My kind of woman|| Steve Harrington ff ||

"Pont olyat, amilyet első találkozásunkkor"

|| Joyce szemszöge ||

-Will nagyon vigyázz magadra!-mondtam könnyes szemekkel-Ezt most el kell intéznem, kockáztatunk kell, hogy be tudjuk csukni a kaput
-Csak érted aggódom anya!-mondta majd mind a ketten könnyes szemekkel átöleltük egymást

|| Madelaine szemszöge ||

-Ezentúl Mad-nek foglak szólítani!-jelentette ki határozottam steve-Én is! Végre van egy jó ötleted majomarc-mondta Robin majd oldalbalökte Stevet
-Eljössz velünk valahova ha ennek a rémálomnak vége?-kérdezte Steve némi aggódotsággal a hangjában-Ha túlélem-mondtam némi hezitálással-Persze, hogy túléled ilyenekre ne is gondolj-mondta majd a combomon lévő kezemre tette a kezét amit igen furcsálltam de nem zavart különösebben
Utána veszekedtek egy sort majd elmentünk Dustinékhoz, hogy elhozza azt a szerkezetét aminek elfelejtettem a nevét :,)
Annyi maradt meg, hogy Robin ordibál Stevenek, hogy lassabban vezessen aztán beütöttem a fejem
Jelenleg egy dombon vagyunk. Dustin felállította azt a kis cuccot aminek mindig elfelejtem a nevét

Gyorsan összefoglalom mi történt mert a sokk miatt egy-két dolog hiányos
Szóval, a dombon Steve meglátott valamit a plázánál mikor azomban megszakadt a plázában lévőkkel a kapcsolat
Elindultunk és mikor odaértünk Billy el akarta ütni Nancyt amikor Steve óriási sebeséggel nekiment, ennek következménye lett az hogy megint én (kimás:)) bevertem fa fejem és teljesen ki voltam ütve az eset utáni 7 napban

Egy teljesen fehér szobában ébredtem, infúzión voltam és rettenetesen fájt a fejem
Mikor rájöttem, hogy egy kórházban vagyok megnéztem az éjjeliszekrényt, ami az én ágyamhoz tartozott
A szekrényen csomó levél volt és mindegyikre rávolt írva egy ember neve
Persze kaptam virágot és lufit is nem tudom miért, de nagyon jól esett
Ezután jöttek a rutinvizsgálatok, majd Karen eljött értem
Természetes folyton azt mondogatta mennyire aggódott és, hogy nagyon várnak már haza
Mikor beléptünk a házba elfordultam a lépcső felé majd akkora szívrohamot kaptam mint még soha
-ÜDV ÚJRA ITTHON-ordította teli torokból mindenki-Jézusom gyerekek hát ti-mondtam majd egyesével megöleltem mindegyiket-Hiányoztál-mondta Steve majd felkapott és megpördült velem a levegőben

|| Steve szemszöge ||

Madelaine már nagyon hiányzott el sem hiszem, hogy ennyire fájt amikor el kellett tőle búcsoznom
El kell hívnom valahova, nem Robinnal hanem csak kettesben
Tuti nemet mondana, semmi értelme-ez és ehez hasonló gondolatok jártak a fejemben hazafele menet
Amikor hazaértem egyből rávetettem magam ágyamra és gondolkoztam

|| Madelaine szemszöge+egy héttel később ||

  Vége a rémálomnak. És mi nyertünk.
Steve elmesélte, hogy mi történt azon az estén amíg ki voltam ütve és elhívott vacsorázni is amire persze igent mondtam
Nagyon kedves, aranyos és törődő srác, simán megérdemel egy esélyt...barátilag! Nem mintha ő bármi mást szeretne!
Karennak nagyon sokat segítettem az elmúlt egy hétben
-Szia-lépett be az ajtómon Robin-Szia hát te?-kérdeztem meglepődve-Igazából tudjuk, hogy nem volt megbeszélve de nem akarsz eljönni velünk valahova?-kérdezte-Persze! Mondjuk hova?-kérdeztem miközben láttam, hogy Steve ott áll az ajtófélfánál-Mondjuk...gyere el az új munkahelyünkre! Egy tkban dolgozunk, vehetsz is ki filmet ha gondolod-mondta de én teljesen másra figyeltem-Steve?-kérdeztem az ajtófélfánál álló embertől-Miért álldogálsz ott kint?
-Rátok várok-felelte ridegen-Valami baj van?-kédeztem miközben felvettem táskám és elindultunk-Nem nincs semmi...-mondta mire nekem leesett, hogy nem hívtam fel, hogy egyeztessük a vacsorát és lehet azt hiszi már nem is akarok vele találkozni
-Steve! Sajnálom, hogy nem hívtalak ki ment a feljemből de én tényleg szeretnék veled vacsorázni-mondtam miközben beszálltunk az autóba-Ó tényleg?-kérdezte mérgesen-Byersel pedig tegnap a szobádban tök jól elszórakoztál-mondta mire én kérdően néztem rá-Te teljesen hülye vagy?! Nancy együtt van Jonathannel tökfej!-mondtam majd kiszálltam az autóból, felsuhantam a szobámba és amilyen hangosan és erősen csak lehetett becsaptam az ajtót, amit persze Karen nem nagyon díjazott
-Madelaine kérlek ne csapkodd az ajtót-kiabált fel Karen amit én egy hangos "oké" kiabálással díjaztam
Másnap reggel 10 fele csörgött a telefon és meglepő módon valaki engem keresett
-Haló?-szóltam bele a kagylóba
-Szia Madelaine csak azt akartam-mondta Steve mire én ráraktam a telefont mivel még mindíg mérges voltam
Azután legalább még négyszer hívott de kb leszartam mivel még mindíg méges voltam
-Jó napot elnézést a zavarásért de Madelaine itthon van?-kérdezte egy ismerős férfi hang ami a nappalinkból hallatszódott szóval gyorsan realizáltam ki ez és mire bezártam volna az ajtóm Steve szépen benyitott rajta
-Szia-köszönt majd hirtelen elkapta rólam a tekintetét-Én sajnálom azt ahogy viselkedtem és remélem, hogy megbocsáltasz mivel nagyon szeretnék veled vacsorázni-mondta majd átnyújtott egy vörös rózsacsokrot, pont olyat, amilyet első találkozásunkkor kaptam, amiért akaratlanul is elmosolyodtam-Nagyon köszönöm Steve igazán figyelmes volt tőled-mondtam majd beinvitáltam a szobámba ahol estig csak beszélgettünk és nevettünk
-Tényleg nagyon jól éreztem magam-mondtam miközben kikísértem-Én is nagyon jól éreztem magam-mondtam miközben felém foruldt, pár centi volt köztünk amikor váratlanul lehajolt és megcsókolt