What a feeling |L.S| ✔️

VI.

Miután mindketten megittuk az italokat, és Louis kifizette a számlát, kiléptünk a kávézóból. A nap már igen erősen sütött, és örültem neki, hogy lazán öltöztem, mert igaz, hogy Anglia nem egy meleg ország, a mai nap kánikulának indult.

– Mit szeretnél csinálni? – kérdezte Louis, én pedig értetlenül néztem rá.

– Neked nem úgy volt, hogy indulnod kell a következő állomásra? – kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Csak holnap lesz koncertem, és mivel jól érzem magam veled, gondoltam csinálhatnánk valamit. Persze, ha nem akarsz, akkor nem erőltetek semmit – kezdett mentegetőzni, de leállítottam.

– Szívesen vagyok veled, és hidd el nem csak azért, mert híres vagy – tisztáztam a helyzetet, miszerint nem szeretném kihasználni.

– Remek, szóval mit ajánlasz, merre menjünk? – nézett rám, mert közben elindultunk a kávézótól.

– Van itt egy park, én arra szoktam még járni – mondtam, és az utca végére mutattam.

A késő délelőtti órákban a jó idő miatt tele volt a liget kisgyerekekkel, a szüleikkel, idős párokkal, sportolókkal, és kutyasétáltatókkal.

– Esküszöm kihaltabb szokott lenni – torpantam meg, és Louis-ra néztem – Menjünk be, vagy találjunk ki mást?

– Azon a hegyen mi van – mutatott a közelünkben emelkedő csúcsra.

– Az csak egy domb, és fogalmam sincs, nem voltam még ott – vontam vállat.

– Akkor menjünk arra! – indult meg Louis, én pedig loholhattam utána.

– Várj már! Legalább egy üveg vizet vegyünk, mielőtt elindulunk – fogtam meg a karjánál, mire észbe kapott, és a mellettünk lévő kisboltba ment.

– Miért vagy előrelátóbb, mint én? – kérdezte amikor kilépett a bolt ajtaján két üveg vízzel a kezében – Tényleg, hány éves is vagy?

– Tizenhat – vallottam be.

– Úristen, emlékszem én mit csináltam ennyi idősen – rázta meg a fejét nevetve – Nagyon felnőttes, és felelősségtudatos vagy a korodhoz képest.

– Miket csináltál? – kérdeztem érdeklődve, mire huncut mosollyal rám kacsintott.

– Miket nem? Volt anno egy zenekarom, igazán szar volt. Pár utcagyerek összeverődött, és zajongtak. Rengeteg időt töltöttem a húgaimmal, ami ma már nem annyira megy. Minden hétvégén bulikba jártam a barátaimmal, néha csak fogtuk magunkat és elmotoroztunk valahova. Szerettem azt az időszakot – mosolyodott el, és révetegen nézett vissza a múltba.

– Jó lehetett, mindig is vágytam valamilyen szinten a társaságra, de végül mindig beláttam, hogy nem igazán nekem való ez az élet.

– Vagy csak még nem találtad meg a társaságodat – lökte meg a vállam nevetve, mire bólintottam.

– Ez is megtörténhet.

Furcsa volt egy híresség mellett sétálni, és beszélni vele. Eddig is sokat jelentett nekem Louis, hisz részben ő segített, hogy rájöjjek a szexualitásomra, de most, hogy szemtől szembe beszélek vele, csak még inkább belopta magát a szívembe. Louis nagyon közvetlen és kedves ember. Régen sokat gondolkoztam azon, hogy vajon milyen lehet élőben, de rájöttem, hogy olyan amilyennek mutatja magát. Támogató és gondoskodó, nagyon segítőkész és figyelmes. Büszke arra, amit elért, de nem henceg vele, és teljesen emberséges velem, egy idegennel.

– Min gondolkoztál el? – kérdezte hirtelen, míg az emelkedőn caplattunk felfele.

– Semmi különösön, csak kicsit elméláztam – rántottam meg a vállamat – Hogy bírod ezt a turnézást?

–Nagyon szeretem, de igazán fárasztó. Bár nincs túl sok helyszín, elég sokat kell utazni. De semmiért nem adnám ezeket az élményeket – mondta feldobódva – Igazából király a zenekar, és a csapatom mindent megtesz értem. Ennél jobb, vagy teljesebb életet nem is kívánhatnék.

Jó volt a szájából hallani ezeket. Teljesen őszintén beszélt velem, nem hazudott, vagy enyhített semmin, és ez tetszett.

– Csodás életed van, sokszor elgondolkozom azon, hogy mi lenne, ha én is így élhetnék – sóhajtottam fel, ő pedig érdeklődve figyelt.

– Te is énekelsz? – kérdezte, és nem tudtam hazudni neki.

– Igen, szoktam. De csak magamnak, nem közönség előtt – válaszoltam gyorsan, és reméltem, hogy hagyjuk a témát, de Louis nem így gondolta.

– És miket szoktál? – érdeklődött.

– Hát... Általában azt, ami éppen megtetszik, de van pár saját számom is –mondtam elpirulva, mire elismerően nézett rám.

– Megmutatod majd őket? Persze nem erőltetek semmit – nyugtatott meg, én pedig nem hittem a fülemnek. Louis-t érdekli, hogy milyen zenéket írok? Bár megijesztett a helyzet, de rábólintottam, hisz mégiscsak egy hozzáértő kér erre.

– Ki kíséri a zenéket? – kérdezte kíváncsian.

– Én, gitáron – feleltem, ő pedig hitetlenül felnevetett.

– Fogadok, hogy baromi nagy tehetséged van a zenéléshez – mondta, és megállt a dombon lévő tisztás szélén – Hallani a hangodon.

– Té... Tényleg? – kérdeztem meghökkenve, ő pedig bólintott.

– Na gyere, élvezzük a napsütést – ragadta meg a kezemet, és futni kezdett, én pedig nevetve követtem.

– Melyik a kedvenc zenéd? – fordult felém a naptól hunyorítva, a fűben ülve.

– Talán a Free fallin' John Mayertől – mondtam pár perc gondolkozás után.

– „She's a good girl, loves her mamma
Loves Jesus and America too
She's a good girl, crazy bout Elvis
Loves horses and her boyfriend too, yeah, yeah" – kezdte mosolyogva énekelni, én pedig csak pirulva hallgattam a magas, rekedtes, különleges hangját.

– Ne! Ne hagyd abba! – szóltam rá, amikor befejezte a második verze után.

– Csak akkor folytatom, ha te is – nézett rám kihívóan, mire szemforgatva kezdtem énekelni a refrént.

– „Free fallin', fallin'
Free fallin', fallin', yeah, yeah" – énekeltük az utolsó sorokat egyszerre, egymás szemébe nézve.

– Ez igen Harry, gyönyörű hangod van – tapsolt meg, mire nevetve és elpirulva ütöttem vállba – Nem, de most tényleg. Csodálatos volt.

– Köszönöm – suttogtam, és nem tudtam nem a szemébe nézni. Az amúgy is rikítóan kék szemei a napfényben szinte ragyogtak – Nagyon... jól nézel ki – csúszott ki a számon, mire lehajtottam a fejem és a kezeimet kezdtem bámulni.

– Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki – mondta kissé megkomolyodva, és a kezével az állam alá nyúlva emelte meg a fejemet, hogy a szemeibe nézzek – Nem mondtál semmi rosszat, nyugodj meg – mosolygott rám, a szívem pedig még gyorsabban kezdett verni.

– O... Oké – motyogtam tűzpiros arccal.

– Aranyos vagy – mondta mosolyogva.

**********

Először is, bocsánatot szeretnék kérni a két hetes kimaradásért. Nyaraltam és a laptopomat sikeresen otthon hagytam, így nem tudtam feltölteni a részeket. :/

Másodszor pedig, remélem mindenkinek jól telik a nyár. Én személy szerint imádom, hogy szinte elolvadunk a melegtől. ;D

Remélem elnyerte a tetszéseteket :D

Luv u all <3