Na, kedves naplóm, illetve kedves.... egyáltalán ír még ilyet valaki,hogy kedves naplóm? Akkor már inkább kedves kijelzőm,nem? Szóval kedves kijelzőm, ma elkezdem a történetek mellett ezt a kis gondolatfuttatást is,de aki központozást vár vagy pontos gondolatmenetet, az csalódni fog😄. Tervezem minden nap írni egy kicsit ide is, persze a történetek elsőbbséget élveznek.
Mit szoktak egy blogba írni? Valami olyat,hogy ma ittam a pocsolyából, de nem lehet bajom tőle, mert a szomszéd Pistike átment rajta rollerrel és tuti elütötte az összes bacilust.
Vagy inkább olyat szoktak írni, hogy legbelül üres vagyok, meg olyan mint egy bohóc, aki csak akkor könnyezik, ha nem látja senki? Mennyire engedheti az ember,hogy belelássanak a fejébe? Nem tudom. De mindenesetre próbáljuk meg, meghívlak titeket egy utazásra a fejemben lévő szellemvasútra, kapaszkodjatok, hamarosan indulunk🙂.
Amikor megszülettem, nagyon kicsi voltam,de ez nem nagy cucc, mindenki így kezdte. A nevemet csak 5 évesen tanultam meg, addig azt hittem, hogy úgy hívnak: "nem szabad!". De ugorjunk pár évet. Hopp.
Nem megy ma a történet, az elsőt 2 óra alatt írtam, a folytatás is itt van bennem, de most valahogy nem megy olyan könnyen. Csak egyszerűen minden egyszerre kívánkozik ki, és így kavarodás van belőle.
