Álmodozzunk

Negyedik rész - Folytassuk

Az elmúlt egy hétben bebizonyosodott, hogy tényleg megálmodom a jövőmet. Eddig csak kisebb, jelentéktelen látomásaim voltak. A maffia napról napra jobban befogad, mindenki odabiccent egyet és néhányan még köszönnek is. Nem tudom hogy ez most jó e vagy nem mivel nem pont így képzeltem le az életemet.

"Mint mindig" a mai nap is ugyanúgy telt. Felkeltem reggel 06:00 előtt lementem a reggeliért majd mentem edzeni Silverrel. Ugyan az a monoton unalmas és fárasztó munka és mikor beléptem az edzőterembe valaki nagyon megörült nekem.

-Ó Kate téged is lehet látni! - mondta és alig hittem el hogy a rendes nevemen szólított.

-Csoda történt!!! - mondom cinikusan - Tudod a nevem!

-Haha milyen kis viccelődős kedvünkben vagyunk. Na gyere mára már elérted azt a szintet, hogy fegyverekkel is foglalkozzunk. - magyarázta és a kezembe nyomott egy mini kést.

-Jó tudni, hogy fejlődöm.

-Akkor mindent az alapoktól. - mondja nagy bölcsen.

Megmutatta hogyan kell használni észszerűen és mutatott egy egy mozdulatot is. Elég kellemetlenül éreztem magam néhány pillanatban mert mikor mutatott néhány nehezebb dolgot és én elsőre nem tudtam megcsinálni akkor odajött mellém és mondhatjuk úgy is, hogy "teljes testbedobással" próbálta elmagyarázni a mozdulatokat, melyek közben többször is letapizott, de sajnos nem sz volt az első alkalom.

-Akkor most állj ki ellenem! - parancsolta.

-Nem vagyok benne biztos. Kinyírnál nagy valószínűséggel. - mondtam aggódva.

-Nyugi visszafogom magam.

-Te tudod. - tettem fel a kezem ártatlanul hogy tudassam vele az ő hibája ha meghalok.

Felálltunk az egyik szőnyegre majd felvettük a pozíciókat és már kezdődhetett is a meccs. Az első szúrása hirtelenül jött, de ki tudtam nagy nehezen kerülni. Következőnek én támadtam, de ő simán kivédte. Ezek után ő támadt, majd én megint és ez így ment egy darabig amíg meg nem elégelte és be nem durvított. Ki akarta verni a lábaimat alólam, de én könnyedén átugrottam, viszont pechem volt mert azzal a lendülettel amivel jött a lába, a keze követte a késsel együtt így mire földet értem abban a pillanatban ő fel is hasította a bokámat. Szisszentem egyet, de nem pillantottam rá mert tudtam, hogy annak mi lesz a következménye. Inkább vettem egy mély levegőt majd bevillant egy régi emlékem. Kinyitottam a szemmel és egy széles megnyugtató mosollyal, laza tartással lépkedtem felé. Mivel volt nálam egy másik fegyver is ezért örömmel próbáltam ki a technikát ami az imént villant be az emlékezetembe. Mikor már elég közel voltam hozzá és láttam már, hogy kicsit frusztrálja amit csinálok, szép lassan elengedtem a kezemben lévő kést és amíg ő azt figyelte, léptem egy nagyot és kipróbáltam mit tudok így megzavartam az agyhullámjait  és elájul ha tökéletesen csinálom de mivel csak most próbálom először ez nem sikerült így Silver csak megszédült egy kicsit amit kihasználva, kibuktattam, lefogtam és a torkához tartottam a másik kést amely eddig a cipőmbe volt rejtve. Mivel a teremben lévő emberek érdekesnek találták a meccset ezért már az elején is felfigyeltek ránk, de a csattanó hangot hallva mindenki felénk fordult. Fél perc néma csönd honolt majd valaki elkezdett tapsolni akit mindenki követett és nagy hangzavar keletkezett. Silver megadta magát és mindketten felálltunk.

-Na jó mindenki menjen a dolgára!!! - kiáltotta el magát Silver, mire mindenki visszatért az eredeti tevékenységéhez. - Te meg honnan a jó fenéből szedted ezt a technikát??? - fordult felém felháborodottan.

-Nem tudom csak úgy jött valahonnan.

-Én ezt a technikát csak egy helyen láttam - gondolkodik el - akkor is éppen, hogy megúsztam néhány töréssel és vágással. Ez a világ egyik leghirhettebb emberének a technikája. Te meg "csak úgy" megcsinálod mintha egy szimpla technika lenne.

-Igen megcsináltam mert bevillant egy régi emlék erről a mozdulatról és abban mi az nagy szám?

-Hogy mi a nagy szám benne?? Azt kérded mi a nagy szám ebben? Hát mondjuk az, hogy ezt a már nem is tudom hogy nevezzem mit egy ember volt képes megcsinálni az egész világon!! - válaszol kissé ingerülten Silver.

-Hát oké, én most ezzel így nem sokat tudok kezdeni.

-Én viszont lehet igen. - mondja és elgondolkodik magában - Egyszer említetted, hogy nevelő szülőknél laktál mielőtt ide kerültél volna. - szólal meg végül.

-Igen, mert az anyám meghalt az apám meg valamibe belekeveredett ezért intézetbe adott. És most ez hogy is jön ide?

-Mutasd csak a medálod!

-Miért kell az neked?

-Majd elmondom csak add már ide!! - förmed rám hirtelen.

-Jól van na, tessék - vettem le a nyakamból s odanyújtottam neki.

-Már sejtem honnan ismered azt a technikát és talán azt is tudom ki volt az igazi apád. Viszont ha elmondom fejemet veszik. - mondta és visszaadta a medált. Miután ez megtörtént kiviharzott a teremből otthagyva engem a teremben.

Na és ekkor pillantottam rá a lábamra amelyből patakokban folyt a szép vöröslő vérem. Nyami. Lebicegtem a szőnyegről majd lekezeltem a lábam. Igazából pont időben hagytuk abba az edzést szóval rögtön utána levonultam az ebédemért, csakhogy a napnak a lesokkoló része még csak most következett. Ebéd után hivatott a főnök!!

-Kate, felismered ezt? - szólt hozzám rögtön ahogy beléptem az irodába és felém fordított egy monitort.

-Igen, ez az én medálom, vagy legalábbis nekem is ilyenem van.

-Csakhogy másnak nem is lehet ilyen mert ez egy egyedileg gyártott különleges medál amiből az egész világon kettő van ugyanis ez egy páros medál. Az egyik fele nálad van és a másik fele annál aki felrakta ezt. - mutatott a kijelzőre. - Szóval aki kereste ennek a medálnak a másik felét az nem találta meg a mai napig. Te az apádat keresed akinek ugyan ilyen nyaklánca van ő pedig a lányát aki veled pont egy idős.

Ezek hallatán kihagyott egy ütemet a szívem és nagyra nyíltak a szemeim. Alig hittem a fülemnek, de vissza kellett térnem a valóságba.

-De ki ez az ember? -  kérdezem.

-Na ott a pont. A te apád az az ember aki több ezer embert gyilkolt meg bűntudat nélkül és sohase kapták el. -mondja rezzenéstelen arccal és folytatja. - A te apád a világ legnagyobb bérgyilkosa. Az igazi nevét nem ismeri senki, de a bérgyilkosok mind úgy emlegetik hogy a Kaszás. - tájékoztat, én meg alig hiszek a fülembek. - Én néhányszor találkoztam vele, mert volt néhány ügyünk együtt, úgyhogy ha van róla esetleg egy fotód én felismerem azt az ártatlannak tűnő gyilkost.

Gyorsan előkotortam azt az egyetlen kis fotót a zsebemből amit magamnál tartottam mindig az apámról és odanyújtottam neki. A szívem egyre gyorsabban vert és már alig kaptam levegő annyira ideges voltam. Ezek után a főnök megállapította hogy tényleg ő az apám én meg sokkoltam ott ahol voltam leültem a földre. Úgy éreztem magam mint aki éppen fejbe vágtak. Még egy darabig diskuráltak erről a dologról Silverrel, ugyanis ő is ott volt aztán főnök ezt megelégelte és felhívta az APÁM egy külön kis mobilon. Nem hiszem el hogy ezt csak úgy megtette!!

-Red vagyok. - szólt bele a telefonba. - Lenne egy fontos üzletem/megbízásom számodra. Holnap a régi megszokott helyen pontban 20:15-kor.

Miután ezt közölte letette a telefont majd hozzám fordult.

-Holnap megismerheted az apádat. Itt a hamis igazolványod, ha valami történne esetleg. - nyújtott oda egy kártyát majd kikísértek a irodából, a szobámba.

Ezek után csak próbáltam feldolgozni a dolgokat és relaxálni, de nem nagyon ment. Végül addig gondolkodtam ameddig el nem aludtam.

"Egy elhagyatott raktárban állok szemben velem az apám majd egyszer csak hallunk egy óriási robbanást és ránk dől a tető, majd minden elsötétül."