Teacher's Pet - JiKook

4.Fejezet

Jimin szemszöge :

Szép szerda reggelre ébredtem, legalábbis ezt mondanám ha ma nem lenne órám Mr. Dögös öltönnyel.Teljesen kivagyok.Azt terveztem hogy jó első benyomást fogok tenni, de azt elcsesztem ,ráadásul még dadogtam is mint egy fogyatékos.
-JIMIIIN. Ordította anyám, úgy mint akit épp nyúznak. Le mentem, sajnálatos módon nem nyúzták. A rohadt tanárom ült a kanapén. Egy kibebaszott alsó nadrágban és egy pólóban voltam. Így nem mutatkozhatok, épp fordultam volna vissza amikor anyám megszólalt.
-Jimin, nézd csak ki van itt. Mondta anyám lelkesen.
-Maga mit keress it? Kérdeztem felháborodva. Úgy néztem ki mint a mosott szar.
-Jimin viselkedj tisztelet tudóan! Szólt rám anyám
-Semmi baj, biztos meglepődött hogy ilyenkor beállítottam, igazából a zongora óráról lenne szó...
Figyelmesen hallgattam tanárom, közbe próbáltam minél lejjebb húzni a pólóm, hogy véletlenül se látszódjon ki semmim.
-Láttam az állítólagos zongora termet, ha lehet azt a lyukat annak nevezni, plusz ott van az az ős régi lassan szétesni készülő zongora. Úgy döntöttem hogy a zongora óra nálam lesz, a házamban, az igazgató nővel már megbeszéltem.Fogta rövidre a mondandóját
- Ezt ugye iskolában is közölni tudtam volna. De van még valami, amit Mrs. Parkkal kell megbeszélnem. Szeretném Jimint beiratni egy zongora versenyre.
Mondta inkább anyámnak, mintsem nekem.
Alig bírtam feldolgozni ennyi infót.
Hogy hova akar beiratni? Hisz még nem is hallott zongorázni.
-Hát én nagyon örülnék neki, ha Jimin végre megmutathatná tehetségét..anyám szavába vágtam.
-Az senkit sem érdekel én mit akarok? Kérdeztem idegesen
-Neharagudj hamarabb kellet volna megbeszélni veled, de gondolom szeretnél zongorából is kitűnő lenni, ennek pedig az az ára hogy mész a versenyre.
Ilyen dühös sem voltam még, hogy képzeli ezt? Lehet nem tűnik nagy dolognak de én utálok fellépni, olyan kellemetlen érzés ki állni egy csomó ember elé,ráadásul idegeségemben tuti elrontanám.
-Hát én ennyit szeretem volna, mégegyszer elnézést hogy ilyenkor zavartam önt. Mondta udvariasan anyámnak, láthatóan sietett.
-Semmi baj, úgyis szeretem volna megismerni Jimin új tanárát.
-Én is a kedvenc tanítványom édes anyját.
Ezen nagyon meglepődtem. Méghogy kedvenc, mióta?? Mivaan?
-Nocsak máris kedvenc lett.
Mintha egy kis kutyáról beszélne.
-Bizony. Mosolygott, majd rám kacsintott amitől olvadoztam , majdnem kezdtem elfelejteni mennyire is mérges voltam rá.
-Na én mennék is, de ha már itt vagyok elvinném Jimint is suliba.
Engem biztos nem visz sehova, elég volt hogy hétfőn furikázott.
-De hát nem vagyok felöltözve. Próbáltam kifogást találni.
-Megvárom. Mondta majd ismét rám kacsintott. Úgy látszik mégsem siett annyira. Olyan szívesen nyomtam volna ki a szemét,aztán a magamét is, hogy ne lássam többször azt a gyönyörű arcát .

Ameddig nem kapok valami vissza jelzést, addig nem szeretném folytatni a könyvet. A könyvet nem magamnak írom hanem nektek 😊