°A Halott Lelkek Figyelnek!°

Már Nincs Kiút! (Pt3)

Szóval mi a neved? Rihárd? - kérdeztem tőle, majd válaszul bólintott egyet.
Megpróbálok szabadulni de nem engedi el a kezemet...
- Ő.. Esetleg elengednél? - vigyorog tovább majd azt veszem észre hogy más helyre kerülünk, egy hideg nyomasztó helyre. Kórház illatot érezni, fertőtlenítő és a tisztaság érzetet kelti bennem ez az illat. Körül nézve valami laboratórium szerűségben lehetünk de elég érdekes ez a szituáció mert ez egy elhagyatott hely elvileg, semmi ilyesminek nem kéne itt lennie, de ha van is akkor már rég mocskos állapotban kéne lennie...
- Gyere utánam mutatok valamit. - elindult én meg követtem őt.
- Tudod kicsilány, itt nem csak én vagyok. Nagyon sokan meghaltak itt és azóta is ugyan úgy folytatódik az élet. Tudom hogy van harmadik szemed és elég erős vagy. Nem gondoltam volna hogy egyszer csak egy fiatal lány fog betoppanni és most itt beszélgetni velem. - egy irodába értünk ahol eléggé állott volt a levegő, és elég durván lehetett érezni a cigaretta szagát, majd újra megszólal miközben elhuzza a függönyt: - Üdvözöllek az otthonunkban! - közelebb lépek az ablakhoz és szinte nem hittem a szememnek. Tátva maradt a szám! Kint őr katonák mászkálnak fel alá figyelve a terepet. Szépen gondozott növények az épületek előtt, és minden de tényleg MINDEN ezerszer szebb mint ahogy először láttam ezt a kísérteties helyet!
Rihárd elneveti magát majd megszólal - Most pedig... ÉBREDJ FEL! - Hirtelen felriadtam ugyan abban az irodában ahol voltunk, de most iszonyú nagy kosz van itt. - Mi a fene?! Ez mi volt?! - kérdeztem hangosan úgy hogy a fél épület tőlem visszhangzott.. Befogtam a számat majd kitekintettem az amúgy rozoga kitört üvegü ablakon. A nagy lenyíratlan fű és a hanyagság látszódott a helyen, pont mint amilyennek először láttam és még ráadásul, a nap is kelt fel.
- Hány órát lehettem itt? Kérdem álmos hangon. Hirtelen valami csörömpölést lehetett hallani az alsó emeletről... Lerohantam abban reménykedeve hogy Rihárd volt az, és kérdezhetek tőle még pár dolgot, de nem... Egy férfi állt a folyosó szélén. Egyik kezét mintha letépték volna a helyéről, és úgy nézett ki mint akit megpróbáltak darabokra marcangolni. Rám nézett majd rekedt hangon megszólalt: - Ha egyszer belépsz ide úgy hogy még látsz is minket... Nincs kiút! Hallgatnod kellett volna Rihárdra te kíváncsi ringyó! - Lemeredtem ahogy ezek a kegyetlen szavak ilyen rekedt rideg hangon jutottak füleimbe...