Tátott szájjal néztem. Ez a fiú egy csoda.
-Elképesztő vagy.
-Köszönöm. Mondta alig hallhatóan.
-Van valami elképzelésed mit szeretnél játszani a versenyen? Erre a mondatomra grimaszolt egyet, ez is kimondottan cuki volt
-Muszáj mennem? Kérdezte félénken.
-Igen én nagyon örülnék ha mennél, ahogy édesanyád is. Bűn megfosztani a világot egy ilyen tehetségtől. Az a baj hogy túl kevés az önbizalmad ezen szépen változtatni fogunk.
Beletörődötten bólintott.
-Találd ki holnapra hogy mit szeretnél játszani. Bólintott
-Nem vagy éhes?
-N.. Nem
-Ne szégyenlősködj, gyere vacsorázni.
Mondtam, kikerekedett szemmel nézett rám, először nem értettem, aztán elővette a telefonját és megnézte az időt. Gondolom nem vette észre, hogy elszaladt az idő.
Meg vacsorázott majd haza vittem. El kísértem egészen az ajtóig. Az anyja nyitott ajtót.
-Ohh végre itt vagytok, Tanár úr jöjjön ön is vacsorázni.
-Nagyon kedves de mi már vacsoráztunk. Mosolyogtam rá.
-Legalább egy kávét elfogad?
-Anya hagyjad már biztos elfoglalt.
-Éppenséggel egy kávé bele fér.
A kanapén ültünk mind a hárman és beszélgettünk. Agyon dicsértem Jimint az anyja előtt, a kis aranyos már fülig pirult.
-Na és Jimin hogy állsz a csajokkal?
Ezt a kérdést nem hagyhattam ki. Jimin anyja a röhögő görcs szélén állt, nem értem miért. Jimin pedig majdnem megfúlt a teában.
-Tudja Jimin, nem igazán érdeklődik a lányok iránt. Válaszolt végül Jisoo (jimin anyja)
-Ohh már értem, és akkor fiúk terén hogy állsz?
-Sehogy. Vágta rá egyből. Eszméletlen jó kedvem lett meleg és szingli pont mint én.
-Tanar úr, örülnék ha holnap itt vacsorázna ha már ma nem.
-Persze, köszönöm, egyébként nyugodtan hívjon Jungkooknak és tegezzen. Jiminnek is mondtam már.
-Köszönöm ebben az esetben te is tegezz engem és hívj Jisoonak.
Nagyon kellemes este volt.

Nossss itt is lennék az ötödik résszel, remélem elnyerte tetszésetek 😊

Teacher's Pet - JiKookTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang