Igor és Vladimir nyomoz

Cihuahua a piramisban 2. rész

Igor figyelmesen hallgatta a fiatal férfit, aki a noteszát olvasta, hogy pontos választ tudjon adni.
- Este még el kellett mennem elintézni néhány papírt. Segnore Oteron szereti ha van ideje a feleségével és az édesanyjával vacsorázni.
- Értem, ön vette észre, hogy Hercegnő eltűnt, ugye?
- Igen, minden reggel be kellett néznem hozzá az utolsó hónapban, hogy tudjuk mikor lesz a szülés, de amikor kedd reggel bementem nem volt ott, ami szokatlan mert Maria már három hónapja nem sétáltatja.
- Értem és ön szerint kinek állt érdekében a kutya eltűnése?
- Ha engem kérdez a személyzetből akárkinek. Tudja milyen megalázó úgy szolgalni egy kutyát mintha valamilyen arisztokrata lenne? Egy kutyát!
- A gazdagok körében termeszetes ha a kedvencüknek is elvárják a luxust.
- Akkor gondolom maga nem ezüst tálcan cipeli be a szalonnás gofrit és esténként a vesepecsenyét egy cihuahua kutyának. - morogta az asszisztens. Igor látta, hogy neki valóban nem a szíve csücske a kutya.
- Hé! Ne értsen félre! Nem tetszik a dolog, de eszem ágaban sincs bántani azt a kutyust! Kölykei lesznek az istenért!
- Igen. Tudom. Köszönöm az együttműködést! - tette el a jegyzeteit és megindult kifelé.

Eközben Katy ezerrel azon volt, hogy mindent leírjon, amit a takarítónő mond.
- Pontban este hatkor felvitték a vacsoráját. Fél óráig hagyjuk őt, amíg befejezi. Aztán Huan elviszi a talcát, én pedig feltakarítom a szobályát és elmosom a táljait. Öntök neki friss vizet és ott hagyom éjszakára. Ez úgy egy óráig tart.
- Egy óra? Nekem fél óráig tart kitakarítani a szobám, ami pont ugyanakkora és sokkal több holmi van benne.
- Jó, tudom! Egy kicsit ott szoktam maradni vele! Én sétáltatom és etetem őt. - vallotta be a takaritónő a vállait simogatva.
- Kötődik hozzá?
- Nagyon. Donna Dolores csak ölelgetni szokta és drága dolgokkal kényezteti, de egy kutyának ennél több kell. - mondta hatarozottan.

A család a hotel éttermében találkozott újra es egyeztették új információikat.
- Huan, az asszisztens, utálja, hogy egy kutyát is szolgálnia kell. - mondta Igor.
- Dr. Martinez rávilágított, hogy a kölykök milliókat érnek. - tette hozzá Vladimir.
- A takarítónő, Maria úgy véli Hercegnő az ő kutyája kéne, hogy legyen. - zarta le Katy.
- A három tipikus indíték. Bosszú, pénz és szerelem. Hihetetlen, hogy egy állatról van szó! - sóhajtotta Igor.
- Nem állat, Igor! Egy kutya! A kutya a társ szimbólumává vált, az elrablásához vagy megöléséhez ugyanolyan hidegvér kell mint egy emberéhez! - magyarázta Vladimir.
- Jó, akkor egy kutya, három gyanusított.
- Maria nem hiszem hogy bántaná.
- Huan megalázónak tartja a kutya kiszolgálását, de esküszik, hogy nem bántaná.
- De mi van a legszokásosabbal? A pénz! Nem hiszem, hogy bántaná! Mi van ha kölykök kellenek?
- Mennyit érnek?
- Darabjuk öt millió. - mondta a szőke mire Igor kiköpte a kávéját.
- Öt millió?! Egy kiskutyáért?!
- Nemes fajták legnemesebbjeinek kombinációi. Persze, hogy ennyit érnek. - vont vallat a detektív.

Átnézték újra a helyszínt, hátha valamit nem vesznek észre.
- Maria azt mondta kitakarított. Jó hanyagul. - mondta Katy mire Vladimir odasétált és megnézte mire utal kislánya. Homok maradványok voltak a kutyus ágya körül. Gumikesztyűt húzva mintát vett a földdarabból és egy kis üvegbe rakta. Megmutatták a mintat Jorhitonak.
- Nem olyan mint, ami a szálloda kertjében van. Sokkal sötétebb.
- Egyet értek. Valaki meg tudja vizsgálni?
- Van egy geológus barátom, megadom a címét! - írta is le egy kis lapra. Vladimir és Katy átmentek az egyetemre, ahol útba is igazították őket a geológia részlegre. Elég szegény egyetem volt. Mintha egy raktárban sétalna az ember. Ám Vladimir eszrevett egy ismerős arcot, aki kijött az egyik szobaból valamilyen lepedőt tartva és bezárta az ajtót. Dr. Martinez asszisztense, Lucia volt az. A jelek szerint itt tanul.
- Segnorita Lucina!
- Oh, segnore Moon! Igazán örvendek!
- Ön itt tanul?
- A regészeti szakon. Jelentkezni akartam a Yael- re, de nem kaptam ösztöndíjat. - suttogta álmodozva.
- Nagyon kár. - mondta Vladimir miközben a lány kezében lévő lepedőt vizsgálta, de nem volt rajta semmi. A nő elsietett, Vladimir pedig gyorsan megmutatta a mintát a geológusnak, Dr. Reies- nek.
- A homok teljesen hétköznapi, de a kő ismerős.
- Ismerős?
- Igen, tele van vele a munka nadrágom! - mutatta az említett anyagot. - Két órája jöttem vissza az azték piramisoktól.
- A piramisok?
- Én és egy kisebb csoport kimentünk ma reggel egy temetkezési kriptához megvizsgálni pár csontot. Egy kutatócsoport állandóan kint van a helyszínen.
- Értem, köszönöm, Dr. Reies! - sietett ki az ajtón, nyomában Katyvel. Felkereste ferjét és mindent elmondott neki, aztán elmondták Jorhitonak is.
- Nem értem! Mind a három emberben tökéletesen megbízom!
- Néha azok is rejtegetnek titkokat, akire az életünket is rabíznánk. Igor is titkolózik. - mondta Vladimir mire az említett kérdően széttárta a karjait.
- Mit titkolok én?
- A meztelen képemet a telódon. - vont vállat a detektív mire mind a kislány, mint az ügyfél kínosan oldalra pillantott.
- Az nem is... Hé, erről te honnan tudsz?!
- Zárd le a könyvtáradat mielőtt odaadod a telódat, hogy hívjam fel anyádat! - morogta a szőke detektív. Egy percig senki sem szólt, aztán Jorhito kölcsön adta nekik a sofőrjét, hogy kivigye őket a piramisokhoz. Több mint 45 km - re található a várostól Teotihuacan romváros, ahol a professzor munkálatai folynak. A jegypénztárnál elmagyarázták hova jöttek és ki küldte őket így bemehettek az ásatásra. Ott kikérdezték a kint maradt diákokat és a kutatókat.
- Segnorita Lucia kijött magukkal? Nagy sietve visszarohant mondván, hogy otthon hagyta a jegyzeteit! - kérdezte a főrégész.
- Az állatorvos asszisztens? - kérdezte Vladimir.
- Igen, azt hittük szinte kiköltözött ide, amennyi csomaggal kijött. - mondta egy másik diák. A pár erre egymásra nézett.
- Melyik az ő sátra? - kérdezte Katy. Azonnal odasiettek és átnéztek az irodát.
- Apu! Apuci! Miért lyukasztgatnak ki egy ládát? - mutatta Katy a nagy ládát, ami a sátor végében hevert. Igor gyorsan felnyitotta és egy alaposan kibélelt kisagy volt benne. A felnyílt részére felszereltek egy kis lámpát, egy infralámpát.
- Minden oldalról kipárnázva, a teléjén lyukak, infralámpa, ez egy kis hordozható inkubátor. - mondta Igor.
- Honnan veszed?
- Láttam már ilyet mikor egy illegális allatcsepmészetet vágtunk sittre. Ugyanígy átalakítottak egy ládát, de abban egy újszülött tigris kölyköt tartottak. - magyarázta a felügyelő.
- Maguk mit csinálnak itt?! - hallatszott egy felháborodott női hang a sátor elejéből. A fiatal hölgy ott állt egy aktát szorongatva.
- Mire kell ez magának? Be akar szerezni egy újszülött állatot?
- Az az állatorvosi vizsgámhoz kell! Tudja a képzés része, hogy hordozó hiánya esetén is feltaláljuk magunkat! - Tényleg? - kérdezte Katy. - Miért csinált most ilyet? A lámpa doboza még a kukában van! - mutatott a kis dobozra az asztal mellett. Vladimirt büszkeség töltötte el, hogy kislányának ilyen éles szeme van, mint egy igazi detektívnek.
- Mert most volt kiadva. - vont vállat. - Most távozzanak! - intett a kijárat felé. A család elhagyta a sátrat, de kocsiban vártak estig, amíg a diákok elmennek.

Lucia összeszedte a holmiját és sietve a kocsijához ment. Bevonva a táskáját gyorsan az egyetem felé vette az irányt és a sötét épületbe rohant. A geológia részlegnél sietve kinyitott egy raktárat. Besietett és kinyitotta az egyik szekrényt. Odabent egy párnán hatalmasra nőtt pocakkal feküdt egy fehér szőrű kis kutya.
- Hála az égnek itt vagy még! Kicsit korábban lesz itt az idő, kutyuli! - morogta és kikészített egy injekciós tűt. Már épp beadta volna, de az ajtó hirtelen kicsapódott egy két rendőr jött be.
- Tegye le a tűt! - kiáltotta mire Lucia kezéből kiesett a tű és elhátrált. A rendőrök megbilincselték és oldalra húzták, hogy a szőke detektív és a családja besiethessenek mögöttük az állatorvossal, aki eleresztett egy hatalmas, megkönnyebbült sóhajt mikor óvatosan kiemelte a kutyát.
- Hercegnő, hála istennek! - mondta nyugodt nevetéssel. Kivitték a kutyát és amíg a rendőrök és az állatorvos elintéztek pár dolgot Katy vigyázott a vemhes kutyára.
- Hercegnő teljesen jól van, szerencsére semmit se adott neki és vigyázott rá. - mondta Dr. Martínez.
- Had tálaljam ki! A kölyköket akarta!
- Pontosabban csak egy kölyköt!Hercegnőt magát nem tudta volna eladni mert híres, de a kölykök lenyomozhatatlanok. Ha bizonyítani tudja a szülők származását akarmennyiert eladhatja őket. - magyarázta a doki.
- Hercegnőt utána vissza akarta vinni a maradék kölyökkel. Csinálók egy újabb ultrahangos vizsgálatot, de a jelek szerint hamisított, nem öt, hanem hat kiskutya van. - nézett a kutyára Igor, aki kényelmesén feküdt az őt cirógató kislány ölében. Vladimir mosolyogva nézte, hogy Katy mennyire nyugodt a kutyával az ölében.
- Gondolom magaval volt a vizsgálatokon.
- Igen, biztos kileste a kódot mikor beírtam. Így tudott beosonni.
- A rablása többi részletét a sátrában tartotta. Abban a dobozban akarta tartani a kiskutyat, amíg meg nem nő annyira, hogy eladhassa.
- Mi volt a tűben? - kersezte Vladimír.
- Oxitocin. A szülest akarta beinditani. - mutatta Dr. Martínez mire mindenki elvorzadva nezett a földre. Hirtelen egy fekete kocsi fékezett le és három alak szállt ki. Jorhito, Luciana és Donna Dolores szálltak ki.
- Prinsesa! - rohant oda Dolores és magához ölelte kutyát.
- Vladimir! Édes istenem, garcias, hermánó! Tudtam, hogy ti vagytok a legjobbak! - ölelte meg a szőke detektívet.

A család visszautazott amerikába, de alig két hónap múlva újabb meghívást kaptak Mexikóba. Nem utasították el és újra az Otheron család vendégei voltak.
- Szeretnénk hivatalosan is megköszönni a segítségeteket!
- Jorhito, segítettem egy régi barátnak, ez természetes!
- Igen, de anyám külön köszönetet akart mondani és van egy ajándéka is. - lépett az ülő hölgy mellé.
- Muchas gracias, amigos! - hajolt meg enyhén. A család viszonozta a köszönetet, ám ekkor a Segnora intett és María lépett be, azóta előléptették és Hercegnő személyes kutyaszittere lett, egy doboz volt a kezében, amit Katy elé tett.
- Ez Donna Dolores személyes ajándéka önnek, segnorita. - mosolygott. Katy kérdően Vladimir felé fordult, aki csak vállat vont, majd leguggolt a doboz elé és kinyitotta. A levett tető kiesett a kezéből és beléfagyott a levegő is, annak ellenére, hogy a szája tátva maradt. Egy hófehér, pici kiskutya ugrált benne rózsaszín nyakörvvel. Katy lassan belenyúlt és kivéve magához ölelte a kutyust, aki nem szállt le a kislány arcáról, folyamatosan nyalogatta.
- Mi? Ne, ne nem! - lépett volna előre Igor, de Vladimir megállította. Katy már zokogva tartotta a kiskutyát, de fülig ért a szája, örömében sírt. Igor is megadóan hátralépett és belátta, hogy vesztett, ez a kiskutya jön velük.
- Ő itt Rosa, kislány és energikus, de nagyon szereti az öleléseket. - magyarázta Jorhito.
- Mi nem fogunk tudni luxust biztosítani neki. - mondta Vladimir.
- Anyám látta, hogy Hercegnő mennyire megbízik a lányotokban és látta a tekintetében, hogy mennyire vágyik egy saját kutyára. Tudjuk, hogy Rosa nálatok jó helyen lesz. - magyarázta Luciana is. Katy könyörgően Igorra nézett, aki csak bólintott. A kislány nevetve felállt és ügyelve a kicsi barátjára megölelte a szüleit.
- Te leszel a legjobb barátom és nagyon fogok vigyázni rád! - elemelte a levegőbe a kiskutyát, aki farokcsoválva megnyalta Katy orrát.
- Ez már szinte szerelem. - nevetett Vladimir.
- Majd mutatok és neked szerelmet! - csapott alig hallhatóan férje fenekére Igor.

Vége.