A valóság árnyékában

7. Rész

Elmentem megkeresni a szüleimet, hiszen ha nem jelenek meg előttük, biztos hogy ki fognak állni a vallásukból.

-Sziasztok!- Intettem mindenkinek, hiszen Kath néniék is megérkeztek a hatalmas kör asztalhoz, ahol mind elfértünk.

-Szia kincsem!- Oda lépett hozzám apa, és bele puszilt a hajamba.

-Szia kicsim!- Anya pedig fel állt, hogy megöleljen.

-Gyönyörű vagy!- Mondta apa.

-Mi az hogy. Elképesztően gyönyörű csinos, tündöklő!- Mosolygott anya miközben bele ivott a pezsgős poharába.

-Csak az én lányom!- Tuti ivott már vagy két pohárral.

-Köszi anya...- Dörmögte az orra alatt Alana.

-Jaaj, neked meg minek mondjam az egyértelműt?- Fordult felé.

Az biztos, hogy ilyenkor iszonyat jó fej tud lenni. Bár apa nem preferálja ha iszik néha, de ő már csak azért is.

Leültem Adrian mellé, mellém pedig Arsen.

-Tényleg gyönyörű vagy!- Fordult felém Adrian.

-Köszönöm!- Nem tudtunk csevegni még egy kicsit, mert be lépett a terembe a Capo, és mindenki el hallgatott.

Antonio, aki egyébként nagyapám helyett nagyapámként viselkedett mindig, vezet egy egész birodalmat szinte.

Ő az irányító, ő tőle kell engedélyt kérni, és ő a felelős azért, hogy a családok között a dolgok jól menjenek.

Hatvanas évei elején jár,
Magas, kicsit testes, a ráncai és a lassan fehér haja meg mutatja, hogy az idő bizony siet.

-Üdvözlök mindenkit!- Körbe nézett mindenkin, majd folytatta.

-Szerettem volna egy eseményt rendezni, ahol mindneki jelen van, hiszen ki tudja, lehet többé már nem lesz erre alkalmam...- Szomorúan néztem rá, hiszen szinte a saját halálát tervezi. Nem beteg, de érzi, hogy valaki majd a gyilkosa lesz. Ebből a teremből, hiszen a hatalmára sok mindneki pályázik, és ő ezzel tisztában van.

-Köszönöm az Esposito családnak, hogy eljöttek annak ellenére, ami az elmúlt napokban történt velük!- Felénk mutatott.

Ilyenkor nálunk szokás fel állni azoknak, akik a szervezet gyökeres tagjai, és a családunk fejei.

Minden férfi fel állt, és minden nő ülve maradt.

Ha fel is akartam volna állni, nem tehettem volna, mert Arsen a vállamra helyezte a kezét, hogy meg akadályozzon.

Adrian ezt észre vette, ezért megfogta a karom, és fel állított.

Antonio a szemembe nézve, mosolyogva bólintott egyet.

Megnyugodtam.

Körbe pillantottam gyorsan, és meg is találtam a Rossi családot.

Dante csak elismerően húzta a száját.

Vissza ültünk, majd Arsen szólalt meg.

-Nem kellett volna fel állnod..- Jelentette ki.

Megforgattam a szemem.

-De fel álltam. A szervezet tagja vagyok, nem? Ne tipord el a jogaimat, különben én foglak téged!- Muszáj volt neki megmondanom, hiszen nagyon idegesített már.

Valami frappánsat akart volna vissza szólni, de apa intett a kezével, hogy hagyjuk abba.

Antonio befejezte a kis beszédét, jó szórakozást kívánt, majd ki ment a teremből.