°A Halott Lelkek Figyelnek!°

Áldozat! (Pt4)

- 1 hónappal később -

Nem igazán történt semmi izgalmas a felesleges párbeszédeken kívül és a megszokott elmebajokon kívül... Nagyon sok épületet felkutattam már, a legtöbben már jártam. Úgy gondolom hogy ideje lenne előbb tisztekkel ismerkedni aztán szépen lassan beszélni azzal akivel csak tudok. Rihárdnak jó ideje nyoma veszett, akkor láttam utoljára amikor megmutatta hogy többen is élnek ebben a csodálatos laktanyában. Lehet hogy végleg megnyugodott? Hát ha tényleg így van akkor őszintén szólva picit hiányzik, mivel ő volt nagyapám után a második ember akit megismertem a laktanyából. Bemegyek majd felmegyek a padlásra. Egy lyuk vezet ki a "külső" tetőre ahol szabad ég van. Gondoltam ideje lenne körül nézni fentről is, hátha meglátok valami nagyon érdekeset. Aminek a tetején állok jelenleg, az a wc épületnek a teteje mivel, itt külön helyiségekre vannak osztva az illem helyek. Nézegetek majd egyszer csak szemet szúr nekem távolabb, 3 épület amit eddig nem láttam. Egyből felcsillant a szemem és mentem le az épületből. Próbáltam út alapján beazonosítani hogy merre lehetnek ezek a rejtélyes épületek. De eddig miért nem láttam őket? Így jobban belegondolva égig érő bokor és fa tömeg van szóval ez nem annyira meglepő. Megyek majd legelőször egy kis bódé szerüség szúr szemet. Régen ez egy kis őr épület lehetett, mert látszik hogy ezt úgy rakták össze gyorsan. Elnézek jobbra, majd meglátok egy pici kis épületet. Ugyan úgy néz ki mint a többi. Látszik hogy van padlása meg minden, de ez még is mintha kissebb lenne. Őszintén nem igazán merek bemenni de a kíváncsiságom nagyon hajt engem. Elindulok füvön bokron át hogy eljussak az épülethez, majd amikor ide érek látom hogy ennek, több ajtaja van. Rácsok az ajtók fölött és csak a sötétség tündököl kifelé az amúgy, verő fényes napsütéses szép időben. Besétálok lassan félve, majd csak annyit látok hogy az egész hely üres, és mintha ezt valami fajta fogdának használták volna. Úgy nézett ki az egész. Halovány vér foltok látszódtak a földön és a falon egyaránt. Attól félek hogy találok itt valamit ami nem rendjén való. Telefonommal a sötétségben világítok majd egyszer csak rávilágítok a sarokra ahol hirtelen megjelent egy ember. Középkorú férfi akin tiszti ruha van és vörösen izzanak szemei, meg vér csöpög a szájából. Hátrálok ijedtemben majd érzem hogy bele ütközök valakibe aki azonnal elkezdett nevetni.
Kik vagytok? Mit akartok?! - kérdezem kétségbeesetten... - elő lép a sarokban álló férfi és megszólal:
- Pontosabban te ki vagy, és mit akarsz?
Mit keres itt egy ilyen... Nő egyedül?
- Hát én csak kutatom a helyet de tudjátok mit? Elmegyek szép na... - szakított félbe a férfi aki elém termett...
- Nikita vagyok. Most pedig válaszolj. - nézett mélyen a szemeimbe...
Félre néztem majd mondtam:
- R.. Regi vagyok... - rám mosolygott majd mondta.
- Így már kvittek vagyunk. - megsimogatta az arcomat majd szépen lassan nézett a szemembe és lejjebb... Látszik rajta hogy akar tőlem valamit.
Hirtelen morog valamit majd, megszólal. - Amióta meghaltam, egy nőt sem láttam. Bocs ha zavarba ejtő amit csinálok. - látszik hogy zavarba jött kissé amin eléggé meglepődök.
Hirtelen annyit érzek hogy a másik férfi átkarol hátulról, majd elkezd fogdosni, kétségbeesetten próbálok szabadulni de túl erős hozzám képest. Nikita csak áll és néz minket ahogy már éppen tépi le a pólómat rólam ez az őrült. Csapdába estem... Nem szabadott volna ideáig elfajulnia ezeknek a dolgoknak... Sírtam könyörögtem de csak annál jobban folytatta, amikor már bele törődtem, egyszer csak egy óriási durranást hallok és valami szét fröccsen mindenfelé. Kinyitottam a szememet és Nikitát láttam egy (szovjet) mesterlövész puskával a kezében...
Földhöz vágta a fegyvert majd látom hogy a halott férfi aki meg akart engem gyalázni a földön fekszik vér tócsában, és azt kezdi el tiszta erőből ütni rúgni. Majd amikor leáll, hozzám jön. Teljesen megijedtem tőle pedig megmentette az életemet is... Legugol hozzám felkap engem majd elindul velem kifelé. Amikor az ajtó elé értünk ledob engem majd csak ennyit szól:
- Ebbe az épületbe soha, de ismétlem, SOHA NE tedd be a lábadat! Ezt meg vedd vissza! - vágta hozzám a pólómat amin semmi sem látszódott pedig, úgy lett rólam letépve... Mire vissza néztem Nikita eltűnt... Legalább 10 percig ülök itt mert egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni a történteket...

- Még is mi történik? Egyszerűen képtelen vagyok ezt elhinni... Mi... Miért? Mivan? - nézek magam elé lesokkolva majd újra az épületre... Képtelen vagyok ezt feldolgozni és nagyon fáj hogy majdnem áldozat lettem, a saját hülyeségem miatt... Nikita is ki lehetett amikor még élt? Oké hogy tiszt és megmentett de még mindig nagyon sok kérdőjel van a fejem felett...