Teacher's Pet - JiKook

3.Fejezet

Park jimin szemszöge :

A nap felénél járunk. Úgy gondoltam hogy jobban járok ha a szememet nem a tanáron, hanem a virágzó cseresznye fán tartom. Az osztály lenyugodott, az új tanár egész jól kordában tudja tartani őket. Fél füllel hallgattam ahogy a tanár azt meséli hol végezte tanulmányait. Unalmas téma, de az ő szájából roppant érdekesnek tartottam. Amikor is feltett egy olyan kérdést amire nem számítottam.
-Ki az közületek aki jár zongora órára?
Egy pillanatig tétováztam majd lassan felnyújtottam a kezem.
-Remek, akkor órák után maradj itt és megbeszéljük mikor lesznek az óráid. Ugyanis én lettem az új zongora tanár is. Mondta mosolyogva
Állam a padlót súrolta. Ne már.. Ő meg én, egy szűk kis teremben, egy öreg zongorával? Nem, nem én ezt nem akarom. Örülnöm kéne hogy nem kell abba hagynom a zongorát.. Észre se vettem hogy mennyire elbambultam. Szemöldököm még mindig egekig ért. Jungkook elkuncogta magát reakciómat látva. Most hívtam először a nevén, és milyen édes kacaja van.
-Esetleg van valami baj azzal, hogy én fogom tanítani a zongorát? Kérdezte gyanakodva. Egy hang se akart ki jönni a torkomon pedig nagyon próbálkoztam. Megráztam a fejem, remélve hogy nem tesz fel több kérdést. Én nem akarok itt maradni vele kettesben órák után, nyilván nem lesz semmi csak zavaromban beszélni se fogok tudni. Alapból elszoktam a beszélgetéstől.

Jungkook szemszöge :

Olyan édes volt ahogy meglepődött. Látszólag nagyon nem akarta ezt az egészet, de nem mert semmit sem mondani. Vagy egyszerűen nem bírt megszólalni, először abban sem voltam biztos hogy elért az infó az aranyos fejecskéjéhez, pedig állítólag jó a felfogása. Vártam már hogy kettesben legyek vele, és újra zavarba hozhassam. Szeretem ha félnek tőlem. Hát igen elég beteg hajlamaim vannak, de szerintem ezzel Jimin is így van. Az aranyos kis szófogadó külső mellet perverz fantáziája van, legalábbis szerintem. Jó ember ismerő vagyok, nem szoktam tévedni.

Park Jimin szemszöge :

Lassan közeledtünk az utolsó órához, a félelmem egyre csak nőt. Benyúltam a táskába és kivettem két szem nyugtatót, majd egyben bekaptam. Lehet csak képzelődök de úgy láttam mintha Jungkook folyamatosan engem figyelt volna. Valószínűleg a nyugtatót nem szúrta ki, mivel nem hozta fel.Kicsengettek az utolsó óráról mindenki össze pakolt én is követtem a példájukat,pedig tudtam hogy egy ideig még nem szabadulok. Ketten maradtunk, háttal az asztalnak támaszkodott közben engem figyelt. Most azt várja hogy megszólaljak? Na arra várhat, örüljön ha válaszolni képes leszek.
-Gyere ide. Mondta határozottan amitől a hideg futkosott a hátamon. Lassan lépkedtem az asztala elé. Elővett két széket. Leült, majd megvárta míg én is le ülök elé. A közelsége nagyon ijesztő volt, egyedül az anyámhoz voltam ilyen közel, de az övében nem kerülgetet a hányinger.
-Szóval, ha jól tudom 5 éve jársz zongorára. Bólintottam úgy érzem hogy nem a zongora miatt marasztalt. Tisztára paranoiás vagyok.
-A többi zongoristával megbeszéltem, hogy a teória (elmélet,amiben az összes zongorát tanuló diák részt vesz) kedden lesz hetedik után, neked így megfelel?
Bólintottam.
Elmosolyodott majd szólásra nyitotta dús ajkait.
-Miért vagy ilyen feszült?
-N..Nem vagyok. Már hogyne lennék amikor azzal a dögös tanárral ülök szemben aki rajta kapott hogy bámulom a dákóját, mondhatom jó első benyomás.
-Min gondolkozol? Na jó, jobb lesz ha a témára térek, úgy látom most nem vagy vevő a társalgásra
-Elnézést, elszoktam a beszélgetéstől. Mondtam neki őszintén
-Semmi baj, majd én hozzá szoktatlak ugyanis nagy dumás vagyok. Velem nyugodtan beszélgethetsz.
Halványan elmosolyodtam majd bólintottam.
-Még egy kérdés és tényleg rá térünk a zongorára.Mi volt az a gyógyszer amit az órán be vettél?
Hirtelen azt se tudtam fiú vagyok vagy lány,a torkom kiszáradt egy hang sem jött belőlem. Elmondjam neki az igazat? Az ujjamat tördeltem és csipkedtem a bőrt a kezemről idegességemben. Ami ezután jött... Rá tette a kezét az enyémeimre, keze hideg volt, nagy és eres. Érintésére elkezdett remegni minden egyes test részem
-Nyugtató féleség volt? Kérdezte, kezét még mindig az enyémen tartotta.
Bólintottam.
-Igen, most már látom hogy hajlamos vagy az idegességre, megtudod mondani hogy most mitől félsz? Ugyanis láthatóan tőlem.
-Én csak.. Tényleg elszoktam az idegenektől.. mármint..
Próbáltam kinyögni valami értelmeset de nem jött össze. Olyan idiótának érzem magam.
-Hej, nincs semmi baj, próbálj lenyugodni. Mondta lágy hangom majd hüvelykujjával simogatni kezdte kézfejem.
-Most már tényleg rá térek a zongorára és mehetsz is. Mit szólnál ha, szerdán hatodik óra után lenne az egyéni zongora órád?
-Rendben
-Hogy mész haza?
-H.. Hát úgy..úgy volt hogy busszal de azt már nem érem el, úgyhogy gyalogolok.
-Basszameg. mondta majd gyorsan a szájára csapott
-neharagudj miattam késted le a buszt, na gyere haza viszlek
-Nem szükséges, nincs olyan messze
-Dehogynem na gyere
-de..
-Nincs semmi de, haza viszlek és kész, nem akarom hogy egyedül sétálj, az ilyen kis aranyos törékeny szépfiúknak veszélyes.
Hogy mit mondott? Jól hallottam? Jelen pillanatban veszélyesebnek tűnik vele menni mint gyalog. Nem volt időm ezen gondolkozni, kézen fogott majd elrángatott az autójáig
-ülj csak be. Mondta én viszont nem voltam biztos benne hogy ez jó ötlet.
-Gyerünk már, nem harapok, vagy azt akarod hogy.. Én ültesselek bele?
Hevesen megráztam a fejem és beültem az anyós ülésre.
Az út csendesen telt, mire észbe kaptam a házunk előtt álltunk.
-Honnan..
-Hmm?
-Honnan tudta hol lakom?
-Ohh.. Én mindent tudok, egyébként tegezz csak nyugodtan, neked megengedem
Nem firtattam tovább, próbáltam minél hamarabb szabadulni, habár nem tudom miért, talán mert ijesztően kedves volt és félreérthetően beszélt. Vagy csak én képzelem bele?
-Köszönöm a fuvart, viszlát
-Máskor is
Mondta majd kacsintott egyet

Nos itt vagyok a következő résszel,igaz elég vacak lett, dee mentségemre fáradt vagyok 💀