Madelaine Wheeler nyárra Hawkinsba érkezett másod unokaöccséhez aki tőle külömbözőbb nem is lehetne. Madelainenak az lett mondva sok itt a vele egykorú de amint odaért az unokaöccse és barátai szembesítették vele, hogy Madelainnak egyrészt Mikera, e...
Kezemet nyaka köré vezettem és beletúrtam a hajába míg ő egyik kezét a derekamon, másik kezét pedig az arcomon pihentette Csókunknak nem levegőhiány vetett véget mint más könyvekben, hanem Karen és Nancy tapsolása és ujjongása amire felnevettem majd utoljára egy apró csókott nyomott a számra mielőtt végleg elment volna Mikor felértem a szobámba az fogadott, hogy Nancy és Karen úgy ülnek az ágyamon és ujjonganak mintha tinik lennének egy Justin Bieber koncertem -Mindent részletesen mesélj el Madelaine!-utasított Nancy majd bele is kezdtem a mesélésbe Mánsap reggel úgy terveztem elmegyek a tkba mivel hát...na tudjátok ilyenkor mit érez az ember, szinte úgy kel fel mintha szívott volna valamit Mikor leparkoltam a tk előtt egy letörölhetetlen mosoly odafészkelte magát az arcomra -Szia-köszöntem Robinnak mikor beléptem a "boltba"-Hogy van kedves Madelaine? Milyen volt a tegnap estéje?-kérdezte olyan ujjongással mint tegnap este Karenék-Nagyon jó volt kedves Robin-mondtam majd láttam Stevet elősétálni az egyik sor mögül-Annak örülok-mondta majd egy mosoly kíséretében odasétált hozzám és egy csókot nyomott ajkaimra, ami nem tarthatott tovább 3 másodpercnél -Mi szél hozott Madelaine?-kérdezte Robin egy selytelmes mosollyal arcán-Jaj Robin-mondtam majd kezemmel legyintettem egyet a levegőben-Miattam jött, Buckley!-jelentette ki magabiztosan Steve majd egy ölelésbe vont-Miért vagy te ebben ilyen biztos-kérdeztem-Miért talán filmet jöttél kivenni-kérdezte miközben felhúzta egyik szemöldökét-Pontosan!-mondtam mire arcát elhagyta az az egyben lélegzetelállító és cuki mosoly-Vicceltem, dinka! A vacsorát akartam átbeszélni-mondtam majd nyugtatás képpen megsimogattam az arcát-Jó neked a péntek? Péntek 7re mennék érted-mondta-Tökéletes-Feletem, majd egy gyors csókot nyomtam szájára és elköszöntem mivel be is kellett vásárolnom Karennek Miután bevásároltam hazaindultam amikor megláttam Tizit és Maxet Sziasztok hát ti?-kérdeztem-Szia Madelaine! Csak szórakozunk egy kicsit a városban-mondták majd még beszélgettünk egy kicsit aztán pedig hazaindultam Másnap reggel eszembe jutott, hogy nem hoztam semmi szép ruhát magammal Hawkinsba, ezért Nancy na elvisz vásárolni Nancy nagyon kedves volt hozzám mindíg, ezért ő volt az egyetlen aki az összes bizalmam elnyerte -Ez hogy tetszik-mutatott mosolyogva egy piros ruhára-Hát nem is tudom ez nagyon nem az én színem-körübelül egész ruhavásárlás alatt ezt mondogattam, végül egy fehér bokáig érő ruhára esett a választásom
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Mivel ma még csak csütörtök volt Nancyvel a sminkemen öteleteltünk és filmet néztünk Este én nem tudtam aludni ezért sunyiban lenyúltam Mike biciklijét és csak mentem vele a városon keresztül mivel ki kellett szellőztetnem a fejemet, amikor egy ismerős, vörös BMW hajtott el mellettem Pár méterrel arréb lehúzódott, persze én is ezt tettem A titokzatos BMW tulajdonos hátulról felkapott és elfutott velem egészen az autójáig ahol betett az anyósülésre -Szia hercegnő-mondta majd egy puszit nyomott az orromra-Szia-mondtam majd csak mosolyogni tudtam-Hát te hogyhogy itt az éjszakában?-kérdezte miközben arcomra simított-Csak ki kellet szellőztetnem a fejem-feleltem-Rendben értem, esetleg hazavigyelek?-kérdezte-Nem kell majd hazatekerek-mondtam majd készültem kiszállni mire a karomnál visszahúzott és egy csókott nyomott ajkaimra Miután hazaértem egyből el is aludtam Másnap igazán fáradtan ébredtem, nem szoktam kávézni de ma nagyon kellett -Hogy aludtál Madelaine?-kérdezte Karen miközben reggelit csinált-Nem olyan jól, najó valjuk be, szörnyen-mondtam egy fáradt mosollyal az arcomon miközben tányéromra szedtem némi palacsintát-Mi van azzal a helyes fiúval?-kérdezte és még háttulról is látni lehetett, hogy mosolyog-Minden rendben, ma visz el vacsorázni-mondtam majd belekortyoltam kávémba-Együtt vagytok?-kérdezte-Nem de szerintem hamarosan-mondtam majd ezzel le is zárult a beszélgetés Felébredtem. Ez csupán egy álom lett volna? Lementem a konyhába mikor már Karen az ebédhez terített meg -Minden rendben?-kérdezte-Ma nagyon sokáig aludtál! -Miért mennyi az idő?-kérdeztem összezavarodva -Fél kettő van édesem-mondta Karen mosolyogva majd leültem Nancy mellé az asztalhoz Ebéd után el kellett mennem a tkba ugyanis már 10kor ott kellett volna lennem, úgyhogy elkértem Nancy kocsiját -Sziasztok-köszöntem majd a pult elé léptem-Nocsak sikerült ideérnie valakinek?-kérdezte Robin egy "szánalmasvagy" tekintettel-Robin meg kell értened, hogy fél kettőig aludtam, valami nagyon furát álmodtam -Aha aha persze, na gyorsan kölcsönözz mert zárunk-mondta semleges arccal mire nekem egy könnycsepp gurult le arcomon-Robin én...-kezdtem volna mondandómat mire a sorok közül kijött Steve-Ne magyarázkodj eleget hallottunk így is, inkább menj el-közölte velem mire szólásra nyitottam számat majd inkább kezemmel legyintettem egyet a levegőben és kisétáltam A következő pár napot a szobámban töltöttem, alig ettem valamit, szimplán csak nem esett jól Az álmomra tudtam csak gondolni, hogy miért pont ezt álmodtam majd egy kocsi hangjára lettem figyelmes Mikor kinéztem megállapítottam ki az és bezártam az ajtóm, semmi kedvem nem volt hallgatni Steve és Robin hangját -Madelaine engedj be!-dörömbölt Steve az ajtómon-Steve hadj békén, most ehhez semmi kedvem!-ordítom vissza neki mire egy akkorát üt rá az ajtóta, hogy szívrohamot kapok-Mit akarsz?!-nyitottam ki az ajtót, ugyanis nem akarom majd kifizetni Wheeleréknek-Csak bocsánatot jöttünk kérni...megkérdeztük Mrs.Wheelert és tényleg addig aludtál-mondta de esze ágában sem lett volna a szemembe nézni-Nem bocsáltok meg, lekezelően bántatok velem és azt hittétek hazudok-mondtam majd becsaptam az ajtót a képébe-Madelaine kérlek-szállt be Robin is a beszélgetésbe-Mondtam már, hogy nem!-feleltem és hallottam, hogy elmennek Nem akartam tovább a szobámban tartózkodni ezért kimásztam az ablakomon és jól ráláttam Steveékre Igenám de van az a mondás, hogy akit te látsz az is téged szóval egyből odarohantak hozzám majd én is elkezdtem futni a Walkmanemmel a fejemen mikor már jól befutottunk az erdőbe akkor sem álltunk meg -Basszameg!-kiáltottam mikor nem figyeltem és majdnem beleestem egy tóba és ennek következményében még utól is értek
