Only You /Ⓑ︎Ⓔ︎Ⓕ︎Ⓔ︎Ⓙ︎Ⓔ︎Ⓩ︎Ⓔ︎Ⓣ︎Ⓣ︎/

~10. rèsz~

Charles Leclerc
------------------------------------------------------------

Jay tök jól összebarátkozott Pierre barátnőjével. Aminek örülök, mert Jay elég nehezen barátkozik. Állítása szerint nem volt annyira sok barátja, azt mondta elég voltam én, Lorenzo, Pierre ès Anthonie. Egy kicsit hibásnak éreztem magam, mert eléggé lefoglaltam őt és talán azért nem barátkozott annyira.

-Hol van Jayla?-Kèrdezte Arthur. Anya áthívott a családi házunkba, szóval mos itt vagyok. Sok emlék köt ide. Nagyon szerettem itt lakni, de amióta apa nincs olyan üres az egész és ezért nem szívesen jövök vissza.

-Otthon. -Válaszolta anya. Nem mondta?

-Neem.. Azaz lehet hogy mondta de nem figyeltem rá.. -Vakartam meg a tarkóm

-Hát ez nem meglepő... Mostanság alig figyelsz...-Szólt közbe Arthur. -Csak nem lány van a dologban?

-Nem... Nincs...

-Na kivele...Ki az a csaj? -Faggatott Arthur

-Nincs semmilyen csaj..

-Jaa már meg van! Jay az a csaj!

-Erről majd beszélünk máskor. Amikor biztos lesz a dolog!

-Okè! Amúgy elmondtad Jaynak hogy Charlotte már nincs? (Tudom hogy Charlotte meg Leclerc még együtt vannak)

-Nem...

-Na helyben vagyunk! Miért nem?

-Mert nem kérdezte, és szerintem ő kurvára nem úgy érez mint én! -Emeltem meg egy kicsit a hangom, én magam sem értettem miért...

-Jólvan nugyi! Nem kell leszedni a fejem! -Vèdekezett Arthur egyből

-Bocsi, fogalmam sincs mivan velem

-Èn tudom! -Kapta fel a fejét

-Jaj! Kérlek kímèlj meg az elmèletedtől! Pierre már elmagyarázta nekem, nem kell az hogy még te is kioktass

-Oo neem! Nem úszod meg, imádok oktatni szóval nem menekülsz!-Mosolyodott el ördögien. Érzem a testvéri szeretetet, de komolyan. -Charles tudom hogy a büszkeséged és hatalmas egód meg- gátol, de kérlek próbáld meg ezeket nem kimutatni, hogy ne keljen másoknak a szenvedésed látni. -Ez egy picit nyers és rövid volt Pierr magyarázatához képest

-Ennyi? -Kèrdeztem rá

-Nem. -Valahogy sejtettem. -Jay egy fantasztikus lány és már ő is megérdemli a boldogságot pont mint te. Mindketten épp eleget szenvedtetek ès csalódtatok. Itt az ideje a tettek mezejére lépni!
-meglepett öcsém bölcsessége, ilyeneket Jules momdott régen..

-Nem igazán tudtam megszólalni ezek után, nem is lett volna rá lehetőségem mert szólt anya hogy megjött Lorenzo és hogy kész a kaja.

Anya mindigis úgy tekintett Jayra, mint ha a saját lánya lenne. Sokszor szokta mondani hogy mennyire örült volna egy kislánynak, de aztán rájött hogy Jayon mindig kièlhette ezeket a lányos dolgokat. Jay mindent megosztott anyámmal, pont mint a sajátjával.