Heves érintések

A nagy hír

A nap már lenyugvóban járt, a szellő pedig hűvösen áradt be a nyitott ablakon keresztül, míg én sajat társaságomat élvezve még mindig az iskola mocskos padjait súroltam a 2-A osztálytermében. Természetesen ez van, ha az ember számkivetett, különc és persze bármire rávehető nyomi. Ha ilyen vagy még este is az iskolában takarítod mások mocskát hétvégén, ami a pénteki illegális tantermi összejövetelről maradt, amire persze meg sem voltál hívva.

Megszoktam már, hogy nem számítok az osztály részének. Bármennyire is szerettem volna azzá válni, bármit is tettem ennek érdekében. Én voltam az a tag, akit muszáj kiközösíteni. Merthogy mindig mindenhol van legalább egy ilyen. Az osztály egyébként nagyszerűen kijött egymással, összetartóak voltak, sosem keletkeztek nagyobb veszekedések és minden osztályok közti versenyben első helyezetek közt volt. Egy idő után már nem is próbáltam a részévé válni. Megtettem amit kértek, de csak mert kerülni akartam a konfliktusokat, de ennyiben ki is merült a jelenlétem.

A takarítás egyébként nem állt a kedvenc elfoglaltságaim közt. Sőt kifejezetten utáltam, ezért is voltam igazán boldog, mikor végre haza értem és bedőlhettem a kényelmes ágyikómba. Nem volt erőm másra, és mivel másnap vasárnap volt, nem is kellett felkészülnöm semmire. Az este már csak az enyém volt. Illetve ezt hittem, mielőtt anyu kopogás nélkül nyitott be a szobámba és helyezte magát kényelembe.

- Dan drágaságom! Örülök, hogy végre hazaértél. - mondta mosollyal az arcán, de mesterkélt hatása miatt gyanítani kezdtem, hogy valami van a háttérben.

- Mondd, mi újság? - néztem rá felé fordítva egész testemet.

- Olyan szépen felnőttél! És ez a haj. Sötét színe annyira kiemeli a szemed színét. Kész férfi lettél, akárcsak... - itt elcsuklott a hangja, és mintha egy könnycsepp gördült volna le szeme sarkából. - Akárcsak a néhai nagyapád.

Ezek után sírásban tört ki, és szinte mint egy zsák, úgy omlott le a székről mellém és fogott maga köré szorosan. Úgy ölelt, mintha attól félt volna, hogy engem is elveszíthet. Nem jegyeztem meg számára, de ő és a nagyapa sosem jöttek ki jól, sőt gyűlölettel beszéltek egymásról, illetve egymással, így nem tudtam hova tenni ezt a nagy érzelmi kitörést. Vissza öleltem, majd kiszabadítottam magam szorító karjaiból és ekkor vettem észre, hogy a kezében tartogat valamit. A boríték már meggyűrődött és a megviseltség nyomai voltak láthatóak rajta.

- Mi van a kezedben?

- Tulajdonképpen erről szerettem volna veled beszélni. - mondta és összeszedte magát. - Miután az a vénember a héten elpatkolt, egy levél érkezett a Force villából, amiben az állt, hogy Te örökölted az öreg vagyonát és neked kell tovább vinned a Force nevet.

Egy pillanatra lesokkolt, amit éppen hallottam. Egyrészt, ha én örököltem a Force család minden vagyonát mostantól milliomos, ha nem milliárdos vagyok, másrészt, ami a rosszabb rész, hogy nekem kell tovább vinnem a családi nevet cirka 17 évesen, tehát rám marad mindennek az irányítása. Szó ne essék arról, hogy nem tudnám vállalni, hisz tanult vagyok, magam minden szerénységével tudom állítani, hogy a koromnál sokkal érettebb és okosabb vagyok. Ez abból adódik, hogy a számkivetettségem miatt sokkal több időm is maradt tanulni és hasznos dolgokkal eltölteni az időmet. Ebből következik a hátrány is, mivel a Force család az erotikáról híres. Ha bekerülsz a családba onnantól fogva a kéj lesz a mindennapod. Én viszont erről semmit az ég adta világon nem tudok. Barátnőm nem volt, nemhogy rögtön nemi életem. Még csak a kezét sem foftam soha egyetlen lánynak sem. Ártatlanságomra és szűziességemre hasonló példát nem is tudnék mondani, annyira nem volt még közöm nőhöz.

- Eszemben sincs. Szeretném a nemi életemet egészséges szinten tartani. Nem hiányzik annak a családnak az elborult életvitele.

- Nem olyan vészes az, mint te azt gondolod. És mindenki tudja, hogy nincs tapasztalatod, de ebben segíteni fognak. Nem vet bele senki a mély vízbe. - mondta kíméletlenül édesanyám. El sem tudtam képzelni, hogy képes valaki a saját fiát a kéjbarlangba küldeni. - Meg kell értened, hogy az apádnak ez fontos volt. Ha itt lenne köztünk ő nem dobná el a vagyont és a nevet, csak mert fél a változástól.

- Szóval csak a vagyon és a név, ami szamít? Amit akarok az nem?

-Szó sincs erről Édesem. De te vagy az első várományos. Jogilag téged illet. Azt kérem tőled, hogy menj és nézd meg, milyen is a Force villa. Ha nem tetszik átadhatod az egészet Komiyának, a második várományosnak, vagy akár meg is változtathatod pár év múlva a villa rendszerét. -magyarázta.

- Ha ez neked ennyire fontos, akkor adok neki egy esélyt. - adtam be a derekam rossz szájízzel. Anya hálásan pillantott rám, majd megölelt és köszönetet mondva elbúcsúzott.

- Aludj eleget! Holnap nagy nap vár rád!

Valóban nagy nap várt rám, de egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Egész éjszaka azon gondolkodtam, hogy az életem gyökeresen megváltozik. Beköltözök egy villába, felveszem az ottani életstílust, új iskolába járok. Új életem lesz, amivel egyszerűen nem voltam képes megbékélni. Csak azután bírtam egyáltalán felfogni mi történik, mikor másnap a vonaton ültem és bámultam ki az ablakon az ismeretlenbe.