A valóság árnyékában

Prológus

Mi az igaz szerelem? Hm...

Mindent feltüzel maga körül, majd fel is égeti azt. Rengeteg áldozatok, amelyek később derülnek ki, hogy megérte e.

Mert ez a bökkenő. Abban a pillanatban nem tudhatja senki, hogy meg fogja e érni. Hogy majd megér mindent hátra hagyni, és követni azt a személyt, akiről elhisszük abban a pillanatban, hogy Ő az.

És ha nem? Akkor mi történne?

Nyilván össze törne a szívem, nem bírnám a hiányát, ... de ezt túl sablonosnak tartom.

Egy ember nem függhet másik embertől. Szerintem nem lenne helyes. Elveket, célokat feladni egy bizonytalan jövőért.

Naiv.

Szerintem csak a naiv emberek hoznak ilyen döntéseket. Nincsenek megelégedve magukkal, az életükkel, a tetteikkel, erre jön egy személy, felborítva a minden napokat, elhitetve velük a legszebb álmaikat, és szépen átveri őket, majd az álmaik felől elveszi azt a tükröt, és a valóság kapujába vezeti őket.

Én nem vagyok naiv.

Mindig is hittem magamban, abban amit csinálok, amiért megküzdöttem.

Sosem adtam fel, pedig elém csak akadályok kerültek. Nem hétköznapiak. Még csak véletlenül sem.

De bennem meg volt a küzdeni akarás, és ezért vagyok ott ahol, és ezt semmiért nem adnám fel.

Igaz, ez egy mocskos világ, aminek a legtetején én és a családom állunk.

Nem bánom, mert én ebbe bele születtem.

Tudom mi az, amikor valaki küzd az életéért, majd emberek, akiket társaimnak hívok, el is veszik azt.

Ilyenkor csak behunyom a szemem, és bele gondolok, ha nem az lennék aki, ha nem annak szántam volna az életem aminek, én is, bármelyik pillanatban lehetnék kétségbe esve, a fejemnek szegezett pisztoly miatt.

De ez nem így van, mert nem félek. Mitől is?

Ha esetleg félnék is, nem nyugodnék, amíg le nem küzdeném. Mert bennem ilyen vér csörgedezik.

Iszonyú makacs, lázadó, odaadó, még is szemtelen, rettenthetetlen.

Ez lennék hát én. A semmitől meg nem rettenő, bajt kereső, Alessia Diana Esposito.

Az előbbit vissza szívom. Mint kiderült, igen is meg tudok rettenni dolgoktól. Dologtól. Vagy inkább.. valakitől?

Na de ne szaladjunk annyira előre. Kezdjünk mindent az elejéről!