Igor és Vladimir nyomoz

Fény! Kamera! Veszély! 2. rész

A bent ülők minden szót hallottak. Vladimir azonban észrevett valami fényeset az ajtóba ékelve.
— Hát ez meg mi? — húzta ki, mire az ajtó nyikorogva felnyílt. Ekkor már tisztán láthatta, hogy egy szabász ollót tart a kezében. Kimásztak a zsákok közül. Alex azonnal odarohant Jasonhez, Igor pedig Vladimirhoz.
– Jason! Többé ne ijessz így rám! Azért vagyok, hogy a veszélyes jeleneteket én csináljam helyetted!
– Azt ne hidd, hogy el akarom venni a munkádat, haver! Csak megcsúszott a lábam ebben a rémes jelmezben! – morogta Jason.
— Drágá...Mr. June! Rémes lehetett odabent! — javította ki magát Igor emlékezvén az inkognitásra.
— Áh, nem volt vészes! Talán csak egy kis bezártság érzetem volt! — mondta Vladimir mosolyogva. Ekkor érkezett meg Jason bátyja, Fred.
— Hallottam, hogy elszakadt ez a "vacak" jelmez? — lépett oda és megnézte a ténylegesen elszakadt részt. — Nem sérültél meg Jason?
– Ha még több ilyen előfordul a végén valaki beleesik a szúrok — tóba! Nem is értem miért engedtem, hogy itt forgassák a hülye filmjüket. — morogta a professzor.
— Én pedig nem értem, hogy hívhattam magát szakértőnek! Még csak közel se mehetünk a poshadt tócsájához! — mondta mérgesen a producer.
– Apuci! Ezt nézzétek meg! — hallatszott fentről. Katy a domb közepén állt, pont ott ahol Jason elesett. A két felnőtt felsétált a kislányhoz, aki két kiálló köre mutatott. Egy fehér mérőszalag volt kikötve a két kőhöz.
— Ügyes vagy kicsim. Találtál egy fontos nyomot. — kötötte ki és tette zsebre a detektív.
– Mindenki a helyére! — hallatszott Walter mennydörgő hangja.
– Csak tudnám minek neki az a megafon? — motyogta Katy.

Lesétáltak a rendezői részleghez, ahol Vladimir szeme megakadt egy rendkívül fontosnak tűnő papíron.
– Biztosítási kötvény? Az esetben, ha Jason Broox nem tudja befejezni a forgatást, Walter Adler producert megilleti az az összeg, ami... — ekkor valaki kikapta a kezéből a lapot, mégpedig maga a producer.
– Azt mondtam: Mindenki a helyére! — nézett szúrósan a szemébe. Vladimir erre odament Jasonhez, aki épp a sínek lerakását figyelte. A sétálós jeleneteket ugyanis sínen futó kamerával szokták felvenni. A professzor azonban idegesen járkált a segítők mellett.
– Túl közel...Túl közel jöttek a tóhoz! Nem is értem, hogy egyezhettem ebbe bele! Előre kellett volna jönnöm, kerítést kellett volna húznom! Bár végülis itt van hozzá minden alapanyag! — mutatott a sátrak mögötti részre, ahol valóban egy nagy kupacban álltak az oszlopok és a drótkerítés. Vladimir közelebb sétált, hogy megnézhesse az oszlopokat. Átmérőjük volt vagy 30 cm és a hosszuk darabonként három méter. Belül ráadásul üregesek voltak. Igor is odasétált és ő is megnézte őket.
— Kerítésoszlop, mi? Ezek inkább csövek. Szivattyúzáshoz meg fúráshoz.
– Érdekes. — motyogta a detektív.
— Mindenki a helyére! – hallatszott. Mindenki visszatért, hogy egy másik jelenetet forgassanak. Walter már a kezében szorongatta megafonját míg egy sminkes Jasonnel volt elfoglalva.
— Mehet a felvétel? Jason! Mr. June! A főhős és a kém a birtok mellett bujkálnak. Visszatértek a helyszínre miután elmenekültek a rosszfiúk elől.
— De hisz' nem menekültünk el. Mind a ketten beleestünk a kocsiba. – mondta Vladimir, mire Walter idegesen felsóhajtott.
– Nem tudom, hogy Angliában hogyan szoktak forgatni, de itt nem időrendi sorrendben vesszük fel a jeleneteket! Hanem egy kis tündéri szobában rakjuk őket kellő sorrendbe. Úgy hívják vágószoba! És ha még sok időt kell magyarázkodással töltenem, akkor háromszorosára nő a költségvetésem! — morogta és elment.
— Ne törődjön vele! Walter ideges, hisz' ez az első filmje, aminek ő a producere, az ő pénzéről van szó! — mondta Jason.
— Igazán? Akkor nagyon sok pénzt veszíthet ha a filmje nem készül el időre.
— De mennyire, már nagyon sok pénze van benne, de busásan meg fog neki térülni. Ez a film biztosan kasszasiker lesz, elsősorban a sztárszínészek miatt! — mondta lelkesen az ifjú színész.

A forgatás alatt Jason és Vladimir a tó mellett sétáltak és a lányszöktetés részletetit tervezgették.
— Ugye tudod, hogy sokat kockáztatsz? – kérdezte Vladimir a szerepét játszva. Még jó, hogy gyors a memóriája és rövid a szerepe.
– Mégis mit vársz? Mit tegyek? – kérdezte Jason a szerepét játszva, ekkor azonban a kerekeken futó kamera váratlanul kisiklott és nagy sebességgel megindult feléjük.
– Ugorjon! – kiáltotta Vladimir. Ő még időben elugrott a száguldó, nehéz gép elől, de Jasonnek futnia kellett. Igor ekkor lépett akcióba és egy határozott mozdulattal arrébb lökte a fiút. Ő maga azonban megbillent és fejestül beleesett a szúrok — tóba.
— A LELŐHELYEM! — sikította a professzor.
— Miért én? Miért én? — siránkozott Walter.
— Apa! – rohant oda Katy és segített másik apukájának kihúzni Igort a tóból, akire valami fekete anyag ragadt mindenhol.
– Hogy merészelte megbolygatni a lelőhelyemet? Ki tudja hány értékes csontot tett tönkre! — morgolódott a professzor.
— Valaki szedje le az asszisztensről ezt a vackot!
— Maga jól van, Jason? – kérdezte Vladimir. A színész csak bólintott egyet. — Igor, amíg leszedik ezt a vackot, addig én körül szaglászok egy kicsit. — suttogta oda a férjének Vladimir és felállva elindult körbenézni. Alex eközben már ott térdelt Jason mellett.
— Az az őrült operatőr felvette ahogy gurulok le a hegyről! – mondta Jason.
– Óh, nekem kellett volna ott lennem! Nem lett volna szabad mindezt neked elszenvedned! — mondta Alex, ekkor érkezett meg Fred. Zsebretett kézzel sétált öccséhez és ellenőrizte a jelmezét.
— A sztárokat meg kell kímélni a szenvedéstől. — mondta nevetve majd abbahagyta miután meglátta öccse komoly arcát. — Csak vicceltem, öcsi!
Vladimir szemügyre vette a sínt amin a kamera futott és valamin megakadt a szeme. Az egyik vasba ékelődve egy fém mérőszalag lógott ki. Mellette pedig egy kis darab szabókréta feküdt. Attól különbözik a normális krétától, hogy zsírosabb, így jobban látszik az anyagon.
— Hm. A dolgok kezdenek értelmet nyerni. — motyogta a szőke és visszament a többiekhez. A szokásos trió épp egy heves vita közepén volt.
— Én vagyok a rendező!
— Ha te mondod!
– Ezek az én lelőhelyeim! Maga pedig nem tartotta be a megegyezésünket!
— Fütyülök a lelőhelyeire! Le kell forgatnom a filmet!
— Már ha ezt annak lehet nevezni!
— Hagyják abba! — csattant fel Jason. – Mindenki! Vagy azonnal itt hagyom ezt a forgatást!
— Ne, Jason! Ne! Én vagyok a dublőröd, nekem kellett volna megvédenem téged! — könyörgött Alex.
– Óh, felesleges felmondania, Jason! – lépett előre Vladimir miközben összegumizta a tarkóig érő haját.
— Több mint elég bizonyítékom van, hogy tudjam ki követte el a támadásokat! — vette le a napszemüvegét is.
— VLADIMIR MOON, A DETEKTÍV?! — kérdezte mindenki kórusban. Mindenki megfagyott és Igor is végre ledobta a mocskos kabátot. Katy a szüleihez rohant és megfogta apukája kezét.
— Tehát maga nem is színész? – kérdezte Walter.
— Óh, egy detektívnek szüksége van színészi adottságokra, ha le akar leplezni egy bűnöst!
— És ő kicsoda? – kérdezte a producer Igorra mutatva.
— Igor Ross felügyelő vagyok a New York—i rendőrségtől!
— A férjem. — tette hozzá Vladimir. — Ő pedig a kis tündér lányunk, Katy.
— Az utolsó filmünkben, a "Titkok az ingoványban" is volt egy ehhez hasonló jelenet! Mikor Jason a hős lovag szembe száll a gonosz várúrral és azt mondja: Maga ott volt a mocsárban, mikor szegény Mona eltűnt!
— Nocsak, ez egész jó volt. — mondta Igor elismerően.
— Köszönöm. Mindig megtanulom Jason szövegét. Úgy vélem ettől hiteles egy dublőz!
– Biztos vagyok benne, hogy mindenki szeretné tudni ki áll a Jason ellen elkövetett, nyugtalanító támadások mögött. Fájdalom, de mindannyian gyanúsak. — mondta Vladimir, mire mindenki felhördült. — Kezdjük talán önnel, Walter!
— Micsoda? Én vagyok a film írója, rendezője, és producere! Miért szabotálnám a tulajdon filmemet?
— Mert a Walter Adler produkció jogosult az 50 millió dollár biztosítási összegre, amennyiben Jason Broox nem tudja befejezni a filmet!
— Ez a film már benne van ennek a háromszorosában!
— Ami újabb ok arra, hogy ne akarja befejezni, de nem! Ennek ellenére nem hiszem, hogy ön a tettes! Hiszen már annyi nehézségen ment keresztül ezért a filmért! Nézzük Stant! Az operatőrt, aki úgy vélte Jason csak elvonja a figyelmet a film igazi lényegétől, az effektekről! Tény, hogy egy tucatnyit szeretett volna belőlük és Igortól tudom, hogy azt állítja jobban megrendezné ezt a filmet, mint Walter! — mondta Vladimir. Az operatőr reszketve nézett körbe.
– De én azt nem gondoltam komolyan! Sosem tudnám bántani Jasont, hiszen ez csak egy film!
— Tudom, mert az egyetlen módja annak, hogy lássák a maga nagybecsű alkotását, ha befejezik a filmet! Amúgy valóban, ez csak egy film! Hogy Dr. Quillt idézzem.
– Természetesen én mint tudós ellenzem az effajta nonszenszek ellen! Én csak a tényeket fogadom el! — húzta ki magát a tudós.
— Ha valóban így van, akkor hogyan magyarázza azokat a csöveket, amelyek nyilvánvalóan szivattyúzásra és pumpálásra valók? Amiatt is rendkívül aggódott, hogy megzavarják a szúrok — tó nyugalmát, hát persze, mivel olajat talált a tó fenekén! Épp arra készült, hogy illegálisan olajat nyerjen ki a tó fenekéről, amikor a rendező engedélyt kapott a film forgatására! Azért vállalta el a tanácsadói szerepet, nehogy más is felfedezze az olajat!
— Ejha, nagyon tud az apukád! — mondta Alex izgatottan Katynek.
— Jól van, jól van! Elismerem, hogy ki akartam szivattyúzni az olajat mielőtt más is felfedezte volna, de ez nem jelenti azt, hogy szabotálni akartam a forgatást! — adta meg magát a paleontológus.
— Hiszek önnek tudóskám, a tavat most már nem is tudja károsítani. Akkor térjünk át Fredre! — nézett a jelmezesre, aki csak megforgatta a szemét.
— Na de kérem! Jason az egyetlen testvérem!
– Úgy van, egyúttal igen tehetséges és sikeres testvére, aki ön szerint nem is lenne itt maga nélkül!
— Azt akarja sugallani, hogy féltékeny vagyok? Hát nem vagyok! Igazán boldog vagyok a varró munkámmal!
— Akkor remélem boldog lesz, hogy visszakapja a felszerelését! — mondta Igor és elővett mindent, amit a helyszíneken találtak, majd Fred kezébe nyomta. — Ezeket mind Jason baleseteinek helyszínein találtuk! A mérőszalagban botlott meg, a kocsi ajtaját az ollóval ékelték ki és a fém vonalzóval siklasztották ki a kamerát.
— Nem én tettem! Miért tettem volna? Ő az egyetlen testvérem, hinniük kell nekem, én ártatlan vagyok! — mondta Fred határozottan.
— Nyugodjon meg, tudom, hogy maga ártatlan! A bizonyítékok csak annyit árulnak el, hogy valaki önre akarja kenni! Már mindent tudok! Kinek állt érdekében, hogy Jason elmenjen? A filmnek több, mint a fele elkészült, túllépve a költségvetést! Walter vagy mindent elveszít vagy keresnie kell egy másik színészt! Aki hasonlít Jasonra, tudja a szövegét és még a veszélyes jeleneteket is megtudja csinálni! Olyasvalaki, mint ön, Alex!
— Micsoda? — hökkent meg a dublőr.
— Maga elvileg dublőr, de egyszer se láttam magát dublőrként, csak színészként és bár nem szeretek kritikát mondani, de elég gyatrán játszott! Leszámítva amikor betonozó munkást alakított, mikor is elsimította az anyagot mielőtt Jason belesüllyedt volna! Bár olykor kiesett a szerepéből! Jason meg is lepődött mikor meglátta önt a Hollywood bulváron!
— Te ott lófráltál? Mi meg csak vártunk, hogy gyere, de nem jöttél! — mondta Walter.
— Azt állította, hogy ön reggel mindenkinek szabadnapot adott! — mondta Vladimir. Alex ekkor mindenkit fellökve megpróbált elfutni, ám Igor reflexei gyorsabbak voltak és földre terítette.
— Le van tartóztatva testi sértési kísérlet vádjával! — mondta felállítva.
— Na ezt nevezem kaszkadőrnek! — mondta Stan.
— Nem tudom elhinni, hogy ez az egész az én produkciómban történt és észre se vettem! Túl sokat vállaltam, nem jól végeztem a munkám! Azt hiszem ideje kicsit visszavennem. — mondta Walter.

Másnap már Fred Broox ült a rendezői székben. Jason megmozgatott pár szálat a bátyja érdekében és hálából a detektív munkájáért elszállásolta őket egy flancos hotelben. Katy és Jason Messenger haverok lettek és aláírta a poszterét. Mindenki izgatottan figyelte a forgatást és a fejesek ragaszkodtak, hogy Vladimir maradjon a kém szerepében.
— Igazi Hollywoodi sztár lettél apuci! — mondta nevetve Katy.
— Jobban szeretem a detektív szakmát! Vágyom egy igazi, külföldi kalandra! — sóhajtotta a szőke.
— Én is! — nézetk mind a ketten Igorra.
— Hát...Majd csak elénk vet valamit az élet! — mondta nevetve. Mindenki elnevette magát a kissé együgyű viccen. De Igor egyáltalán nem viccnek szánta, tudta, hogy így lesz.

Vége.