Heves érintések

Felvállalás

Gyorsan elérkezett a másnap este. Még a vacsora előtt egy gyors menetben leszaggattuk egymásról a ruhát és ismét beengedtem Komiyát a bejáraton. Ezúttal sokkal gyengédebben mozgott bennem, mint az előző alkalommal, amiért bocsánatot is kért, elragadták az érzelmek. Bár nem bántam azt sem, ez az érzéki könnyed szex sokkal jobban esett. Miközben bennem mozgott nyakamat csókokkal árasztotta el, alig tudtunk elszakadni egymástól. Míg az aktus után én öltöztem, addig ő csókolgatott, ahol ért, mikor ő öltözött, akkor pedig én voltam rácuppanva a scárca. Az étkezőbe viszont normális emberi, teszem hozzá nem kanosnak tűnő srácokként mentünk le. Időt adtam Komiyának, hogy átgondolja, valóban szeretné-e, hogy mindenki tudjon rólunk és bár bíztam abban, hogy nem szándékozik meggondolni magát, azért felkészítettem magam arra a lehetőségre is.

- Nem szeretnék átgondolni semmit. Fel fogom vállalni magam. Ha most nem teszem, soha nem fogom. - mondta határozottan, majd elindult az asztal felé, én követtem.

Az asztalnál már mindenki ott ült, csak ránk vártak, hogy végre megkezdhessék a vacsorát. Komiyával úgy döntöttünk, hogy majd étkezés után osszuk meg a hírt, így mindenki nyugodtan, nem felzaklatottan tudta elfogyasztani a vacsoráját. Ez egyébként Komiya ötlete volt. Én kézen fogva sétáltam volna oda az asztalhoz és mondtam volna, hogy "Igen, ez van. Szeretjük egymást, és ez nem bűn. Tanuld meg eflogadni, vagy legalább ne tegyél megjegyzéseket, különben elhordhatod innen magad!" De ennyiből Komiya kedvesebb és figyelmesebb ember volt.

A vacsorát gyorsabban befejeztük, mint számítottunk rá, így gyors pillantást vetettem Komiyára, aki a poharát megkocogtatva szót kért magának. Az éppen indulni készülő Yuko is újfent elfoglalta helyét, s várt mit fog mondani Komiya. Aki egyébként nagyon nem találta meg a szavakat, mert olyan összefüggéstelen mondatokat használt, hogy abból nem lehet kikövetkeztetni a mondanivaló lényegét.

- Van valami, amit szeretnék, illetve szeretnénk bejelenteni. - mondta, majd rám nézett. Biztatásként rá mosolyogtam. - Én és Dan... szóval mi tegnap óta. - dadogott, és már épp átvettem volna a szót, mire Hikari felsikkantott. Leesett neki a tantusz.

- EGYÜTT VAGYTOK! Uram Isten! Végre! El sem hiszitek mióta várok erre. A kedvenc shipem vagytok. - mondta ujjongva. A többiek csak pislogtak ránk és megerősítést vártak Hikari teóriájára.

- Igen. Tegnap hivatalosan is elkezdtünk járni. - magyaráztam, mivel Komiya torkán akadt a szó. Megpaskoltam kicsit a hátát, hátha jobb lesz, de nem lett.

- Igaz ez, fiam? - nézett szigorúan Oda a mostoha fiára. - Buzi lettél és pont ez kell neked? - reakciója tulajdonképpen nem lepett meg. Olyan volt, mint amilyenre Komiya számított, és amit már megemlített egyszer fél éve, egyszer viszont múlt éjjel. Félt és félelme részben beteljesedett, de azt nem hagyhattam, hogy kidobják őt.

- Igaz, apám! - szólt lesütött szemekkel, majd mély lélegzetet véve határozottan a szemébe nézett. - Szeretem Dan-t, szóval remélem nincs ellenvetésed.

Yuko és Ichiro a kapcsolatukra ittak egy pohár bort, koccintottak párszor. Hikari még mindig izgatott volt. Tipikus tini lányként viselkedett, mint akinek összejött a kedvenc párosa az egyik romantikus sorozatában. Oda és Ayame, Komiya szülei viszont nem voltak elragadtatva.

- Ha ez a döntésed mától kezdve nem vagy a fiam! - Oda elviharzott az asztaltól Ayame pedig utána sietett. Összenéztünk Komiyával, akinek arcáról a csalódottság tükröződött, de nem tudott mit tenni. Nem rejthette el önmagát csak azért, mert mások nem képesek elfogadni azt aki.

- Adj nekik időt! Túl lesznek rajta. - mondtam, majd megfogtam a kezét jelzésül, hogy én mellette állok.

A vacsora végén mindenki szétszéledt. Nem adtak további jelentőséget a hírnek, de őszintén nem is bántam. Azt reméltem, hogy az elkövetkezendő években együtt fogjuk felépíteni a jövőnket, a közös jövőnket és még sok hosszú szép év áll majd előttünk. De ez már tényleg a jövő kérdése.