°A Halott Lelkek Figyelnek!°

Ki a Jó Lélek? (Pt8)

Hé engedj el! Mit csi... - Lesokkolok a látványtól
- Mi ez a hely..? - kérdezem aggódva.
- Csak a nagyobb fogda ahol több ember van bezárva.
- Oooké.. De miéert hoztál ide és az elöbb miért csókoltál meg? - kérdem még mindig össze zavarodottan, és gyanakvóan.
- Csak félig volt felnyitva a szemed. Segítettem még jobban felnyitni, de csak mert sokkal tartozom neked ezek után. - mosolyog rám kedvesen.
- Nagyobb fogda? Azthittem itt EGY rohadt fogda van! és... Amúgy köszönöm tényleg rendes tőled!
- Nincs mit. Van még egy, összesen 3 fogda van a laktanyában. - mondja Nikita. Most még is mit kezdjek ezzel? De még mindig nem értem hogy miért hozott engem ide. Ez kezd egyre érdekesebb lenni...
- El szeretnék neked valamit mondani erről a helyről! Ne gyere ide soha egyedül, tudom számodra ez rohadt izgalmas hely mivel itt emberek haltak meg de,
kérlek ne gyere ide, jobb lenne ha kísérettel is kerülnéd ezt a helyet. Rengeteg szar dolog van itt. - folytatta mondatát.
- Rendben Nikita, de miért mondod ezt el nekem?
- Mert tudom hogy magadtól is felfedezted volna ezt az épületet, de itt eszeveszettül kegyetlen emberek vannak. Őrültek akik haláluk óta ide vannak bezárva, nemi erőszakosok, gyilkosok.
Nem szeretném ha, bajod esne ezek miatt. - fejezte be mondanivalóját.
- Köszönöm Nikita... Rendes tőled, mosolygok rá.

-Kicsit még beszélgettünk majd elbúcsúztunk egymástól és én hazaindultam

Elég elgondolkodtató hogy Nikitának ennyi ereje van. Nem tudom honnan szalajtották őt de nem hiába tartják őt a fogdába, viszont hogy állítólag nőket is erőszakolt, ez a gondolat egy kicsit elundorított tőle, de még is kedvelem őt! Mindig is féltem az erőszaktól remélem hogy ez nem fog bekövetkezni. De belőle egyébként, soha nem nézném ki.
De bízom benne hogy megváltozott. Miért nem adnak haláluk után is egy esélyt? Halála után az ember kétszer is átgondolja hogy mi a jó és mi nem...
Holnap beszélek Papámmal erről az ötletről. Jó lenne ha egyszer az életben meghallgatna engem.

-- Másnap --

Felébredtem észhez tértem majd azt vettem észre hogy Nikita volt ma az első gondolatom.. Túlságosan aggódom érte, plusz az sem egy jó pont hogy a laktanyában van.
Hirtelen papám megjelenik elöttem. Amire kicsit megugrok.
- Beszélni akartál velem igaz? - Róla tudni illik hogy minden gondolatomat és mozdulatomat meg nem utolsó körben a cselekedeteimet is látja, érzi amit én érzek és nagyon erős az ereje.
Nem igen láttam még olyan embert aki erősebb lett volna nála. Sem az élők közt sem az entitások közt. Bár nem sok embernek van "mágiája" sajnos a mai világban.

- Megijesztettél papa... - moslolygok rá majd megölelem.
- Ne haragudj a tegnapiért nem akartam ilyen mocskos dolgokat mondani rád...
- Semmi baj - mosolyodik el.
- De legközelebb kérlek ne vádolj olyannal amit nem tettem meg. Igaz embereket öltem és kegyetlen parancsokat adtam ki de az már volt harminc éve. Tudod a háború állattá teszi az embert. Én is egyfajta parancsot teljesítettem. Voltak törvények, amik ugye most is vannak. - folytatta mondatát. - Nem bántott téged? Hova tűntetek tegnap? - kérdezi aggódva.

- Nem dehogy. Beszélgettünk egyet, csak ennyi az egész. Szólnék ha bántott volna. De egyébként igen erről akartam beszélni veled! Kérlek hallgass végig. - bólint majd folytatom a mondanivalómat.
- Ne akadj ki kérlek, de mi lenne ha így lenne a többiekkel is? Mármint hogy a "normálisnak tűnő" akik változásra hajlandóak azoknak adnátok új esélyt? - nézek a szemébe. Látszik rajt hogy elgondolkozik, majd elmosolyodik.
- Nikitára gondolsz igaz?
- Nem csak rá... De igen rá is! - jelentem ki határozottan.
- Drága Makarova. Nem engedhetünk mindenkit ki. Abból pusztulás lenne. Nem csak a laktanyának hanem az egész városnak.
- És.. Ha csak Nikitát? Ő milyen tiszt volt amikor élt? Láttam hogy meg van fosztva a rangjától, így nem láttam hogy kiknek volt a "tisztje"
- Mesterlövészeknek. Nagyon jó tisztünk volt de egyszer csak valami elkattant nála. Szerintünk nem bírta azt a feladatot amiben volt. Nappal gyakorlatok és egyéb teendők, éjszaka meg ő vállalta hogy figyel a fogdaiakra, mert tőle mindneki félt. Mivel az őrökre is sokszor szügségünk volt így elfogadtuk a felajánlását.
ettől szerintünk elkattant az agya, mert már olyanokat csinált hogy egy éjszaka alatt négy emberrel végzett. Végén már rá sem ismertünk.
- És tényleg rengeteg ereje van?
- Igen. Rengeteg. Ezért is féltelek tőle.
- Értem... - válaszolok rá szomorúan.
- Jó. Egy esély. Semmi több, de ha bármi bajod esik velem gyűlik meg a baja! - erre a mondatára felcsillan a szemem és megölelem őt.
- Nagyon köszönöm! - válaszolom nagyon boldogan.

-- 2 órával késöbb --

Sokkal jobban végződött papával való beszélgetésem mint amire számítottam. Néha neki is elkattan az agya de hogy őszinte legyek, már megszoktam. Felöltözök majd elindulok a laktanyába. Látom hogy Nikita a kapunál áll és mosolyogva vár engem.

- Szia! - majd megölelem őt.
- Ő.. Szia...
- Mi a baj?
- Nem tudom megszokni hogy valaki nem fél tőlem és engem ölelget.
- Miért féljek tőled? Tök rendes vagy, és tökre kedvellek... - Erre a mondatomra elkeseredetten néz félre.
- Még nem ismersz...
- Akkor engedd hogy jobban megismerjelek! - mondtam mosolyogva majd látom a meglepődöttséget az arcán.
- Hallottam hogy mindenki fél tőled. Segítek neked hogy megkedveljenek téged újra! - Nikita erre a mondatomra felnevet.
- Mi olyan vicces? - kérdem mosolyogva.
- Sok sikert Regi. Sok sikert. - elindulunk a laktanyában sétálni majd, látom hogy mindenki elfut és ijedten néz Nikitára.
- Regi felejsd el. Kedves tőled hogy segítettél kijutni de mindenki fél tőlem. Miért szeretnének engem meg? - mondja elkeseredve.
- Csak várd ki. Sajnos az ilyenhez idő kell. Ismerem ezt az érzést. Tőlem is sokan féltek és nem emlékeznek a jó cselekedeteimre, sok időbe telt de végül sikerült!
Segítek neked beilleszkedni ha arról van szó! Mindent megteszek hogy jól érezd magadat! Sokkal tartozom neked, meg amúgy is a barátom vagy! - mondom lelkesen.
- Barát? - Meglepődötten néz rám.
- Nem igen számíthattam senkire, főleg ezen e helyen, mert szerintem már te is észre vetted hogy itt az épületeknek is lelkük van. Ahogy bánsz velük ők is úgy fognak bánni veled. Mindenesetre, örülök hogy vagy nekem. Köszönöm! - mosolyog rám.

Folytatom...