Közeledtünk a délhez, és kezdett kibírhatatlanul meleg lenni. Louis-val még mindig a domb tetején voltunk, egymás mellett feküdtünk, és éppen a felhőket néztük. Több órán át beszélgettünk, végül pedig csak elfeküdtünk a fűben, és az ég felé mutogatva magyaráztuk egymásnak, hogy mit látunk a felhőkben.
– Elfogyott a víz – sóhajtott fel Louis.
– Hazamenjünk? – kérdeztem felé fordulva.
– Mehetünk, ha szeretnél – kelt fel, és felém nyújtotta a kezét, amibe belecsúsztattam a sajátomat, mire felhúzott a földről.
Mire lejutottunk a dombról, már tényleg folyt rólunk a víz. A park kissé kiürült, hisz nem mindenki szereti az ilyen mértékű meleget.
– Otthon lefürdünk és rendelünk ebédet? – fordultam felé, hogy lássam a reakcióját.
– Igen, az tökéletes lesz – mosolygott rám.
A hazaúton nem igazán beszéltünk. A hajamat kénytelen voltam felfogni egy kontyba, mert már az egész hátamról csorgott a veríték. A hűs lépcsőházba érve mindketten felsóhajtottunk.
– Végre basszus – morogtam, amikor sikerült kinyitni a lakás ajtaját, és beestünk a sötétített helyiségbe.
– Oké, kell egy pohár víz – mondta Louis, de kijavítottam.
– Inkább egy vödör.
Töltöttem magunknak vizet, majd előbb én, utánam pedig Louis is lefürdött, és friss ruhába öltöztünk.
– Na jó, mit akarunk enni? – kérdeztem a hajamat hátrakötve, hogy ne csöpögjön mindenhova a víz a tincsekből, hisz hajat is mostam.
– Akármit elfogadnék most, csak ehető legyen – mondta Louis, és a mondatra mindkettőnk hasa megkordult.
– Meki? Tudom elég snassz, de legalább finom.
– Tökéletes, én fizetem – szögezte le, mire csak megforgattam a szemeimet, és felhívtam egy Mc Donald's-t.
A nappaliban egymás mellett ültünk a kanapén, és a Netflixet görgettük a tévén. Valahogy egyik film sem jött be mindkettőnknek.
– Louis, nem fogok horrort nézni! – jelentettem ki tizedjére.
– Harry, nem fogok romantikus filmet nézni! –vágott vissza, mire megráztam a fejemet.
– Nézd meg velem a Grease-t. Kérlek – vetettem be a kiskutya szemeket, hátha bejön – Garantálom, hogy imádni fogod.
–Lányokkal nőttem fel, nem hat rám ez a nézés – tolta el az arcom, mire elszomorodva hajtottam le a fejem.
– Jó, nézhetünk horrort. Válassz – adtam a kezébe a távirányítót.
– Ne már Harry, ne légy szomorú – sóhajtotta Louis – Megnézem veled a Grease-t, csak mosolyogj.
– Tényleg? – kaptam fel a fejem csillogó szemekkel.
– Persze, de mindjárt jön a kaja, azt még várjuk meg – simított a kezemre, mire kirázott a hideg.
Míg rákerestem a filmre, Louis kifizette a hamburgereket, és behozta a nappaliba.
– Kezdhetjük? – kérdezte Louis, mire heves bólogatásba kezdtem – Aranyos vagy.
A film alatt elfogyott a Meki, és láttam Louis-n, hogy élvezi a filmet. Az utolsó percekben, már egyáltalán nem figyeltem a történéseket, csak a mellettem ülő férfit néztem.
– Hogy tetszett? – kérdeztem, amikor elindult a stáblista.
– Igazad volt, nem bántam meg – mosolygott rám – Imádtam.
– Na ugye! Megmondtam! – nevettem fel.
– Ó, basszus – húzta el a száját a telefonjára pillantva – Elég sokszor hívott Oliver. Ezért ki fogok kapni.
– Ő az asszisztensed, ugye? – kérdeztem.
– Igen. Megbocsátasz egy percre? – mutat a készülékre, mire bólintottam.
A telefon kicsengett, és Oliver egyből felvette. Még így is, hogy nem volt kihangosítva hallottam minden szót.
– Louis? Hol vagy? Úgy volt, hogy ma jössz! Az egész csapat meg van ijedve, hogy eltűntél! Paul pedig rád vár, hogy hívd mikor menjen érted! – zúdított rá mindent Louis-ra.
– Nyugalom, minden oké. Csak jól érzem magam, de nem haltam meg vagy ilyesmi. Nem tudom meddig maradok, majd hívom Pault – rendezi le Louis, és már tenné le a telefont, de értetlenül nézek rá.
– Ne legyél fasz vele – suttogom, mire sóhajtva folytatta.
– Bocsánat, hogy nem jelentkeztem. Most viszont megyek. Szia Oli – köszönt el, és erre már bólintottam, hogy ez így már oké.
Kinyomta a telefont, és érdeklődve nézett rám.
– Na mutatsz pár zenét? – kérdezte, én pedig elpirulva bólintottam.
A szobámba érve a kezembe vettem a gitárom, és leültem a szoba közepére. Louis kíváncsian helyezkedett el előttem, és figyelte ahogy behangolom a hangszert. Egy friss alkotásomra gondoltam elsősorban.
– „Won't you stay 'til the A.M.?
All my favourite conversations
Always made in the A.M. yeah yeah" – kezdtem bele, és Louis reakcióját figyeltem, aki csillogó szemekkel nézett engem. Ismétlem, Louis Tomlinson engem nézett!
Nagyon beleéltem magam, és szívből énekeltem. Kizártam a külvilágot, és csak élveztem a zenét, amit én teremtettem. Az utolsó akkordokat mosolyogva fogtam le, és végül Louis-ra néztem, aki tátott szájjal bámult rám.
– Milyen volt? – kérdeztem.
– Ezt nem mondhatod komolyan, hogy ilyen szinten jól énekelsz és játszol! – mondta elképedve – Egyszerűen csodálatos volt a hangod, a gitár hangja, minden! Beleszerettem a hangodba!
Ha eddig nem voltam elég piros, ezután már biztosan égett az arcom a pírtól. Imádok énekelni, és most, hogy ezt megoszthattam Louis-val, még boldogabbnak érzem magam.
– Köszönöm, hogy megmutattad ezt a számot. Nagyon tetszett. Fel kéne venni, és kiadatni – mondta Louis mosolyogva.
– Még nem... Nem hiszem, hogy készen állok ilyenekre – ráztam meg a fejem lemondóan.
– Jobb hangod van, mint a legtöbb sztárnak, akivel eddig találkoztam.
– Ne hülyéskedj, ez... Ez semmi igazából – vontam vállat bizonytalanul.
– Ez, Harry, ez minden volt. Nem fog kimenni a fejemből ez a szám soha többet – rázta meg a fejét – Át kell küldened hangfelvételen.
– Lou ne hülyéskedj – ütöttem vállon kuncogva.
– Ki hülyéskedik? – kérdezte, és megfogta a kezemet – Mutatsz még zenét?
Nevetve bólintottam, és a következő szám akkordjait fogtam le.
**********
Ismét csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom. Kedden nem voltam otthon, így nem tudtam kirakni ezt a részt:/
Remélem elnyerte a tetszéseteket :D
Luv u all <3
YOU ARE READING
What a feeling |L.S| ✔️
Fanfiction|Larry Stylinson| Louis egy meleg énekes, Harry kedvenc énekese. A férfi a göndör városkájában is fellép. Harry hetek óta a koncertre készül, de nem számít arra, hogy milyen kiváltságos helyzetben fog részesülni... A két fiatal története keresztezi...