„Mellkasom előtt összefontam a karjaimat, a fehér falnak döntöttem a hátamat, s mosolyogva néztem a többi gyakornok között táncoló fiút, aki - akárcsak a társai - most az én új albumomra készül fel. A tánctanár utasításokat adott nekik, a mókuska pe...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ahhoz képest, hogy azt hittem, mivel Jisung az egyik háttértáncosom lesz, többet fogok vele találkozni. Ám ez még hetekkel később sem így történt. Sőt, még arra is alig volt időm, hogy ráírjak, vagy ő tegye meg a lépéseket felém. Jobban mondva Jordan felé.
Teljesen lefoglalt a felkészülés, a lemez többi zenéje, a javítások, amiket Channal az éjszaka közepén végeztünk, s a tánclépések, amiket egyfolytában gyakoroltam. Minden szabadidőm arra ment el, hogy a visszatérésemre készültem. Megbeszélésekre jártam a koncepció miatt, a hajam színét is megpróbáltuk előre lefixálni, a stílusát is, ami miatt sokat veszekedtem a fodrásszal. Ő le akarta vágni, én pedig nem szerettem volna megszabadulni a hosszától, ugyanakkor virító pinket sem akartam a fejemen látni. Belementem a színesbe, de nekem is volt beleszólásom abba, hogy mire vagyok hajlandó és mire nem.
Végül kiharcoltam magamnak azt, hogy ne legyen katonásan rövid hajam, s a rikító rózsaszín témát is elengedtük. Az volt nem csupán a napom, de a hetem fénypontja is.
Fáradtan estem haza, miután a menedzser közölte velem, hogy hamarosan lenne egy reklámfotózás, amire külön engem kértek fel, a cég pedig már aláírta a papírt a nevemben. Ezzel semmi gond nem lenne, már csupán azért sem, mert többnyire ezeket a hátam mögött intézik, csupán az utána következő interjúval volt problémám. Jobban mondva azzal, aki vezeti ezt az egész beszélgetést.
A tévében mindig mosolygunk egymásra a férfival, aki egy régi ismerősöm még általánosból, de sosem kedveltük egymást. Nem meglepő, nem voltam soha az a nagyon gazdag fiúcska, a szüleim is teljesen átlagos emberek voltak. Kicsi ház, pont elegendő fizetés, táplálék és ruha, amit hordhattam. Nem járattak márkás cuccokba, mivel voltak hónapok, amikor igenis meg kellett húznunk magunkat. Én pedig ezzel tisztában voltam. Nem álmodtam nagyot ezzel kapcsolatban. Ám, amikor mertem engedni kicsit a vágyaimnak, ügyeltem arra, hogy az csak olyan legyen, amivel én leszek az egyedüli szenvedő fél. Nem akartam másra rakni a saját terhemet, hiszen, ha összezuhan alatta, az én lelkemen lesz odaszögelt kereszt.
Az a fiú többször kötött belém. Eltörte a ceruzáimat, összefirkálta a könyveimet, amit utána az én szüleimnek kellett kifizetnie az iskolának. Arról nem is beszélve, hogy én kaptam a fejmosást azért, mert olyan tárgyakat rongáltam, amik az edukációt segítik. A legjobb az egészben, hogy még rosszul is éreztem magam miatta. Úgy gondoltam, hogy hibás vagyok, s bár valahol az voltam, mert sosem tettem ellene, viszont, ha lépek, lehet, hogy még rosszabbul járok.
Felesleges olyannal felvenni a versenyt, akit nem lehet észérvekkel meggyőzni, mert amint megpróbáljuk, esélyt sem adva veszi át, s változtatja meg a kommunikáció nyelvét ütlegelésre.
Éppen ezért sem keltem olyan jó szájízzel az interjú napján. Volt egy-két kellemetlen megszólalása ezelőtt is, amin én csak mosolyogtam, s visszafogottan helyeseltem, hiszen mi mást tehettem volna? Idolként, amit elsőként meg kell tanulni, az a színészkedés. Ha a lelkedbe taposva mondanak dolgokat, amik sebeket szaggatnak fel, akkor is mosolyognod kell, s mutatni a közönségnek, hogy minden rendben van.
