Az erdő mélyén 3.

Előre a jövőbe

(Bocsánat a késésért, s azért hogy ilyen rövid. De egyben ez az utolsó fejezet is.)

Egészen meghatott engem viselkedésével Seungwoo. Félek még, no nem tőle, inkább csak attól hogy átadjam magam a vélhetően szép s boldogabb jövőnek, vele. Seungwoo elvolt nagyon azzal, hogy kis hasam simogatta, morgott neki s beszélt is hozzá. Aranyos volt nagyon. Eltelt így egy kis idő, nyugalomban. Azt hiszem kissé rl is szundítottam, mert mire felébredtem Seungwoo nem volt már mellettem, de az egyik felsője rajtam volt. Furcsálltam is, aztán meg csak mosolyogtam kicsikét rajta.
Felkeltem, aztán elhagytam a szobát azzal a céllal, hogy megnézem a kicsiket. Akik meg is lettek a nagy nappaliban.
- Tényleg lesz egy kistestvérem? - egyetlen kincsem, giam, jött oda hozzám s ölelt meg kicsit.
- Igen. - öleltem és arcát simítottam - Örülsz neki?
- Nagyon. - mosolygott is.
- Egyébként... - Subin, fiam társa szólt hozzám - nem tudom milyen orvos látott, de valamit nagyon elnézett.
- Ezt hogy érted? - fiammal közben közelebb mentünk, majd le is ültünk.
- Kettő van benned. - közölte halálos nyugalommal - Mit gondolsz miért látszik máris a hasad?
- Én hiszek az orvosnak. - mondtam csak. Ahhoz képest milyen hirtelen haragú, most teljesen másképp viselkedik. Azt hiszem a fiam hatással can őrá is. - De azért köszönöm az észrevételed.
- Nincs mit. - kincsem át is ment hozzá.
- Többiek? - feltűnt, hogy csak mi vagyunk.
- Hwa fent pihen, a kicsik lefárasztják, a többiek vadásznak.
- Úgy érted az ikrek?
- Is.
- Hogy érted? Ugye nincs baj?
- Dehogy. - sóhajtott - Nem nekem kellene elmondanom, de...
- Bátyus kisbabákat vár. - fiam itt szólt közbe - Hárman vannak neki és ezért sokat alszik. - magyarázta. Édes kincsem úgy örül.
- Oh.. Hát így érthető. - nos igen, lemaradtam dolgokról.
- Ha éhes vagy kaja a hűtőben. Hwa túl sokat főzött megint. - Subin fiam ölelgette közben s puszizta amitől kincsem édesen kuncogott.
- Rendben és köszönöm. - ha már mondta fel is keltem s mentem.
Nos, talán ha nem menekülnék úgy talán nem maradnék le fiam s öcsém örömteli pillanatairól. Talán ideje lenne már megállnom nem? Talán nem lesz baj ha adok egy esélyt Seungwoo-nak s magamnak. Muszáj is lesz, hisz szívem alatt hordom a közös gyermekünket. Neki pedig család kell.
Végül nem igazán ettem, csak leültem a konyhában s gondolkoztam.
- Hát te? - Seungwoo volt aki meglepett engem hirtelen felbukkanásával - Miért nem eszel? Subin azt mondta azért jöttél.
- Azt akartam, csak kicsit elgondolkoztam.
- Elmondod? - arcom simította amire aztán adott egy puszit.
- Seungwoo, mondd, te is úgy érzed, hogy a kicsikénk nincs egyedül? - meg is fogtam kezét, mintha csak félnék a választól, de nincs így, nem félek már.
- Ketten vannak. - picit morgolódott - Az a mocsok... Nem tudja tartani a száját...
- Semmi baj. - megszorítottam kezét - Én kérdezősködtem és húztam így ki belőle. Ne legyél hát mérges rá.
- Jól van. - kelletlenül, de beleegyezett.
- Egyébként kérdezni akartam már.. - eszembe jutott valami - ez miattad van? - felhúztam kissé a pólót és megmutattam neki a csípőmön húzódó négy csíkot ami olyan volt mint egy jól megmunkált tetoválás. Néha irtóra tud égni. De szerencsére csak ritkán fordul elő.
- Azt hiszem... - fejét vakarta zavartan - Azt hiszem akaratomon kívül megjelöltelek téged. Ne haragudj.
- Köszönöm. - úgy tűnt megleptem, azzal főleg hogy még csókot is kapott - Így biztos, hogy hozzád tartozom.
- Igen. Senki sem vehet el tőlem titeket. - újfent ölelt engem, én pedig bújtam hozzá.

Nem tudtam, s ő sem, hogy mit hoz a jövő, de abban biztosak voltunk mindketten, hogy együtt akarunk lenni. Együtt élni s majd nevelni a gyerekeink. Boldog akartam lenni s úgy éreztem az is fogok lenni. Volt egy hamis családom, ám helyette kaptam egy újat, egy nagyobbat s boldogabbat. Olyanok amilyenek, de boldogok és összetartanak. Semmi sem fontosabb ennél.

(Terveim közt szerepel egy új évad melyben már a gyerekeké lenne a főszerep.)