~ 17.rèsz~

250 10 0
                                    

Charles Leclerc
-----------------------------------------------------------

Szeptember 10. kedd

Jayla bèkèsen szuszogott a mellkasomon. Minden tökèletes volt, vagyi azt hittem...

A telefonom örült rezgèsbe kezdett az èjjeliszekrènyen. Megnèztem ès csak egy csomó èrtesítès, kèpek amin megvagyok jelölve meg ilyenek fogadtak.

-Hangos a billentyűzeted. -Morogta. Kócos haja szemèbe lógott, de mèg így is gyönyörű volt.

-Bocsii. -Lehajoltam hozzá, hogy megkaphassam a reggeli csókom
-Jó reggelt. -Mosolyogtam rá

-Neked is. -Morogta, règóta ismerem már Jayt, ès pontosan tudom, hogy reggelente mindig ilyen morcos. -Amúgy kinek írkáltál ilyen vadul?

-Senkinek, csak Arthurnak. -

-Az az ember. -Csóválta meg a fejèt, majd a nyakamba fúrta.

-Naa, ne aludj vissza.

-Pedig pontosan azt tervezem.

Kb fèl óra múlva sikerült kiszedni Jayt az ágyból. Mondanom sem kell, nem örült neki. Morcosan ült a bárszèken, az egyik pólómban.

-Haza kène mennem. -Gondolkodott hangosan

-Mièrt?

-Mert anyáèk szinte sosem látnak.

-Amúgy azon gondolkoztam hogy...Mi lenne ha ideköltöznèl? A cuccaid fele már úgy is itt van. -Nem bírtam semmit kiolvasni a szemèből. Nagyon elgondolkodott.

-Nemtudom, adj egy kis időt kèrlek. -Nem akartam köcsög lenni ezért beleegyeztem. Azthittem minden rendben van, de nem Charlotte

Egèsz nap írogatott nekem. Ès ez csak akkor tűnt fel amikor Jay hazament.

Charlotte
Itt vagyok

Mivan? Valaki csöngetett, baszki...

Me:
Menj el

Charlotte
Muszáj beszèlnünk.

Me
Holnap rá èrek...

Charlotte
Akkor holnap ugyan ekkor jövök

Erre már nem válaszoltam. A lènyeg, hogy egy kis időre leráztam. Fogalmam sincs mi ennyire fontos. Igazából csak azèrt mentem vele, mert egy picit haragudtam Jayra, miért nem akar ideköltözni?


Only You /Ⓑ︎Ⓔ︎Ⓕ︎Ⓔ︎Ⓙ︎Ⓔ︎Ⓩ︎Ⓔ︎Ⓣ︎Ⓣ︎/Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz