Heves érintések

Megérkezés Force-Lakba

Hatalmas épület előtt rakott ki a taxi sofőrje. Először el sem akartam hinni, hogy a hely, ami előtt állok hatalmas kerttel, parkolóval, garázzsal, benne vagy 8 különböző autóval, és egy óriási fehér "kastéllyal", melyhez nagy terasz és több erkély tartozott, az mind valóban a Force villa. Az épület mögött egy hatalmas beépített medence is található, akár egy luxusapartmanban. De ez a luxust is bőven felülmúlta. Nem tudtam elhinni, hogy a nagyapám, aki csak annyira tartotta velem a kapcsolatot, hogy az ünnepek alkalmával küldött egy borítéknyi pénz, ilyen habzsolva élte az életét. Értett valamihez annyi szent. Bár hosszú múltja során rengeteg helyen megfordult, annál is többféle munkát végzett és valahogy olyan szerencsés volt, hogy a vagyona majdnem felét úgy nyerte. Legalábbis ezt hallottam. De az ő apja sem tétlenkedett, így hát a nagyapa azért örökölt is bőven. És mindezt nekem kéne tovább vinnem, ez hihetetlen.

- Üdvözöllek a Force-Lakban, Dan Erisawa Isobe Force! Már vártuk Önt! - nyitotta ki nekem az ajtót a portás vagy őszintén szólva nem tudom minek is nevezzem, majd a bőröndömet átvéve mutatta nekem az utat. - A lakosztályába vezetem, ahol már várja egy komorna. A továbbiakban ő fogja önt segíteni és szolgálni. Ha szüksége van valamire csak csengessen nekik.

A portást csak fél füllel hallgattam, mivel még mindig el voltam ámulva a helytől. A beltere is igyan olyan hatalmasnak hatott, mint a külső része. Rengeteg hálószoba, fürdőszoba, dolgozószoba, játékterem, és még megannyi más helyezkedett el az épületben. Több folyosó ágazott szerte, s mindegyik máshova vezetett, itt egy ideig térképpel sem tudnék elboldogulni. Két emelete volt a helynek. Az alsón helyezkedett el az élményfürdő, melynek egy részét kívülről láttam, a játéktermek, a személyzeti szobák, a konyha, mosókonyha, különféle szertárak, az étkező, pár fürdőszoba és a nappali. Egy kisebb tárgyaló is megbújt a földszinten. Az emeleten csak a fürdők és hálószobák voltak. A padlászrészt pedig tárolóhelységnek használták. A folyósók maguk igazán egyszerűek mégis nagyon elegánsak voltak. A falakon híres emberek festményei lógtak. Bár az egész hely olyan volt mint egy lakberendezési magazin királyok részére, mégis otthonos volt, hisz sok személyes tárgy volt szerte a villában. A falakon a híres emberek festményei mellett azért családi képek is helyet kértek maguknak.

- Meg is érkeztünk. Kérem érezze magát otthon. A vacsorára 19 órakor várjuk Önt, mikor megismerkedhet a család többi tagjával és várományosával. - meghajolt, majd odébb állt.

Belépve a szobába nagy megkönnyebbülés ért, hiszen csak egy egyszerű szobába léptem be, ahol nem volt több egy egyszerű ágynál, mellette egy kis éjjeliszekrénynél, egy beépített szekrénynél és egy íróasztalnál. Nemes egyszerűsége kellemességet sugárzott. Úgy éreztem hosszú idő lesz, mire megszokom a helyzetet. Már, ha kibírom itt. Mert azért még mindig benne van a pakliban, hogy nem kérem ezt az életet és haza megyek a megszokottba. Valljuk be, nem egy olyannak való ez, akit eddig mindenki levegőnek nézett és csak az osztály csicskájaként funkcionált.

A szobával kapcsolatban, ami leginkább zavart, az a komorna volt, aki türelmesen törölgette az íróasztal felszínét, mintha volna rajta por, de meg merném kockáztatni, hogy ha belenéznék tisztán látnám az arcom visszatükröződését.

- Oh, Dan-sama! Már izgatottan vártam az érkezését! - hajolt meg, amint megpillantott. Szemében valami csillogást véltem felismerni, de ezt betudtam annak, hogy itt talán nem volt olyan személy, aki ne várta volna az új örökös érkezését. Nem engem vártak igazából.

- Maradjunk szimplán a Dan-nél. Nem szeretem a túlzott formalitást. - magyaráztam, majd feldobtam a bőröndöm az ágyra.

- Arra nem lesz szüksége Dan-sama. Már mindent előkészítettem Önnek. Ruhákat, lábbeliket, kiegészítőket és mindent amire szüksége lehet. Minden természetesen vadonatúj!