°A Halott Lelkek Figyelnek!°

Felszabadítás (Pt5)

- Másnap -

Attól tartok vissza kell mennem abba az épületbe... Lehet hogy hülyének vagyok nézve, de nem hagyhatom hogy az aki megmentett azaz Nikita, az ilyen helyen legyen ahol ilyen elmebeteg őrült faszok vannak... Már elnézést kérek a trágár szavakért... Nem tudom hogy hogyan, de megoldom. Mindenképp kijuttatom onnan! Tartozom neki egyel!
Azon gondolkodtam hogy miért nem tudott az ajtón kívülre jönni. És vajon miért van az hogy ott ragadt abba az épületbe? Ott halt meg? Ott ölték meg vagy kínozták meg? Lehet jobb ha nem tudom meg... Kis háti táskámba pakoltam a nagy hőség miatt üdítőt, és mindent ami kellett, mivel nem rövid távra készültök elmenni kutatgatni a laktanyába. Elindulok majd nagy sóhajjal beindulok. Észre vettem hogy az óriási füves részen be van mélyülve egy két helyen a föld. Hirtelen para képek vilannak fel. Ez általában a temetőkben szokott így lenni. Ide lehet hogy emberek vannak temetve? Lehet hogy Nikita teste is itt fekszik valahol és azért nem tud kijönni? Nagy gondolkodásom közepette felnézek az épület felé majd látom hogy Nikita ott áll az ajtóba. Néz engem egy kis ideig majd vissza megy az épületbe. Elindulok utána, és igyekszem a kitaposott úton haladni, nehogy a teóriám igaz legyen hogy itt valóban emberek fekszenek a föld alatt... Megállok az ajtó előtt, de beljebb nem tudok menni. Képtelen vagyok rá mintha valami láthatatlan fal lenne a bejárat előtt!
- EZT NEM HISZEM EL! - Kiáltottam fel dühömben majd, Nikita oda sétál elém, de feltűnően tartja a távolságot.
- Megmondtam hogy nem engedlek ide be többet! - mondta kissé zaklatottan.
- De ki kell hozzalak onnan, erről a szar lepte helyről - csúszik ki a számon. Erre felnevet és közelebb lép.
- És ezt hogy tervezed? - mondja nevetve.
- Tudod Nikita... Amikor eldobtál valamid nálam maradt. Leszakadt az egyik kitüntetésed. Az egyik LEGNAGYOBB kitüntetésed. - elővettem a vörösen fénylő szép kitüntetést a táskámból.
- Nikita tudod. Meg is tarthatnám magamnak de nem vagyok ilyen gerinctelen, és nem vagyok hulla fosztogató... - Bevörösödnek szemei és nekem akar esni. Látom a szemeibe hogy szét akar engem tépni ami nem kicsit ijesztett meg engem, majd megszólal: - Honnan tudod hogy én jó ember vagyok? Mit akarsz tőlem?
- Tartozom neked egyel... T.. Tudom hogy neked ebben az épületben egyáltalán nem jó. - mondom remegő hangon. De komolyan hogy lehet valaki ennyire ijesztő?
Látszik rajta hogy megnyugszik. Mintha örülne ennek a dolognak majd megszólal:
- Regi. Ez a neved igaz?
- Igen..
- Tetszel nekem. Nem vagy kispályás, mert ezt még egy férfi se merné megtenni. Már attól össze szarnák magukat ha meglátnának engem. - mosolyog majd én is viszonozom. Hirtelen megragadom a kezét amire ő reakcióul meglepődik. Nem sok reményt fűzök hozzá de remélem menni fog...
- Te.. Mit csinálsz?
- Nikita már mondtam. Kihozlak innen.
Megrántom a kezénél fogva és..
- ÚR ISTEN sikerült Nikita! - mondom ezt hangosan és boldogan. - Nikita csak körül néz és hirtelen megölel engem majd ennyit mond nekem..
- Köszönöm!
Én erre picit elpirulok és viszonzom az ölelést. Rámnéz, de a tekintete a boldogból ijedtre válik, majd újra megszólal:
- Te nagyon sápadt vagy jól érzed magadat?
- Persze semmi.. Bajom.. - ennek a mondhatom végére egyből össze esek, és csak annyira emlékszem ahogy kiáltja kétségbe esetten a nevemet, és szépen lassan elsötétül minden...

...