A valóság árnyékában

8. Rész

Dante szemszöge

 Mosolyogva figyeltem azt, ahogyan el aludt.

 Tudtam hogy hol lakik. Tudtam, hogy mit csinál szabad idejében, tudtam hogy mikor kel és fekszik le. Mindent tudtam róla.

 Eddig hol bujkáltál Alessia Diana Esposito?

 Leparkoltam a lakása előtt. Az utca kihalt volt, és a nyakamat merem rá tenni, hogy a szomszédos házak mind üresek voltak. Természetesen az apja jóvoltából.Kiszálltam az autójából, ami egyébként kiváló választás volt. Szeretem az Audi autókat, ez pedig pont egy Rs6 volt, aminek a teljesítménye nem éppen kevés. Biztosan jól tud vezetni.

 Az ő oldalára mentem, kinyitottam az ajtót, majd próbáltam anélkül ki csatolni az övét, hogy felkelteném. Egyik kezemet háta mögé vezettem, másik kezem pedig combjai alá.Ki emeltem az autóból, vigyázva arra, valamijét nehogy be üsse. 

 Már léptem a lépcsőre, ami a bejárati ajtóhoz vezetett volna, de a telefonom maximum hangerőn elkezdett csörögni. Bezzeg erre fel ébredt. Szemeit hunyorogva próbálta kinyitni, majd amikor észlelte, hogy bizony az én ölemben van, egyből le ugrott onnan, de így is utána kellett kapnom, hiszen majdnem össze esett. Még mindig ittas volt. 

 -Mit, csinálsz?- egy fokkal józanabb volt, de még így sem vagyok biztos abban, hogy be tudna e úgy menni a házába, hogy ne törje össze magát. 

 -Jelenleg előtted állok.- Nem tolt el magától. Csak a szemeimbe nézett.

 -De ha gondolod az ágyadban is ki köthetek...- Lehajoltam hozzá. Azt hittem pofon fog vágni, de nem vágott.Lábujjhegyre állt, hogy még jobban közel legyen hozzám. Nyakamat átkarolta, hiszen ő is érzékelte, hogy nem tud stabilan megállni. 

 -Nem. Nem lehetsz az ágyamban. Megtiltom, hiszen te egy nagyon, de nagyon rossz fiú vagy, Dante!- Ujjait végig szántotta tarkómon, egyenesen a hajamba vezetve azokat. Sohasem mondana ilyet. Játszik. Azt hiszi nyerhet. Hát, Alessia, nehogy aztán tényleg igazad legyen. Hidd el, ha neked az tetszene, én lennék a legrosszabb. Sőt... miket beszélek, már az vagyok, és már el sem titkolhatja azt a tényt, hogy ez tetszik neki. Nagyon  is! 

 El kezdtem nevetni. Kezeim derekára vezettem. 

 -Legalább jó az ízlésed, Drágám.- Szemeiből kisepertem tincseit. 

 -Egy öntelt, hülye kis...- Felkapta a vizet. Nem is tudom, hogy minek akart lehordani, de nem is adtam neki rá alkalmat.

Egy ügyes mozdulattal hátra döntöttem, amivel eleve belé fojtottam a szót, aztán meg ténylegesen is sikerült, hiszen utána hajolva ő egyből nyakam köré fonta karjait, ezáltal még közelebb húzva magához, majd miközben szemeimet kémlelte, és meglepetésként ajkaimat övére tapasztottam.

Éreztem, ahogyan a hirtelen ért csókomtól hátrébb akar húzódni, de ennek az lett a vége, hogy szenvedélyesen nyelvem bejutásért kiáltott, amit ő megadott. 

Nem tudom, hogy most az ital váltotta ezt ki belőle, vagy ténylegesen érett ez a csók. 

Finom tapintása bőrének felemésztett, az ajka puhaságát inkább meg sem említem. 

Nem akarom elengedni. Miért tenném? Most ajándékozott meg a világ legerősebb drogjával, amiről nem hiszem, hogy le tudok valaha szokni. 

Szenvedélyes csókunkat az törte meg, hogy levegő után kapkodva elhúzódott. 

Elgyengültem, mert legyengített. 

A korláthoz lépkedett, és ott próbálta össze szedni magát több, kevesebb sikerrel. 

Kocsijának dőltem zsebre tett kézzel, és csak néztem őt, majd egyszer csak azt figyeltem, ahogyan erőt kapva magán, részegen, de még is józanon szélsebesen közelít felém. 

Meglehet, hogy kezdett ki józanodni, csak ezt megakadályozva, csókom újra lerészegítette. 

A tekintete... nem tudtam ki olvasni mit rejt a tekintete, mert felpofozott. 

-Nem teheted ezt! Nincs jogod ehhez! Menj el, most, mielőtt...- Nem hagytam, hogy szóhoz jusson, mert karjánál fogva az autónak taszítottam, de ügyeltem arra, hogy ne üsse meg magát. 

Karjait lefogtam, és oldalra szegeztem. Közel hajoltam arcához. 

Legyengült. 

Tekintete könyörgött azért, hogy engedjem el, és azért is... hogy ne tegyem. 

Mi történik most közöttünk?

-Mielőtt? Mielőtt mi történik Alessia?- Lehajoltam nyakához, kezeit továbbra is fogva tartva, és lágy csókkal ajándékoztam meg a területet. 

Felsóhajtott. 

Ez határozottan jóleső sóhaj volt, és imádkoztam, hogy akarjon még többet. Azért, mert én annál is többet adnék neki. 

Vissza hajoltam ajkaihoz, amik vonzottak egy újabb csókért. 

Miliméterek voltak már csak közöttünk, még is kilómétereknek tűntek. 

Alessia össze szorította a szemét. 

Nem csókoltam meg. Meg kellett állnom, mert azt akartam, hogy ő tegye. 

Már fel akartam adni, amikor ajkaink újból találkoztak. 

Az ő jóvoltából.

Kezeimet leengedtem, és derekát kerestem, hogy meg tudjam markolni. Hogy még közelebb tudhassam magamhoz.

Ujjai hajamba vándoroltak, amit lágy cirógatások között meghúzott.

Nekem kell ez a nő.

Itt és most eldöntöttem, hogy nekem kell, mert senkinél nem éreztm még ilyet baszki. 

Persze tudatában vagyok annak, hogy a világ leglehetetlenebb dolgát varrom a nyakamba, de úgy érzem, hogy megérné. 

Alessia, mintha magához tért volna a mámorból, és elhúzódott tőlem, mintha megégettem volna. Mintha én lettem volna a tűz, ami bár csalogató, de még is megégeti. 

Ő pedig számomra a víz volt... csak éppen nem eloltott, hanem még jobban feltüzelt, de az mellékes. 

Fejét elfordította, ellépett a kocsitól, jó messze tőlem. 

-Vidd el az autót, majd vissza adod valamikor. Nem akarom, hogy most bárki is ide jöjjön.-

Bólintottam, ő pedig a lépcső felé indult.

Végig néztem, ahogyan fel lépdel a bejárati ajtóhoz. Azt akartam, hogy éppségben be érjen, de azért be nem kísértem volna. És nem azért, mert nem akartam, hanem mert azért még tudom ki ő, és meg kell azzal a gondolattal barátkoznom, hogy nem fogok tudni tőle megszabadulni. 

Nem, nem azért mert Ő annyira epekedne a társaságomért, hanem mert tudom, hogy én nem fogom ki bírni nélküle.

Ez a szomorú igazság, ami szerintem már a legelső találkozásunkkor kezdett kibontakozni. 

De amúgy meg ez az egész roppant egyszerű. Ő a tiltott gyümölcs, ami megmérgezhet, és tönkre tehet teljesen, nekem még is szükségem van rá.

Vonz, és nem tudom miért.

De az biztos, hogy Ő nem fogja bevallani ezt magában. Tagadni fogja, és én várni fogom azt a pillanatot, amikor a benne rejlő igazság útjára fog törni.