What a feeling |L.S| ✔️

III.

Miután Louis levonult a színpadról, a tömeg oszlani kezdett, de én egyszerűen nem tudtam megmozdulni. A roadok elkezdték összepakolni a színpadot, mi pedig, pár tucatnyi rajongó továbbra is a színpad előtt álltunk abban reménykedve, hogy Louis visszajön és kioszt pár autogramot. Ez alkalommal szerencsénk volt, húsz perccel a koncert vége után két testőrrel az oldalán tért vissza átöltözve. A farmernadrágot egy Adidas melegítőre cserélte és a kezében egy pohár sört tartott.

– Louis! Imádunk! – kiáltotta valaki a közelemből.

– Elképesztő voltál ma! – jött még egy hangosabb mondat valahonnan mögülem.

– Ti is elképesztőek voltatok. Még egyszer köszönöm, hogy eljöttetek – mondta mosolyogva, hisz a színpadon is már vagy tucatszor megköszönte, hogy itt vagyunk.

Louis nagyon közvetlen volt mindenkivel. Csinált pár képet, és aláírt egy-két pólót. Nekem a tőle kapott zászlóra firkantott egy autogramot. A telefonja csörgése szakította félbe a beszélgetést a fanok és közte. A zsebéből előhúzta a készüléket, és a képernyőre pillantva kissé hátrébb sétált, hogy ne zavarjuk. A testőrök szemmel tartottak minket, hogy megmaradjon Louis-nak a személyes tere.

– Fogalmam sincs mi lesz még – hallottam a férfi hangját, hisz mindenki csendben maradt, hátha el tudunk csípni valami érdekeset – Várj egy pillanatot, hadd gondolkozzak. Most lesz egy nap szünetem, igaz? Szuper. Tartanád egy kicsit? Kösz.

Elemelte a telefont a fülétől és intett az őröknek. A két férfi várta mire kéri őket Louis, majd ismét felénk fordultak.

– Harry? Te vagy az, ugye? – kérdezte az egyikük rám nézve, mire bólintottam. Mégis mit akar tőlem még Louis?

A két biztonsági őr Louis-hoz engedett, én pedig lehajtott fejjel sétáltam egyre közelebb a kedvenc énekesemhez.

– Minden rendben, Harry? – kérdezte azon a különleges, érdes hangján.

– Persze, minden – bólintottam, de továbbra se mertem a szemébe nézni.

– Menjünk egy kicsit arrébb, nem szeretném, ha mindenki hallana – intett a fejével a háta mögé, én pedig készségesen sétáltam vele a színpad takarásába.

– Nagyon sajnálom, hogy így reagált apukád – kezdte, majd belekortyolt a sörbe – És valamilyen szinten hibásnak érzem magam.

– Ne, nem kell. Igazából nagy volt rá az esély, hogy ez lesz a reakciója, de persze reménykedtem benne, hogy jobban fogja fogadni. De nem tudok vele mit csinálni, igaza van, nem is érdemlek mást. És azt sem tudom mit keresek itt, miért beszélsz velem egyáltalán? – hadartam el egy szuszra – Bocsánat, hogy a szavadba vágtam.

– Tényleg ezt érzed? Hogy nem érdemelsz mást? – kérdezte szomorúan, mire bólintottam egy aprót, és a cipőm orrát kezdtem fixírozni – De Harry, miért ne érdemelnéd meg a boldogságot? Sokkal jobb szülőket érdemelsz, és sokkal jobb coming outot érdemeltél volna, de elkúrtam. Szóval, mielőtt még közbe szólnál – emelte fel a kezét, mert látta, hogy már nyitnám a számat ellenkezésre – szeretném, ha holnap jóvá tehetném valamivel. Mondjuk reggel elmehetnénk kávézni, vagy ilyesmi.

Elképedve néztem a férfira. Most Louis komolyan elhívott kávézni? Engem??? Mikor már egy perce csak bámultam rá észrevettem magamat, szóval megráztam a fejem, hogy kitisztuljon az elmém, és mosolyogva bólintottam az ajánlatra.

– Remek, köszönöm. Még jó, hogy holnap szabadnapom van – a telefont a füléhez emelte, és beleszólt – Ma itt maradok, foglalj nekem egy hotelszobát a közelbe.

– Louis, nem kell szállodába menned – szóltam közbe, mert feleslegesnek éreztem, hogy erre költsön – A szüleim elutaztak a hétvégére, ha nem akarod, persze nem erőltetem, de talán egyszerűbb lenne, ha nálunk aludnál.

– Biztos? – kérdezte meglepődve, mire bólintottam – Figyelj Oli, nem kell semmi, holnap érkezem, addig pedig hagyjatok kérlek. Oké, szia.

Kinyomta a telefont, és rám mosolygott.

– Akkor megvárod míg elvégzek itt, és utána mehetünk? – húzta fel a szemöldökét, majd kiitta az utolsó korty sört is a pohárból.

– Persze, és nagyon köszönöm, nem tudod mennyit jelent – mondtam és meg akartam ölelni, de nem akartam tolakodónak tűnni. Szerencsére Louis-nak is ez volt a terve, szóval átkarolt.

– De tudom mennyit jelent – suttogta a fülembe.

Louis elköszönt a fanoktól, akik irigykedve nézték, hogy én vele maradhatok. A backstage-be érve Louis elköszönt a zenekarától, de mielőtt leléptünk volna még ittak egy rövidet. Louis mindenkinek megköszönte a munkáját, a biztonsági szolgálattal is váltott pár szót, majd a menedzserével is beszélt. Gondolom tájékoztatta, hogy mik a tervei.

– Gyere Harry, Paul elvisz minket – szólt hozzám Louis, én pedig követtem a sötétített ablakú autóhoz.

– Milyen címre vigyelek titeket? – kérdezte a középkorú férfi.

Lediktáltam a címemet, majd Louis mellett ülve belemerültem a gondolataimba. Éppen egy énekes autójában ülök, aki történetesen ma a házamban fog aludni, és elképesztően jól néz ki, és meleg. Aztán a szüleim két órával ezelőtt tudták meg, hogy én is meleg vagyok, és valószínűleg megutáltak. És a tetejébe még holnap reggel kávézni megyek Louis-val. Szép kis nap ez a mai. Az agyam egyszerűen nem tudja feldolgozni ezt a mennyiségű újdonságot.

**********

Bár nem délután, de itt van a harmadik rész. Remélem elnyerte a tetszéseteket :D

Luv u all <3