„Mellkasom előtt összefontam a karjaimat, a fehér falnak döntöttem a hátamat, s mosolyogva néztem a többi gyakornok között táncoló fiút, aki - akárcsak a társai - most az én új albumomra készül fel. A tánctanár utasításokat adott nekik, a mókuska pe...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Nincs is jobb, mint álmodni, ugyanakkor nincs is szebb, mint merni nagyot álmodni. Kicsiként pedig mást se tettem, minthogy azon agyaltam, mi szeretnék lenni, ha felnövök. Mint mindenkinek, nekem is eszembe ötlöttek olyanok, mint tűzoltó, híres táncos, katona, illetve sok más dolog. Viszont fel sem tűnt, legalább is akkor, hogy ezeket úgy válogatja meg az ember, hogy mások felnézzenek rá, kicsit is különlegesebbnek tartsák.
Tűzoltó, aki embereket ment. Táncos, aki a közönséget nyűgözi le, s katona, aki a hazájáért harcol. Ám egyikbe sem gondoltam bele, hogy mekkora erőfeszítéssel járna. Csak mutatni akartam, hogy igen, én már ennyit elértem az életben.
S mi lett belőlem? Hisz felnőttem, dolgozok, többé nem az a csillogó szemű kisfiú voltam, aki minden második nap változtatott valamin a jövőjével kapcsolatban. Nem lettem sem embereket mentő egyenruhás valaki egy villogó autóban, sem pedig a hazáért életét adó keménykezű valaki. Táncos sem, viszont a közönséget megtartottam. Ennyit meghagytam a gyermeki énemnek, aki mert nagyot álmodni.
- A producer átnézte a leadott nyersanyagot – mondta a menedzserem, de én rá se néztem, csupán a sötétített kocsiablakból bámultam ki.
- És mit mondott? – kérdeztem, s igyekeztem a lényegre térni.
Fáradt voltam, s nyűgös. Őszintén jól esett volna egy kávé, ami kicsit éberré tesz. Bár az óra alig ütötte a delet, én már képes lettem volna elaludni az autóban. Korán keltem egy interjú miatt, ahova meghívást kaptam. Jól szórakoztam, mert a műsorvezető rendkívül kedves volt velem, ugyanakkor mehetnékem is volt. Szó szerint le akartam tenni a fenekemet valahova és tojni a világra, csupán egy-két órácska erejéig. Ám ez nem így működött.
- Tetszett neki. Az alapon van még mit dolgozni, de rábólintott és ezzel fel is került a listára – mesélte boldogan, ami az én arcomra is mosolyt csalt. – Lee Minho újabb albumot ad ki. Mihelyt kész lesz az alap, illetve a center koreográfiája, beszélek a fejesekkel, hogy kezdhetik hirdetni.
- Az még hosszú idő – döntöttem hátra a fejem, s összeszorítva a szemeimet kezdtem masszírozni az orrnyergemet.
Ez csupán pár pont volt, amit felsorolt. Valójában nagyon sok megállója van annak, hogy kiadhassak egy új albumot. Még egy single is megterhelő feladat, főleg, ha készül hozzá videoklip és tánc is. Mindezt ki kell találni. Az alapkoncepciót, meg kell tervezni a borítót, le kell védeni a címet, s minden mást.
A dalírás az én feladatom, de nem adnak ki mindent, amit csak úgy lefirkáltam a szobám sötétjében. Hiába van jó hangzása, ha a fejeseknek nem tetszik, visszadobják hozzám, hogy alakítsak rajta, rosszabb esetben pedig esélyt sem adnak neki. Innentől kezdve pedig az a bizonyos fáradozás kárba vész, s az egész folyamat kezdődik újból.
Idolnak lenni nem csupán annyit jelent, hogy betanulsz egy-két mozgást, szépen mosolyogsz a kamerának, s legalább kéthetente festeted a hajadat, illetve pózolsz néhány szponzornak, hogy általad keresettebb legyen a terméke. Természetesen ezek is a részei, de aki nem él benne, nem tudhatja, hogy mennyi fáradozással jár csupán 3 és fél perc, amit a telefonjukon, vagy bármilyen más eszközön meghallgatnak. Ami előre visz minket, ez a csupán pár percnyi kiadott zeneszám nekem hónapokba telik. Arról nem is beszélve, hogy nem mindenkinek jön be az élet ezen része.
