What a feeling |L.S| ✔️

VII.

Közeledtünk a délhez, és kezdett kibírhatatlanul meleg lenni. Louis-val még mindig a domb tetején voltunk, egymás mellett feküdtünk, és éppen a felhőket néztük. Több órán át beszélgettünk, végül pedig csak elfeküdtünk a fűben, és az ég felé mutogatva magyaráztuk egymásnak, hogy mit látunk a felhőkben.

– Elfogyott a víz – sóhajtott fel Louis.

– Hazamenjünk? – kérdeztem felé fordulva.

– Mehetünk, ha szeretnél – kelt fel, és felém nyújtotta a kezét, amibe belecsúsztattam a sajátomat, mire felhúzott a földről.

Mire lejutottunk a dombról, már tényleg folyt rólunk a víz. A park kissé kiürült, hisz nem mindenki szereti az ilyen mértékű meleget.

– Otthon lefürdünk és rendelünk ebédet? – fordultam felé, hogy lássam a reakcióját.

– Igen, az tökéletes lesz – mosolygott rám.

A hazaúton nem igazán beszéltünk. A hajamat kénytelen voltam felfogni egy kontyba, mert már az egész hátamról csorgott a veríték. A hűs lépcsőházba érve mindketten felsóhajtottunk.

– Végre basszus – morogtam, amikor sikerült kinyitni a lakás ajtaját, és beestünk a sötétített helyiségbe.

– Oké, kell egy pohár víz – mondta Louis, de kijavítottam.

– Inkább egy vödör.

Töltöttem magunknak vizet, majd előbb én, utánam pedig Louis is lefürdött, és friss ruhába öltöztünk.

– Na jó, mit akarunk enni? – kérdeztem a hajamat hátrakötve, hogy ne csöpögjön mindenhova a víz a tincsekből, hisz hajat is mostam.

– Akármit elfogadnék most, csak ehető legyen – mondta Louis, és a mondatra mindkettőnk hasa megkordult.

– Meki? Tudom elég snassz, de legalább finom.

– Tökéletes, én fizetem – szögezte le, mire csak megforgattam a szemeimet, és felhívtam egy Mc Donald's-t.

A nappaliban egymás mellett ültünk a kanapén, és a Netflixet görgettük a tévén. Valahogy egyik film sem jött be mindkettőnknek.

– Louis, nem fogok horrort nézni! – jelentettem ki tizedjére.

– Harry, nem fogok romantikus filmet nézni! –vágott vissza, mire megráztam a fejemet.

– Nézd meg velem a Grease-t. Kérlek – vetettem be a kiskutya szemeket, hátha bejön – Garantálom, hogy imádni fogod.

–Lányokkal nőttem fel, nem hat rám ez a nézés – tolta el az arcom, mire elszomorodva hajtottam le a fejem.

– Jó, nézhetünk horrort. Válassz – adtam a kezébe a távirányítót.

– Ne már Harry, ne légy szomorú – sóhajtotta Louis – Megnézem veled a Grease-t, csak mosolyogj.

– Tényleg? – kaptam fel a fejem csillogó szemekkel.

– Persze, de mindjárt jön a kaja, azt még várjuk meg – simított a kezemre, mire kirázott a hideg.

Míg rákerestem a filmre, Louis kifizette a hamburgereket, és behozta a nappaliba.

– Kezdhetjük? – kérdezte Louis, mire heves bólogatásba kezdtem – Aranyos vagy.

A film alatt elfogyott a Meki, és láttam Louis-n, hogy élvezi a filmet. Az utolsó percekben, már egyáltalán nem figyeltem a történéseket, csak a mellettem ülő férfit néztem.

– Hogy tetszett? – kérdeztem, amikor elindult a stáblista.

– Igazad volt, nem bántam meg – mosolygott rám – Imádtam.

– Na ugye! Megmondtam! – nevettem fel.

– Ó, basszus – húzta el a száját a telefonjára pillantva – Elég sokszor hívott Oliver. Ezért ki fogok kapni.

– Ő az asszisztensed, ugye? – kérdeztem.

– Igen. Megbocsátasz egy percre? – mutat a készülékre, mire bólintottam.

A telefon kicsengett, és Oliver egyből felvette. Még így is, hogy nem volt kihangosítva hallottam minden szót.

– Louis? Hol vagy? Úgy volt, hogy ma jössz! Az egész csapat meg van ijedve, hogy eltűntél! Paul pedig rád vár, hogy hívd mikor menjen érted! – zúdított rá mindent Louis-ra.

– Nyugalom, minden oké. Csak jól érzem magam, de nem haltam meg vagy ilyesmi. Nem tudom meddig maradok, majd hívom Pault – rendezi le Louis, és már tenné le a telefont, de értetlenül nézek rá.

– Ne legyél fasz vele – suttogom, mire sóhajtva folytatta.

– Bocsánat, hogy nem jelentkeztem. Most viszont megyek. Szia Oli – köszönt el, és erre már bólintottam, hogy ez így már oké.

Kinyomta a telefont, és érdeklődve nézett rám.

– Na mutatsz pár zenét? – kérdezte, én pedig elpirulva bólintottam.

A szobámba érve a kezembe vettem a gitárom, és leültem a szoba közepére. Louis kíváncsian helyezkedett el előttem, és figyelte ahogy behangolom a hangszert. Egy friss alkotásomra gondoltam elsősorban.

– „Won't you stay 'til the A.M.?

All my favourite conversations

Always made in the A.M. yeah yeah" – kezdtem bele, és Louis reakcióját figyeltem, aki csillogó szemekkel nézett engem. Ismétlem, Louis Tomlinson engem nézett!

Nagyon beleéltem magam, és szívből énekeltem. Kizártam a külvilágot, és csak élveztem a zenét, amit én teremtettem. Az utolsó akkordokat mosolyogva fogtam le, és végül Louis-ra néztem, aki tátott szájjal bámult rám.

– Milyen volt? – kérdeztem.

– Ezt nem mondhatod komolyan, hogy ilyen szinten jól énekelsz és játszol! – mondta elképedve – Egyszerűen csodálatos volt a hangod, a gitár hangja, minden! Beleszerettem a hangodba!

Ha eddig nem voltam elég piros, ezután már biztosan égett az arcom a pírtól. Imádok énekelni, és most, hogy ezt megoszthattam Louis-val, még boldogabbnak érzem magam.

– Köszönöm, hogy megmutattad ezt a számot. Nagyon tetszett. Fel kéne venni, és kiadatni – mondta Louis mosolyogva.

– Még nem... Nem hiszem, hogy készen állok ilyenekre – ráztam meg a fejem lemondóan.

– Jobb hangod van, mint a legtöbb sztárnak, akivel eddig találkoztam.

– Ne hülyéskedj, ez... Ez semmi igazából – vontam vállat bizonytalanul.

– Ez, Harry, ez minden volt. Nem fog kimenni a fejemből ez a szám soha többet – rázta meg a fejét – Át kell küldened hangfelvételen.

– Lou ne hülyéskedj – ütöttem vállon kuncogva.

– Ki hülyéskedik? – kérdezte, és megfogta a kezemet – Mutatsz még zenét?

Nevetve bólintottam, és a következő szám akkordjait fogtam le.

**********

Ismét csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom. Kedden nem voltam otthon, így nem tudtam kirakni ezt a részt:/

Remélem elnyerte a tetszéseteket :D

Luv u all <3