A valóság árnyékában

4. Rész

Nem törődve a ténnyel, miszerint Alexander, a húgom pasija a Rossikkal tevékenykedik, az ablakhoz szaladtam, hiszen az épület másik végéből már hallottam, hogy elkezdődtek a robbanások.

Kimásztam az ablakon, majd a kétségbeesett bátyámmal találtam magam szembe.

-Less! Alessi! El sem hiszem!- Oda szaladt hozzám, és szorosan megölelt.

-Annyira aggódtam!- Sóhajtott fel megkönnyebbülten.

-Adrian, az embereink közül valaki megsérült?- Aggódtam nagyon a mieinkért, ezért egyből érdeklődtem felőlük.

-Hál'istennek nem lett komolyabb baja senkinek. Mindenki megúszta pár horzsolással.- Megkönnyebbültem.

Megfordultam, hiszen kiváncsi voltam, hogy hogyan néz ki az épület. Azaz épület, ami apának oly sokat jelentett, ahol minden tárgyalás, bizalmas beszélgetés lefolyt.

A vörös tenger maga alá borította az egész építményt. Premier plánból nézhettük végig azt, ahogyan a füstfelhők mindent el borítanak. Hogy nem marad egy épp tégla az épületből. Hogy mindent elmar a tűz, ami egykor apának fontos volt.

Megkérdőjelezni is félek, hogy még is mi zajlik le benne... de mint ismerve a nagy Damian Espositot, sohasem fogjuk megtudni.

-Alessi!- Szaladt hozzám apa egyből amint meglátott.
Ő is szoros ölelésbe vont.

-Örülök, hogy jól vagy!- Megsimította a hajam, majd az autók felé indult.

-A birtokra mindenki, most!-

Ha eddig is ideges volt, akkor most nem tudom megfogalmazni, hogy milyen volt.

Mindenki apa irodájában volt. Mármint a család, és a szervezeten belüli fontos emberek.

El voltam bambulva egy kicsit, hiszen fel kellett emésztenem pár dolgot. Például azt a Rossi fiút akit eddigi életem során sohasem láttam, és a Rivera fiút is, akitől féltem a húgomat.

Amint apa befejezte a mondandóját amire nem figyeltem igazán... egyből megtörtem azt a pillanatnyi csendet.

-Apa, a Rivera családdal milyen a viszonyunk?- Igaz, hogy az Esposito klán donja az apám, és hogy elég sok mindent tudok a családok közti kapcsolatokról, de még is csak apa tudhatja igazán.

Adrian és Arsen is kíváncsian kapták rám a tekintetüket.

Apa nem lepődött meg. Lehet ő is látta azt amit én.

-Elég jónak tűnik a viszonyunk azt kell mondjam. Vannak érdekeik, ahogyan nekünk is.- Mondjuk nem csodálkozok a szavain. Itt minden az üzletről szól.

-Miért kérded Alessi? Hogy jön ez ide?- Még is megkérdezte.

Lepattantam a fal mentén található kis asztalról, majd megálltam az asztalával szemben.

-Csak érdekelt, mert minden szövetséges család a segítségünkre sietett a robbanás miatt, de a Rivera család egy telefont sem ejtett meg felénk.-

Bólintott apa, hogy érti mire célzok. Adrian is hasonlóképpen reagált.
De Arsen már nem.

Mintha szellemet látott volna bámult maga elé.

Biztos még a sokk hatása alatt van.

-Mindegy is, rá nézek Alanára.- Megindultam az ajtó felé, de apa utánam szólt.

-Nem bánnám, ha ma itt aludnál. Nyugodtabb lennék, ha tudom, hogy biztonságban vagytok!- Bólintottam, majd kiléptem az irodából.

Fel mentem az emeletre, és a szobámmal szembeni ajtóhoz léptem.