~1. Rèsz~

846 25 0
                                    


Jayla Williams (Jay)

------------------------------------------------------------

Június 13

Izgatottan szálltam le a repülőről ami Londonból Nizzába hozott. Kerek 4 ève nem jártam itt. A szüleim amikor csak lehetett meglátogattak, ès video chateltünk is kb minden nap, bár èn sose tudtam hazajönni mert mindig közbejött valami...

Vègig cikáztam a kordon szalagok között magam után húzva a bőröndöm. A mozgólépcsőről megpillantottam a szüleim akik mosolyogva figyeltek. Az én arcomra is egy hatalmas mosoly húzódott.

-Anya, Apa!- Mind a ketten nagy mosollyal fogadtak. Már nagyon hiányoztak.

-Jayla, kicsikèm! anya meghatódva ölelt magához, ezen már meg sem lepődtem.

Anya mindig is érzékeny volt. Apa is magához húzott és megölelt.

-Vannak itt mások is akik már nagyon vártak!-mondta apa

-Kik?- egyeltalán nem számítottam a szüleimen kívül másra. Amikor elmentem Nizzából szinte minden barátommal megszakadt a kapcsolatom.

-A parkolóban várnak- mosolygott apu sejtelmesen, majd átvette a bőröndömet.

Mikor kièrtünk a parkolóba a mi autónk mellett egy  Ferrari állt, Nizzában nem találkozol olyan sűrűn Ferrarikkal, mint Monacoban. Három ember akik nagyon ismerősek voltak, Pascale, Arthur és Charles. Pascale szinte semmit sem változott, viszont a két fiú annál többet, Arthur aki eddig kisebb volt nálam, mostmár magasabb lett, Charles is nőtt, legutóbb 21 volt amikor láttam, most meg 24, sokkal fèrfiasabb ès jobban is néz ki mint három éve.

Jayla!-ölelt meg Pascale - Gyönyörű vagy!
-mosolygott rám. Mindig is a második anyámnak tekintettem, egyedül csak ő és anya tudta hogy bejön nekem Charles és ez így volt rendjèn. Mert bizony, ahogyan sokan, ès èn sem nem bírtam ellenállni Charles Leclerc sármjának. Sosem mertem volna bevallani neki hogy tetszik. Az furán is jött volna ki, meg amúgy is van barátnője és már egy csomó ideje együtt vannak.

-Köszönöm!-válaszoltam vissza, sosem tartottam magam szépnek és ez nem is változott. Miután elváltunk Arthur vont magához

-Törpe.-kuncogott

-Szöszi.- kócoltam össze világos haját. A Leclerc testvèrek közül csak neki szőke a haja, ès imádom ezzel piszkálni, ő pedig azzal hogy alacsony vagyok.

Arthurt elengedve Charles felè fordultam aki engem figyelt, kitárta izmos karjait, ènpedig egyenesen a nyakába ugrottam. Karjait szorosan fonta derekam köré, míg èn lábújjhegyen állva csimpaszkodtam a nyakába. Férfias illata egy kicsit belekúszott az orromba. Elég sokáig állhatunk így, ugyanis Arthur köhintett egyet. Zavartan váltunk el egymástól, mindketten a földet néztük.

-Na jólvan fiatalok indulás-szólalt meg apa miközben a bőröndöm berakta a csomagtartóba.
Elbúcsúztunk a Leclerc családtól de nem véglegesen mivel együtt vacsoráztunk megünnepelni Leclerc sikerèt, ès hogy sikeresen le èrettségiztem Londonba.

Már hiányzott Nizza ès a szobám, kipakoltam a bőröndömből ès pihentem. A pihenés abból állt hogy sorozatot néztem ès az ágyamon fetrengtem. Èn sosem birtam megmaradni a seggemen, ès ez nem változott. Mivel elég hamar meguntam a semmit tevèst ezèrt kimentem a konyhába.

-Anya kimegyek a temetőbe Juleshez....

-Rendben kicsim.-mondta megértően

Miután megérkeztem a temetőbe megkerestem Jules sírját, nagyon de nagyon szerttük egymást, az első forma 1-es versenyre amit valaha láttam ő vitt el engem, de miután meghalt teljesen összetörtem ès képtelen voltam ittmaradni...Bár Jules nekem csak egy rokon volt mégis úgy tekintettem rá mintha a bátyám lenne...
Charlessal sem ment könnyen az elválás, de mára már kibèkültünk.

Nem voltam kint sokáig... Pár perc után haza is jöttem

Only You /Ⓑ︎Ⓔ︎Ⓕ︎Ⓔ︎Ⓙ︎Ⓔ︎Ⓩ︎Ⓔ︎Ⓣ︎Ⓣ︎/Kde žijí příběhy. Začni objevovat